Közgazdasági Szemle – 1904.

31. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: Határhaszonelmélet és munkaelmélet

464 HELLER FARKAS. megfeledkeztek. Ezért azután a nagy bizonytalanság, mely e fogalom tekintetében a régebbi irodalmat jellemzi. A classicus írók és az ezek nyomdokába lépő tudósok mind e bizonytalanság daczára nagyban és egészben megegyeztek abban, hogy a termelési költségek leg­lényegesebb részét a jószág előállításával járó fáradság képezi; ez utóbbi­ban egyre határozottabb alakot öltvén, végre abban az ered­ményben állapodott meg, hogy a termelési költségek végelemzésben mind a munkával járó fáradságra vezethetők vissza és hogy végső­sorban e fáradság az, mely úgy az érték forrása, mint pedig az egyes javak értékében észlelhető különbségek okozója. Kivált a socialista írók helyezkedtek feltétlenül ez álláspontra. Nagy költségek e szerint intenzív nagy fáradságot okozó, vagy hosszú ideig tartó munkát jelentenek, a termelési költségek csökkenése pedig egyértelmű azzal, hogy a javak előállításával járó fáradság csökkent. A határhaszonelmélet írói a termelési költségek lényegével eleinte csak annyiban foglalkoztak, a­mennyiben azt a költségtörvény­nek elméletükkel való összhangzásba hozatala szükségessé tette. Hogy mennyire nem foglalkozott az osztrák iskola kezdetben a termelési költségek elemzésével mutatja p. o. Wieser-nek a költségekről adott meghatározása, mely igy hangzik: »Unter den Kosten versteht man die Productivgüter, wenn sie den "Werth der Producte zu bestimmen scheinen, und mit Rücksicht auf diese ihnen zu­gedachte Wirkung.«1) Ugyanerről tanúskodik Wieser-nek má­sodik munkájában, a »Der Natürliche Werth«-ben foglalt következő definitiója: »Kosten sind Productivgüter, wenn dieselben bei einer einzelnen Widmung um ihrer anderweitigen Verwendbarkeit willen als Aufwand eingesetzt werden«.2) Böhm-Bawerk valamivel bővebben határozza meg a termelési költségek fogalmát,3) de első munkáiban az idevágó meghatározás csak mellékes megjegyzésként van odavetve. Mindamellett azonban, hogy a határhaszonelmélet kezdetben a ter­melési költségek lényegének bővebb bonczolásába nem bocsátkozott, abban, a­mit a költségtörvény működéséről kezdettől fogva tanított,, a termelési költségek lényegének felfogását illetőleg a kiindulási pontok már bent foglaltatnak, úgyszintén az­által, hogy az osztrák iskola hívei a termeléssel járó fáradságnak az értékre való befolyását hirdető tanok bírálatába bocsátkoztak, arra nézve, hogy mikép fog­ják fel a termelési költségek lényegét, bizonyos útmutatások már régebbi munkáikban is találhatók. Mindenekelőtt az, hogy a költség­törvény érvényesülésének megmagyarázásánál a tulajdonképent régebbi értelemben vett költségtörvény mellett a termelési javak értékének törvényét is alkalmazták, arra az eredményre vezetett, hogy a ter­melési költségek alatt a termelésnél felhasznált­­felsőbbrendű javak értékét, azaz azok határhasznát értse az elmélet. Ennélfogva az osztrák iskola már az által, hogy hogyan fogta fel a költségtörvény érvénye­ *) >TJber den. Ursprung des wirtschaftlichen Werthes.« 158. oldal. 2) 168. oldal. s) Böhm-Bawerk a határhaszonról irt első czikkében ekkép határozza meg a termelési költségeket: »Nun sind aber die Kosten nichts anderes, als der Inbegriff' der Productivgüter von Werth der Arbeitsleistungen, Kapitalstücke, Vermögens­nützungen und dgl., die zur Herstellung eines Produktes aufgewendet werden mussten.« (Jahrbücher für Nationalökonomie und Statistik, Neue Folge XIII. kötet 66. oldal.

Next