Közgazdasági Szemle – 1904.
31. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: Határhaszonelmélet és munkaelmélet
464 HELLER FARKAS. megfeledkeztek. Ezért azután a nagy bizonytalanság, mely e fogalom tekintetében a régebbi irodalmat jellemzi. A classicus írók és az ezek nyomdokába lépő tudósok mind e bizonytalanság daczára nagyban és egészben megegyeztek abban, hogy a termelési költségek leglényegesebb részét a jószág előállításával járó fáradság képezi; ez utóbbiban egyre határozottabb alakot öltvén, végre abban az eredményben állapodott meg, hogy a termelési költségek végelemzésben mind a munkával járó fáradságra vezethetők vissza és hogy végsősorban e fáradság az, mely úgy az érték forrása, mint pedig az egyes javak értékében észlelhető különbségek okozója. Kivált a socialista írók helyezkedtek feltétlenül ez álláspontra. Nagy költségek e szerint intenzív nagy fáradságot okozó, vagy hosszú ideig tartó munkát jelentenek, a termelési költségek csökkenése pedig egyértelmű azzal, hogy a javak előállításával járó fáradság csökkent. A határhaszonelmélet írói a termelési költségek lényegével eleinte csak annyiban foglalkoztak, amennyiben azt a költségtörvénynek elméletükkel való összhangzásba hozatala szükségessé tette. Hogy mennyire nem foglalkozott az osztrák iskola kezdetben a termelési költségek elemzésével mutatja p. o. Wieser-nek a költségekről adott meghatározása, mely igy hangzik: »Unter den Kosten versteht man die Productivgüter, wenn sie den "Werth der Producte zu bestimmen scheinen, und mit Rücksicht auf diese ihnen zugedachte Wirkung.«1) Ugyanerről tanúskodik Wieser-nek második munkájában, a »Der Natürliche Werth«-ben foglalt következő definitiója: »Kosten sind Productivgüter, wenn dieselben bei einer einzelnen Widmung um ihrer anderweitigen Verwendbarkeit willen als Aufwand eingesetzt werden«.2) Böhm-Bawerk valamivel bővebben határozza meg a termelési költségek fogalmát,3) de első munkáiban az idevágó meghatározás csak mellékes megjegyzésként van odavetve. Mindamellett azonban, hogy a határhaszonelmélet kezdetben a termelési költségek lényegének bővebb bonczolásába nem bocsátkozott, abban, amit a költségtörvény működéséről kezdettől fogva tanított,, a termelési költségek lényegének felfogását illetőleg a kiindulási pontok már bent foglaltatnak, úgyszintén azáltal, hogy az osztrák iskola hívei a termeléssel járó fáradságnak az értékre való befolyását hirdető tanok bírálatába bocsátkoztak, arra nézve, hogy mikép fogják fel a termelési költségek lényegét, bizonyos útmutatások már régebbi munkáikban is találhatók. Mindenekelőtt az, hogy a költségtörvény érvényesülésének megmagyarázásánál a tulajdonképent régebbi értelemben vett költségtörvény mellett a termelési javak értékének törvényét is alkalmazták, arra az eredményre vezetett, hogy a termelési költségek alatt a termelésnél felhasználtfelsőbbrendű javak értékét, azaz azok határhasznát értse az elmélet. Ennélfogva az osztrák iskola már az által, hogy hogyan fogta fel a költségtörvény érvénye *) >TJber den. Ursprung des wirtschaftlichen Werthes.« 158. oldal. 2) 168. oldal. s) Böhm-Bawerk a határhaszonról irt első czikkében ekkép határozza meg a termelési költségeket: »Nun sind aber die Kosten nichts anderes, als der Inbegriff' der Productivgüter von Werth der Arbeitsleistungen, Kapitalstücke, Vermögensnützungen und dgl., die zur Herstellung eines Produktes aufgewendet werden mussten.« (Jahrbücher für Nationalökonomie und Statistik, Neue Folge XIII. kötet 66. oldal.