Közgazdasági Szemle – 1933.
Tanulmányok - Heller Farkas: Vámpolitika és árszínvonal
Vámpolitika és árszínvonala szinte iskolapéldáját látszik szolgáltatni annak, hogy lehetnek oly helyzetek, amelyekben a világpiac állapota eddig fennállott komparatív fölényeket eltüntet és a nemzeti bölcsesség követelményeként állítja fel a gazdasági autarkiát, nem ugyan mint önként választott célt, hanem mint olyan irányt, amelyet a helyzet ránk kényszerít. Azt is hiszem, hogy Európával szemben ez álláspontot erősen kell hangsúlyoznunk. Magunk számára azonban be kell vallanunk, hogy a mai Magyarországon még ily körülmények között sem lehet komolyan szó gazdasági autarkiáról. Lehetetlenné teszi ezt először is nyersanyaghiányunk, amely rákényszerít bennünket arra, hogy ha süllyedt árakon is, mégis fenntartsuk kivitelünket, mert csak avval vásárolhatjuk meg a gazdasági életünk számára nélkülözhetetlen nyers- és segédanyagokat. De bármily alacsonyak is az árak, lehetetlen a gazdasági autarkiát célnak kitűzni azért is, mert vannak feleslegeink elsősorban mezőgazdasági, de alul nem becsülendő mértékben ipari termelésünkben is, amelyeket magunk nem tudunk elfogyasztani és tekintettel nyomorúságos gazdasági helyzetünkre, nem is szabad elfogyasztanunk. Tőkeszükségletünk ma hiába kényszerít ugyan kivitelre, mert nem kapunk kölcsönt, de mihelyt a viszonyok javulnak, tőkeszükségletünk is kivitelre fog kényszeríteni és a túlságos autarkiától már csak azért is óvakodnunk kell, mert fennforog a veszély, hogy oly üzemeket is alapítunk, amelyek nem lesznek fenntarthatók, hogy ha egyszer kénytelenek leszünk kivitelünk érdekében a külföldnek jelentékenyebb engedményeket tenni. Olyan országban, mely oly jelentékeny faimportra és a nyers-, valamint segédanyagok egész sorozatának tetemes bevitelére, valamint feles terményeinek értékesítésére oly nagy mértékben rászorul, mint Magyarország, gazdasági autarkiáról komolyan szó nem lehet. Ipari fejlődésünk számára is egyébként nagy hátrány volna az autarkikus gazdasági politika. Hiszen ipari fejlődésünknek egyik fő akadálya a hazai piac szűk volta, ami ipari termelésünk egységköltségét növeli. Textil- és gépiparunk, de más iparágaink is jelentékenyebb fejlődésre akkor lesznek képesek, ha kiviteli lehetőségeiket emeljük. Nem szabad nekünk is ugyanarra a lehetetlen álláspontra helyezkednünk, melyet hitelezőink elfoglalnak akkor, amidőn kamatfizetést és tőketörlesztést követelnek tőlünk, de ugyanakkor elzárkóznak kivitelünkkel szemben. Kivitel nincs behozatal nélkül és egészen téves az a felfogás, hogy csak a kivitel előnyös, a behozatal pedig nem. Ha igazán csak a kivitel volna előnyös, akkor legelőnyösebb az az állapot volna, amidőn egy állam tőketartozását rója le a külfölddel szemben jelentékeny kivitel útján, vagy pedig éppen úgynevezett reparációs tartozásokat fizet árukivitel alakjában, mely kivitellel azután tényleg nem áll behozatal szemben. Azt sem lehet