Közgazdasági Szemle – 1906.
36. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: A határhaszonelmélet bírálatai I.
532 HELLER FARKAS. okvetlenül mindig a termelési költségekkel arányban kellene lennie. Ha számos esetben ez mégsem következik be, mint ahogy a gazdasági élet számos példája mutatja, ez nyilván annak a bizonyítéka, hogy az értéknek legalább is nem egyedüli oka és tényezője a termelési költség, így tehát a költségelmélet a belső lényegét az értékképződésnek nem képes ugyan megmagyarázni, mindamellett mint az esetek túlnyomó részére vonatkozó tapasztalati igazság esetleg fennállhatna, ha olyan alakba öltöztetjük, hogy az érték a termelési technika és a termelési rendszer mindenkori állása szerint szükséges legkisebb költségek felé nehezkedik. Bár ez nagyjában sok esetben a valóságnak megfelel, még ilyen, elméleti szempontból valóban kevés értékkel bíró alakjában, mint az értékalakulás irányzatát jelző tapasztalati törvény is alig tartható fenn, mert az élet tényleg nagyon számos kivételt mutat e törvény alól. A termelési költségek egyenlő volta p. o. még éppenséggel nem vonja maga után a jószágok értékének egyenlő voltát és két egész egyenlő költséggel termelt jószág lényegesen eltérő értékkel is bírhat. Mindez egész kétségtelenné teszi, hogy a termelési költségek semmi esetre sem egyedüli elemei az értéknek és hogy az értékalakulásban okvetlenül más tényezőknek is fontos szerepet kell játszaniuk. A munkaelmélet is az igazságnak egy részét tartalmazza, de még kisebb részét, mint a költségelmélet. A munka is kétségkívül lényegesen befoly az értékalakulásra, de befolyása még távolabbi, még inkább hígított, mint általában a termelési költségeké, mert hiszen a munka csak mint a termelési költségek egy része gyakorol a tőkével együtt hatást az értékre. A munkaelmélet épp azért, mert kizárólagossággal kíván felruházni oly tényezőt, mely csak távolabbi összefüggésben van az értékkel, még tökéletlenebb, mint a költségelmélet. Az, hogy az érték és a javak előállításához szükséges munka nem fedik egymást, még nyilvánvalóbb, mint a termelési költségek és az érték gyakori különböző volta. A költségelmélet ellen felhozható ellenvetések a munkaelméletre mind ráillenek és ellene még ezen felül is számos ellenvetés tehető, ami annak a következménye, hogy a munkaelmélet a költségelmélet részéről elkövetett hibát, az értékképződésnek a termelési költségeken kívül fekvő tényezőinek az elhanyagolását még tetézi, amennyiben a termelési költségek is csak egy részt, csak a munkát fogadja el mérvadónak, illetőleg az összes költségeket munkára igyekszik felbontani. Ha emez eljárása mellett a tőke egy részét mint »megjegeczesedett« munkát figyelembe is veszi, mégis elhanyagolja a termelési költségek amaz elemeit, melyek nem munkatermékek, mint a természeti erők és nem emberi munkával termelt anyagok. Már ez által kezdettől fogva igen lényeges hiba lopódzott be az elméletbe. Azok közül a tények közül, melyekkel a fentieken kívül a munkaelmélet ellentétbe helyezkedik, röviden csak néhányat kívánok érinteni, így mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy két ember