Közgazdasági Szemle – 1923.

I. Tanulmányok - Heller Farkas: A háború és a közgazdaságtan elmélete

A Heiler Farkas moratóriu­mok visszafejlesztésével a gazdasági élet új medrében ismét, egyenletesebben kezdett folyni. Az áremelkedések a gazdasági élet új mederbe terelődésével nem szűntek meg, hanem fokozódó mértékben folytatódtak. Bár a ható­ságok eleinte húzódoztak az­ ármegállapítás­ kényes feladataitól, (és a kormány a helyi hatóságokra igyekezett az ármaximálást hárítani, míg ezek ismét szívesebben látták volna, h­a e hálátlan feladatot a kormány vállalja magára,) végre is a maximális árak megállapításának meg kel­lett történnie. Elkerülhetetlen volt, az aranykivitel megtiltása és a bank­jegyfedezetre vonatkozó szabályok felfüggesztése is, mely utóbbi irány­ban Anglia is a Peel acta felfüggesztését csak úgy kerülhette el, hogy nem bankjegyek, hanem currency jegyek (államjegyek) alakjában bo­csátotta ki az új papírfizetési eszközöket, melyek számára persze szokott erélyével mielőbb fedezeti alapot is igyekezett teremteni. Nemsokára mindenfelé a váltóárfolyam kérdése került az érdeklődés középpont­jába. Angliának és Franciaországnak e kérdés eleinte nem okozott ugyan bajt, mert váltóárfolyamuk a háború kitörésekor nemcsak hogy nem sülyedt, hanem még emelkedett is, de az osztrák-magyar mon­archia és Németország váltóárfolyama a háború kitörése után máris sülyedni kezdett. Később, bár nem oly mértékben, mint az utóbbi álla­mokban, még­is bekövetkezett a sülyedés úgy az Angliára, mint a Franciaországra szóló váltóknál is, ami különösen érzékenyen érintette Angliát, mert váltói számára a világforgalmi eszköz követelését tá­masztja. A váltóárf­olyam sülyedése lett nemsokára mindenfelé a kor­mányok egyik fő gondja, mert az ország valutája külföldi érvényének sülyedését jelentette. A háború folyamán azután­­a valutakérdés terén mutatkoztak a legfeltűnőbb jelenségek. Az angol és a francia kormány alattvalóiknak kezében lévő külföldi értékpapírállományt próbálták a valut­a­ja­vítás céljaira igénybe venni, mely után kivált az amerikai értékpapírok je­lentékeny mennyisége vándorolt az Egyesült Államokba, ezek adósság­terhet csökkentve. E példát máshol is igyekeztek követni, bár természe­tesen sokkal kisebb sikerrel, mert az idegen értékpapírok állománya úgy Németországban, mint nálunk sokkal kisebb. A semlegesek részéről viszont a külföldi értékpapírokkal szemben való elzárkózás követ­ke­­tt be. Ily Hollandia eltiltotta a külföldi értékpapírok bevitel­t és Spanyol­ország is hasonló tervvel foglalkozott. A legfeltűnőbb jelenség azon­ban e téren az északi államoknak, Dániának, Svédországnak és Nor­végiának az az intézkedése volt, mellyel felmentették a jegybankot az arany vásárlási kötelezettség alól, vagyis elvileg a szabad vezetési jogot függesztették fel.

Next