Közgazdasági Szemle – 1923.
I. Tanulmányok - Heller Farkas: A háború és a közgazdaságtan elmélete
A Heiler Farkas moratóriumok visszafejlesztésével a gazdasági élet új medrében ismét, egyenletesebben kezdett folyni. Az áremelkedések a gazdasági élet új mederbe terelődésével nem szűntek meg, hanem fokozódó mértékben folytatódtak. Bár a hatóságok eleinte húzódoztak az ármegállapítás kényes feladataitól, (és a kormány a helyi hatóságokra igyekezett az ármaximálást hárítani, míg ezek ismét szívesebben látták volna, ha e hálátlan feladatot a kormány vállalja magára,) végre is a maximális árak megállapításának meg kellett történnie. Elkerülhetetlen volt, az aranykivitel megtiltása és a bankjegyfedezetre vonatkozó szabályok felfüggesztése is, mely utóbbi irányban Anglia is a Peel acta felfüggesztését csak úgy kerülhette el, hogy nem bankjegyek, hanem currency jegyek (államjegyek) alakjában bocsátotta ki az új papírfizetési eszközöket, melyek számára persze szokott erélyével mielőbb fedezeti alapot is igyekezett teremteni. Nemsokára mindenfelé a váltóárfolyam kérdése került az érdeklődés középpontjába. Angliának és Franciaországnak e kérdés eleinte nem okozott ugyan bajt, mert váltóárfolyamuk a háború kitörésekor nemcsak hogy nem sülyedt, hanem még emelkedett is, de az osztrák-magyar monarchia és Németország váltóárfolyama a háború kitörése után máris sülyedni kezdett. Később, bár nem oly mértékben, mint az utóbbi államokban, mégis bekövetkezett a sülyedés úgy az Angliára, mint a Franciaországra szóló váltóknál is, ami különösen érzékenyen érintette Angliát, mert váltói számára a világforgalmi eszköz követelését támasztja. A váltóárfolyam sülyedése lett nemsokára mindenfelé a kormányok egyik fő gondja, mert az ország valutája külföldi érvényének sülyedését jelentette. A háború folyamán azutána valutakérdés terén mutatkoztak a legfeltűnőbb jelenségek. Az angol és a francia kormány alattvalóiknak kezében lévő külföldi értékpapírállományt próbálták a valutajavítás céljaira igénybe venni, mely után kivált az amerikai értékpapírok jelentékeny mennyisége vándorolt az Egyesült Államokba, ezek adósságterhet csökkentve. E példát máshol is igyekeztek követni, bár természetesen sokkal kisebb sikerrel, mert az idegen értékpapírok állománya úgy Németországban, mint nálunk sokkal kisebb. A semlegesek részéről viszont a külföldi értékpapírokkal szemben való elzárkózás követkett be. Ily Hollandia eltiltotta a külföldi értékpapírok bevitelt és Spanyolország is hasonló tervvel foglalkozott. A legfeltűnőbb jelenség azonban e téren az északi államoknak, Dániának, Svédországnak és Norvégiának az az intézkedése volt, mellyel felmentették a jegybankot az arany vásárlási kötelezettség alól, vagyis elvileg a szabad vezetési jogot függesztették fel.