Közgazdasági Szemle – 1920.
IV. Ismertetések - Majláth József gróf: A mezőgazdasági munkáskérdés. Budapest, 1920. (–vits.) - Majláth József gróf: A magyarországi birtokpolitikai reform előzményeiből. (–vits.)
ől) Közlemények és ismertetések. A mezőgazdasági munkáskérdés. Majiáth József , gróf. A mezőgazdasági munkáskérdés, 3-ik. bevezetéssel és zárszóval ellátott kiadás. Budapest, 1920. 27 1. Majiáth József gróf: A magyarországi birtokpolitikai reform előzményeiből. Budapest, 1920. 49. Majláth József grófot mindkét füzet közzétételére a birtokreform kérdésének most napirendre kerülése indította. A mezőgazdasági munkáskérdésről 1907. óta több izben szólalt fel szerzőnk, hangsúlyozta megoldásának nagyon szükséges voltát, és megoldásának lényegét abban találja, hogy a mezőgazdasági munkást földbirtok nyújtása által helyhez és munkához kell kötni. A mostani harmadik kiadásnál mindenekelőtt rövid előszóval találkozunk, melyben Marx tanára utal. Marx tantételeit az angolországi dakkán ipari munkások helyzetéből merítette és igy egyoldalú beállításból indul ki s ezért maga Werner Lombart mondja: a mai helyzetben a munkásviszonyok egészen más alapon fejlődtek s így vége a Marx-féle szocializmusnak. Amidőn a munkásoknak földhöz juttatása végett sok oldalról nagybirtok ellen erős támadások mutatkoznak, Majláth ezekkel szemben mostani kiadványában így szól: „a nagybirtokok elkobzása, a mezőgazdasági nagyüzemek szocializálása Oroszországban azt az eredményt szülték, hogy az éhség terjedt, a termelés szünetelt, Oroszország megszűnt a többi országok éléskamarája lenni. A muzsikák visszaadták az elfoglalt földeket, kevesebbet kértek, de nem ingyen, hanem pénzért és a tulajdon biztosítását követelték. A nagyüzemek szocializálása Magyarországon sem sikerült,az eredmény itt hasonló volt, a nagybirtokok tönkrementek, a termelés szünetelt, a közélelmezés megnehezült. A kisgazda, a középgazda sohasem termelt közszükségletre, inkább eletette vagy eldugta, mint erre a célra felhasználta volna; ne számítsunk a közfogyasztásnál a kisgazdára." De midőn így a nagybirtok jelentőségét az újabb tapasztalatok alapján kiemeli, a munkásnak földbirtokhoz jutását követeli s itt ismét kibővítve az előbbi kiadásokban mondottakat, így szól: „nagyon veszélyes a mostani időkben, midőn látjuk, hogy az egész világon az ipari munkásság, habár a háború elején a nemzeti eszméhez ragaszkodni kezdett, a háború hosszú tartama és a bekövetkezett forradalmak során ismét a nemzetköziség felé hajlik, a mezőgazdasági munkásokat, akik pedig sohasem rajongtak a nemzetközi szocialista gondolatokért, erre a térre vinni. Ez veszedelmes játék, mely ellen védekezni kell mindnyájunknak, akár vagyunk agrárius érzelműek, akár nem, mert ez Magyarország fennállásának a kérdése. Ha itt e téren ismét beállana az anarchia, akkor Magyarország megszűnne létezni, mert fennakadna a termelés, a közélelmezés." A zárszóban a legközelebbi teendőket következőkben foglalja össze: megoldandó kérdések: 1. a községeknek legelővel való ellátása; ez életszükséglet a marhatenyésztés szempontjából, és mert ebben van a legnagyobb hiány, ez vezetne leghamarább gazdasági eredményre az állattenyésztés fellendítésével és valutánkat javítaná; 2. kisebb belhelyek és kertek megszerzésének megkönnyítése, ahol sok háznélküli lakos van, vagy ahol