Közgazdasági Szemle – 1906.

35. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: A határhaszonelmélet és az uralkodó értékelméletek (I.)

A HATÁRHASZONELMÉLET ÉS AZ URALKODÓ ÉRTÉKELMÉLETEK. 111 alap megteremtése nélkül, a­mint épen a határhaszonelmélet körül kifejlődött irodalmi harct bizonyítja legjobban, mindig csak egyoldalúan ítélhetjük meg úgy az egyik, mint a másik elméletet és így a két elmélet viszonyának minden melléktekin­tetek mellőzésével való megállapítását elsőrendű feladatnak kell tartanunk. Az új értékelmélet elveibe való mélyebb behatolás nélkül is láthatjuk, hogy a nézőpont, melyből az az értéktünemények nagy mezején végigtekint, mennyire eltér a régi értékelméletétől. Az áldozat szempontjával, melyből a költségelmélet különböző változataiban az értékjelenségeket nézte, a határhaszonelmélet­nél a haszon, az élvezet nézőpontját találjuk szemben. Míg a régi értékelmélet szerint a javaknak azért tulajdonítunk értéket, mert termelésük áldozatot okoz, addig a határhaszonelmélet szerint az érték oka az, hogy a javaktól haszon,­élvezet függ, melyről le kell mondanunk, ha a jószág elvész. A régi érték­elmélet tehát más szóval azt állítja, hogy annak a jószágnak tulajdonítunk nagyobb értéket, melynek előállítása többe került, az új pedig azt tanítja, hogy az a jószág bír nagyobb értékkel, melynek nagyobb a határhaszna, vagyis az, melytől a haszon és a rendelkezésre álló mennyiség összhatásának eredményekép fontosabb szükséglet függ. A régi értékelmélet a szükségletkielégítéssel nem hozza kapcsolatba az értéket, csak annyiban, a­mennyiben elismeri, hogy csak hasznos jószágoknak van értékük. Az érték magas­sága és a szükségletkielégítés között nem ismer el közvetlen összefüggést és az értéket oly tényekből magyarázza ,hogy a javak előállítása mibe kerül), melyek a szükségletkielégítéssel közvetlen kapcsolatban nem állnak. A határhaszonelmélet épen erre a kapcsolatra, t. i. a javak és a szükségletek kielégítése közötti közvetlen kapcsolatra alapítja értéktörvényeit és azt tanítja, hogy az érték magassága csalás a jószág és az általa kielégített szükséglet közti viszony változásának megfelelően alakulhat. A két elmélet kiindulási pontjai közti eltérés valóságos ellentétté növi ki magát. Az értéktelenségeknek a termelés folya­matához és ennek körülményeihez fűzése a régi értékelméletet kezdettől fogva kifejezetten objectiv alapokra helyezték; a ter­melési költségek a szerint különböznek, a mint a javak technikai tulajdonságai, a munka hatályossága stb. eltérők és ekkép a termelési költségekre hivatkozó elmélet figyelme egészen a javak objectív tulajdonságai felé fordult és az objectiv feltételek külön­bözőségéből igyekezett az érték magasságának változásait meg­magyarázni. Máskép a határhaszonelmélet. A szükségletkielégítés első­sorban subjectiv vonatkozású fogalom, mely a javaknak az egyénhez való viszonyán alapul. Míg a javak tulajdonságai (technikai, physikai, chemiai stb.) mindenkivel szemben egyenlők maradnak, addig azoknak a szükségletkielégítésre való hatása egyének szerint rendkívül különbözik, és azért, mert hiszen maguk a szükségletek egyének szerint leírhatatlan eltéréseket tüntetnek fel. A szükségletek tanára épített értékelmélet ennél-

Next