Közgazdasági Szemle – 1920.

I. Értekezések - Heller Farkas: Szociálpolitikai feladataink

Heller Farkas, hogy egész lakosságát a nagy nemzeti érdekben összeolvaszsza és nagy nemzeti feladatai lelkes teljesítésére indítsa. Hiába hangoztatják ma egyesek, hogy iparunk veszített jelentőségéből és hogy ma az ipari munkásság álláspontja alárendeltebb. Még ha való is az, hogy ipari munkásságunk ma népességünknek aránylag kisebb részét teszi, mint régebben, teljesen elhibázott ez az okoskodás, mert nem lehet oly rétege a magyarságnak, melyet nem kellene a jövő felépítésének lelkes szolgá­latába állítanunk. A nagy nemzeti gondolatban egybe kell forrnia minden néprétegnek és nemzeti jövőnk szempontjából egyik osztályt sem nélkü­lözhetjük. A munkásosztállyal szemben ezt csakis az őszinte szociál­politika terére lépés biztosíthatja. Igaz, hogy e tekintetben távolról sem szabad mindent, sőt túl­sokat sem a szociálpolitikai törvényhozástól várnunk. Sohasem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a munkáskérdés távolról sem tisztán tör­vényhozási probléma és még kevésbbé tisztán a munkásvédelem kérdése. A nevelésügynek, közigazgatásunk egész szellemének, sőt egész társa­dalmi felfogásunknak össze kell fogni a munkásvédelemmel, ha valóban hatályosan kívánjuk azt a célt elérni, hogy a munkásosztály, melyet hosszas fáradozások igyekeztek a nemzeti gondolattól elszakítani, ismét a maga egészében és minden fenntartás nélkül visszatérjen a nemzeti gondolathoz és minden törekvéseit azon belül helyezze el. A helyzet­azonban e tekintetben nem reménytelen. A súlyos helyzetek az egyéni és az osztályönzésnél fogva nemcsak széthúzó törekvések forrásai, hanem az egybeolvasztásnak is hatalmas rugóit rejtik magukban. Ezek segít­ségére fognak jönni minden oly törekvésnek, amely a nemzet teljes egybe­forrasztását tűzi céljául. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az őszinte és széleskörű szociálpolitikai törvényhozás, amely nélkül a nevelésügy meg­felelő irányítása és a munkásosztály társadalmi befolyásolása nem lehet képes a munkásosztállyal azt megértetni, hogy az egész magyar nemzet érdeke egységes és hogy a haza szolgálata mindenek fölébe való. Törvényhozásunk eddig nem mondható munkásbarátnak. Ismétel­jük, nem minthogyha teljesen munkásvédelem híjján lett volna eddigi törvényhozásunk. Úgy az ipar, mint a mezőgazdaság terén vannak munkásvédelmi törvényeink és a többi termelési ágakban is történtek ez irányban egyes rendelkezések. Mégis kétségtelen az, hogy a külföld­nek kivált ipari és bányászati munkássága sokkal nagyobb vívmányokra tekinthet vissza. Ami pedig a munkásságnak a kapitalizmus mai kor­szakában a tőke hatalma eleni elkerülhetetlen harcát illeti, eddigi tör­vényhozásunk szelleme egyenesen munkásellenes. Még nem jutott el arra a színvonalra, amidőn a munkásságnak jogos önvédelmet koncedál e téren, hanem a­ békéltetés egyes kezdetleges intézkedéseitől eltekintve.

Next