Közgazdasági Szemle – 1921.

I. Értekezések - Heller Farkas: A pénzelmélet fejlődése

Heller Farkos. pontja azon van, hogy a pénz nem természetes, hanem emberi alkotás és mesterséges eszköze a cserének. A pénz értéke e felfogás szerint önkényes alapon nyugszik, tehát mesterséges érték, vagyis valor impositus, mint a középkori írók mondották, vagy valeur arbitraire, amint a franczia irodalom nevezte. Tudjuk, hogy a középkor bölcseletében Aristoteles tekintélye milyen nagy volt, és így a pénzelmélet is egészen megmaradt az általa jelzett úton. E tárgynál minden munka ő reá hivatkozik és felfogására támaszkodik, így p. v. Aquinoi szent Tamás az értékről és az árról adott fejtegetéseiben egészen a conventiós elmélet hívének vallja magát, és az első pénztheoretikusok, Dananzati és Montanari szintén egészen ezen a talajon állanak. Locke is kifejezet­ten közmegállapodásból vezeti le a pénz értékét.*) A conventiós elmélet kétségtelenül a pénz egyik jellemvonását emelte ki. Élesen elválasztotta és szembenállította a pénzt az árak­kal és felismerte azt, hogy a pénznek azoktól különálló természete van. Felismerte azt is, hogy az államhatalomnak a pénzre nagy a befolyása és ezt könnyen meg tudta magyarázni, mert hiszen sze­rinte a pénz emberi alkotás és így az emberi akaratnak, első­sorban pedig az emberi akaratok irányítójának, a fejedelemnek, hozzáférhető intézmény. Ha a pénzt mesterséges úton hozták létre, akkor az mesterséges úton módosítható és változtatható is. E felfogásnak annál inkább kellett, hogy talaja legyen a középkorban, mert a fejedelmek maguknak követelték a pénzrendszer változtatásának jogát, melyet a conventiós elmélet érvelésével támogatott. Az a nézet, hogy a pénz az áruk ellentéte és más úton nyeri értékét, mint az árak, annyira fedni látszott a pénz igazi lényegét, hogy a conventiós elmélet még a XIX. században is talált hívőkre, így kiemelhetjük Mo­ff­mannt**), ki 1838-ban és Chevaliert,***) aki a hatvanas években is még az emberek megegyezésére vezeti vissza a pénzt ; igaz, hogy Chevalier annak értékét már másképpen magya­rázza mint a régiek. Az elmélet helyes érzékkel a pénznek a javak között való különállásához erősen ragaszkodott és ez támasztotta oly sokáig a conventiós elméletet. *) V. ö. The works of John Locke in nine volumes. 12. kiadás, 4. kötet London 1824. A 2. kötetben foglalt : „Fuirther considerations concerning the value of money" c. értekezésében mondja : „The intrinsic value of silver considered as money, is the estimate which common consent has piac ed cn it.c 139. old. **) Die Lehre vom Gelde. 1838. 1. 10. old. ***) Chevalier : Cours d'économie politique. 2. kiad. Páris. 1866. 1. 5. old.

Next