Közgazdasági Szemle – 1906.

35. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: A határhaszonelmélet és az uralkodó értékelméletek (I.)

112 HELLER FARKAS, fogva a dolog természeténél fogva subjectív. A­helyett, hogy a javak tulajdonságait helyezné a magyarázat középpontjába, tételeit az egyének szükségletkielégítésében jelentkező különbsé­gekre alapít­ja, tehát első­sorban az egyénekre. Ennek elengedhetetlen következménye az is, hogy az új értékelmélet nem képzelheti az értéket, legalább elsődleges jelen­ség minőségében,1) számos ember számára egyformának és h­osz­szú időn keresztül változatlannak. A szü­kségletkielégítés, mint az egyéni kívánságok és azok teljesítésének folytonos hullám­zása, nem nyújthatott olyan állandó és változatlan alapot az értéktünemények magyarázatának, mint a javak objectív tulaj­donságai, melyeknek egymáshoz való viszonya csak lassan, a technika fejlődése, találmányok stb. útján változik. Az egyéni szü­k­ségletkielégítés ugy­szólván folytonos hullámzásnak van alá­vetve és igy a határhaszonelmélet az értéket is az egyén szük­ségletei és az azok kielégítésére rendelkezésre álló javak viszo­nya szerint folyton változónak fogja fel. Midőn az alapgondolat, melyre a régi és az új értékelmélet az értékprobléma megfejtését építették, ily lényegesen külön­bözik, csak természetes, hogy az egyes értéktünemények magya­rázatában is igen lényeges eltérések vannak a költségelmélet és a határhaszonelmélet között. A kiindulási pontok különböző volta mellett ez nem is lehet máskép. Minthogy nem tűsztü­k feladatunkká a határhaszonelmélet törvényeinek az ismertetését,2) csupán azokat a pontokat kíván­juk itt kidomborítani, melyekre nézve a két értékelmélet tanítása közti eltérés a legszembeötlőbb. Első­sorban a termelési javak, vagyis azon jószágok értéke felé kell itt fordítanunk figyelmünket, melyek közvetlenül nem élvezeti tárgyak, hanem csak megfelelő termelési folyamaton keresztü­lvive változnak át az emberi szükségletkielégítésre köz­vetlenül haszonnal bíró javakká. Ide tartoznak az összes gépek és eszközök, nyersanyagok stb. Ha valaki a határhaszonelmélet tételeit közelebbről nem is ismeri, már az eddig előadottak alapján is be kell látnia, hogy az új értékelmélet nem fogad­hatta el azt a nézetet, miszerint a termelési javak önmaguk miatt, önmagukra való tekintettel bírnak értékkel. Ha ugyanis az érték forrását a jószágok által nyújtott haszonban látjuk, akkor a termelési javak értékét végső sorban csakis termékük hasznától származtathatjuk, mert hiszen azok közvetlenül nem szolgálnak szükségletkielégítésünkre és azzal csak közvetett összefüggésben vannak, t. i. a belőlük előállítható termékek útján. Így jutott el azután az új értékelmélet egyik legsarkala­tosabb tételéhez, melynek értelmében az érték végső forrása mindig a közvetlen fogyasztásnak szolgáló javakban van, és hogy érték mindig csak ezek közvetítése útján származhatik. Az érték másodlagos formájára, az objectiv értékre, továbbá az árra nézve ez természetesen nem áll­ 2) Aki ez iránt közelebbről érdeklődik, *A határhaszon elmélete« czimü munkámban (Budapest, 1905. Politzer Zsigmond és fia kiadása) meg­találja.

Next