Közgazdasági Szemle – 1923.
I. Tanulmányok - Heller Farkas: A háború és a közgazdaságtan elmélete
/ , / A háború és a közgazdaságtan elmélete.5") . A háború alatt sokfelé azt hallottam hangoztatni, hogy a köz-" gazdaságtan elmélete alapjaiban megingott és egészen új felépítésre szorul. Egyesek egyenesen arról beszéltek, hogy elméletünk csődöt mondott, mert a világháború folyamán mutatkozó gazdasági jelenségek az eddigi felfogással egészen ellentétes világításban mutatták be a gazdasági élet alapösszefüggéseit. Az enyhébb felfogás szerint a közgazdaságtan elmélete a világháborúban legalább is felmondta a szolgálatot annyiban, amennyiben a háború következtében beállott gazdasági jelenségeket nem tudta megmagyarázni és ennélfogva nem is tud többé irányt mutatni a gazdasági élet tervszerű alakításában és nem vezetheti a gazdasági politikát ama feladatok megoldásában, amelyek elé azt az élet megváltoztatott körülményei állítják. Pedig a gazdasági politika az elmélettől kell, hogy kérjen irányítást, mert hiszen az elmélet feladata a gazdasági élet alapösszefüggéseinek feltárása és ezzel a gazdaságpolitikai intézkedések várható hatásainak megjelölése. Egyesek más irányban vélték a hibát feltalálni. Szerintük a közgazdaságtan elmélete eddig túlságosan szűk körben mozgott. E felfogás képviselői nem az eddigi elmélet tévedéseit hangoztatták, hanem azt, hogy a háborús közgazdaság összefüggéseivel eddig tudományunk nem törődött. Külön háborús elméletet követeltek a közgazdaságtantól, mert felfogásul szerint a háborús közgazdaságtan törvényei mások, mint a békegazdaságéi. Ezzel a közgazdaságtan alapösszefüggései egységes képének megrajzolhatóságát vonták kétségbe és — bár szándékuk ellenére — a közgazdaságtan elméletének törvényeit szűkkörű praemisszákon nyugvóknak bélyegezték, melyekkel párhuzamosan a háború által adott praemisszákon nyugvó gazdasági törvényszerűségei külön kutatást igényelnek. *) A szerzőnek a Magyar Tudományos Akadémiában 1922 május 1-én tartott székfoglaló előadása" . . . * . • 1