Közgazdasági Szemle – 1932.
október - KÖNYVISMERTETÉSEK - Dr. Horn József: A közgazdaságtan tanításáról. (Takaróné Gáll Beatrix)
746 könyvismertetések, az ipari és a mezőgazdasági népességnek a vásárlóereje. És ezt a jelenséget fogja követni az új árszínvonalhoz képest immár túlmagas adósságoknak megfelelő konvertálása, illetve revideálása. Ez a folyamat fogja befejezni a mostani világválság felszámolását. Ha sikerül ezenközben eltörölni a politikai jellegű adósságokat, ha sikerül csökkenteni a nemzetközi feszültséget és ezáltal a bizalmi- és hitelválságot, ha sikerül korlátozni a fegyverkezéseket, ha sikerül könnyíteni a nemzetközi árucserét, akkor megvan a remény arra, hogy a kapitalizmus ezt a — mindeneddiginél súlyosabb — válságot is megússza. Ha azután ilyen módon a gazdasági élet ismét egyensúlyba került, akkor majd valóban célszerű intézkedés lehetne a pénzmennyiségnek némi szaporítása az aranyban gazdag országokban. Két okból: először, mert ez kedvezőbb aranymegoszlás irányában hatna az államok között, másodszor, mert ilyennemű áremelések valóban csak az aranyban gazdag országokból indulhatnak ki. Sir Arthur Salter könyvének egyik nagy érdeme az, hogy kimutatja, mennyire fontos feladatok várnak a kormányokra ezeknek a nemzetözi jellegű kérdéseknek a megoldásában. Zelovich László: Dr. Horn József : A közgazdaságtan tanításáról. Stádium Sajtóvállalat rt. Budapest, 1931. 15. o. Hazánkban a középfokú közgazdasági irányú kiképzés meglehetősen hézagos. Legnagyobb teljesítményt végeznek e téren a felsőkereskedelmi és felsőmezőgazdasági iskolák. A tanítóképzés is helyet szerít a közgazdaságtannak a legfelsőbb évfolyamban heti egy órában, a középiskolák tantervéből azonban teljesen hiányzik. E súlyos hiány mindinkább feltűnővé és tarthatatlanná válik. Pedagógiai és közgazdasági körökben egyaránt mind többet és többet foglalkoznak a kérdéssel. Az országgyűlésen is erőteljes, nagyhatású beszédek hangzottak el e tárgyban az idei költségvetési vitával kapcsolatban. A kultuszkormány is mind nagyobb figyelmet fordít arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne a közgazdaságtan tanítását mindenfajta középiskolában rendszeresíteni. A közgazdaságtudomány és pedagógia kiválóságai a kultuszminiszter elnöklete alatt nemrégen ankétot tartottak a kérdésről s máris komoly előkészületek indultak meg ez irányban. Ez a körülmény különösen aktuálissá teszi a jelen értekezést. A szerző élesen rámutat arra, hogy a középiskolák által nyújtott életkép a közgazdaságtan nélkül hiányos. Lehetetlen ma már az általános műveltséget úgy körvonalazni, hogy abban a görög-római élet apró részleteinek is helyet adjunk, anélkül, hogy a mai életnek az egyénre és nemzetre kiható gazdasági tényezőire súlyt helyeznénk. Tárgyunk tanításának célját több szempontból világítja meg. Közvetlen célunk az, hogy a gazdasági intézményeket és jelenségeket megismertessük s a gazdasági élet egésze felett világos áttekintést nyujtsunk. Ne holt meghatározásokat és összeegyeztethetetlen tudós véleményeket közöljünk, hanem eleven, fejlődésképes ismeretet, amelyen keresztül megérthessék tanulóink az egyre fejlődő, előttünk kibontakozó gazdasági életet. A tanításnak azonban közvetett, formális céljai is vannak, amelyek époly fontosak. Éspedig: 1. a tanuló helyes ítélőképességének fejlesztése, 2. a helyes cselekvésre, erkölcsös felfogásra való nevelés, 3. a nemzeti érzület ébrentartása. E célok érvényesülésétől várhatjuk, hogy enyhüljenek azok az élet ellen-