Közgazdasági Szemle – 1926.
I. Tanulmányok - Heller Farkas: Támadások a közgazdaságtan néhány alaptétele ellen
Támadások a közgazdaságtan néhány alaptétele ellen. Mióta a klasszikus iskola a közgazdaságtan, vizsgálódási területét körülhatárolta, az elmélet kiindulási pontja az értékelmélet lett. Feladata azoknak az indítóokoknak tisztázása, amelyek az embert gazdálkodásra ösztönzik és gazdasági tevékenységének vezérfonalát megadják. A klasszikusok óta az értékelmélet erősen kimélyült. Jevons, Walras és Menger szinte egy időben eljutottak a határhaszon fogalmához és ezzel alapot teremtettek arra, hogy a tudomány megközelíthesse az értékelés legelemibb és legegyénibb alakzatát, a használati értéket, mely azelőtt mindig ahaszon fogalmával olvadt egybe. Nagy lépés volt ez, mert megadta a lehetőséget arra, hogy a tudomány a gazdasági cselekvés három alapfázisát, a fogyasztást, a termelést és a cserét a gazdálkodás alaprugójából, a javaknak tulajdonított jelentőségből levezethesse. Igaz, hogy az új értékelmélet, a határhaszonelmélet, vagy mint sokszor nevezik, a szubjektív értékelmélet nem mindenhol talált egyformán kedvező fogadtatásra. A klasszikusok hatása alatt álló angol irodalom nem tudta magát oly könnyen rászánni a költségfogalmon alapuló régi értékelmélet feladására, de mégis különösen Jevons hatása alatt hajlott az új értékelmélet felé is, melyet különösen Marshallnak sikerült azután a költségelmélettel összhangba hozni. Az amerikai irodalom is a költségfogalom gyökeres átalakításának és a disutility fogalmának felállításában majdnem általánosan elfogadta a szubjektív értékelméletet. Hiszen, mint fiatal tudomány, nem állott annyira a tiszteletreméltó hagyományok hatása alatt, mint az anyaország, mely a klasszikusokban nemcsak az elmélet alapos művelőit, hanem egyenesen a közgazdaságtannak, mint igazi tudománynak megalapítóit tiszteli. A svéd, a németalföldi és kivált az olasz tudomány lelkesen szegődött a határhaszon hívei közé. Már Franciaország és Németország tartózkodóbbak voltak, bár a mathematikai iskola, melyet sok szál fűz a határhaszonelmélethez, jó részben francia eredetű, a lausannei iskola pedig (Walras, Pareto) egészen a határhaszonelmélet alapján áll, a német bölcseleti szellemtől pedig azt lehetett volna várni, hogy szívesen fogadja a határhaszoniskola elméleti elmélyedését. Ámde úgy Franciaország- 18