Közgazdasági Szemle – 1906.
36. kötet - I. Értekezések - Heller Farkas: A határhaszonelmélet bírálatai I.
534 HELLER FARKAS. Űgy hiszem, nem kell tovább folytatnom a költség- és a munkaelmélet hiányainak bizonyítását. A felhozott szempontok kétségtelenné teszik, hogy sem a költségelmélet, sem pedig az annak mintegy következetesen végiggondolt alakját képviselő munkaelmélet nem képesek az értékprobléma kellő magyarázatát nyújtani, és hogy kivált az utóbbi a munka szerepét az értékképződésnél egész tévesen fogja fel. Forduljunk most már az új értékelmélet felé, hogy annak előnyeit és hátrányait is megismerjük. Ami mindenek előtt azokat a nehézségeket illeti, melyeket a régi értékelméletnek az a körülmény okozott, hogy az érték igen gyakran nem alakul párhuzamosan a termelési költségekkel, illetőleg a termeléshez szükséges munkával, ezek a határhaszonelmélet számára egyáltalában nem léteznek. Az ezekkel összefüggő kérdések tekintetében a határhaszonelmélet fölénye kétségtelen, mert míg a régi értékelméletek czikornyás magyarázatokkal igyekeznek a tények és az elmélet közt felmerülő emez ellentéteket némileg eloszlatni, vagy legalább valamennyire burkolni, addig a határhaszonelmélet a javaktól függő konkrét haszonra utalva igen könnyen megmagyarázza, hogy p. o. miért nem lehet két egyenlő munkamennyiség termékének az értéke mindig egyenlő, miért különbözik egyenlő termelési költségek daczára a jószágok értéke és hogyan lehetséges az, hogy néha a termelésre fordított tekintélyes költségek daczára is a termelés eredménye értéktelen lesz. A határhaszonelmélet rámutat mindennek az indokára, midőn azt tanítja, hogy az érték attól a haszontól függ, melyet egyegy jószág nyújtani képes, hiába okozott két termék előállítása egyenlő költségeket, ha az egyik adott körülmények között hasznosabb, mint a másik, akkor azoknak nem tulajdoníthatunk egyenlő jelentőséget. Ha pedig valamely jószág nem nyújt hasznot, akkor bármily áldozatba, bármily fáradságba került is annak előállítása az nem bírhat értékkel. De nemcsak az biztosít a határhaszonelméletnek a régi értékelinéletekkel szemben előnyt, hogy az azok által meg nem fejthető tényeket egyszerűen, minden nagyobb nehézség nélkül megmagyarázza. Előnyt kell adnunk annak azért is, mert az értékalakulásról adott magyarázata sokkal egyszerűbb, mint a költség- és a munkaelméleté, mely utóbbiak kivált a mai gazdasági rendszerre alkalmazva az értékképződési folyamatot olyan bonyolultnak és nehézkesnek tüntetik fel, hogy azt a mindennapi életre alkalmazva el sem képzelhetjük. Ez kiváltkép a munkaelméletre nézve áll. Első pillanatra ugyanis szinte érthetetlen, miért nem tartjuk egyszerűnek azt a magyarázatot, hogy az érték egyenlő az egyes javakra fordított munkamennyiséggel; egyszerű gazdasági viszonyok között e magyarázat nem is volna nehézkesnek mondható. Midőn a munkamegosztás még kezdetleges, az emberek nagyjában tudják, hogy a megszerezni kívánt áru mennyi munkát képvisel, mert nagyjában ismerik a szükségelt primitív és csekély számú czikkek előállítási módját. A nagyszabású munkamegosztás és gépipar korában azonban ez nincs így és erre a korszakra alkalmazva tűnik csak ki a munkaelmélet nehézkessége. A nagy gyárakban magasfokú munka-