Közgazdasági Szemle – 1933.

Tanulmányok - Heller Farkas: Vámpolitika és árszínvonal

V­ámpolitika é­s árszínvonal­a szinte iskolapéldáját látszik szolgáltatni annak, hogy lehet­nek oly helyzetek, amelyekben a világpiac állapota eddig fennállott komparatív fölényeket eltüntet és a nemzeti bölcses­ség követelményeként állítja fel a gazdasági autarkiát, nem ugyan mint önként választott célt, hanem mint olyan irányt, amelyet a helyzet ránk kényszerít. Azt is hiszem, hogy Európá­val szemben ez álláspontot erősen kell hangsúlyoznunk. Magunk számára azonban be kell vallanunk, hogy a mai Magyarországon még ily körülmények között sem lehet komolyan szó gazdasági autarkiáról. Lehetetlenné teszi ezt először is nyersanyaghiányunk, amely rákényszerít bennünket arra, hogy ha süllyedt árakon is, mégis fenntartsuk kivitelün­ket, mert csak avval vásárolhatjuk meg a gazdasági életünk számára nélkülözhetetlen nyers- és segédanyagokat. De bár­mily alacsonyak is az árak, lehetetlen a gazdasági autarkiát célnak kitűzni azért is, mert vannak feleslegeink elsősorban mezőgazdasági, de alul nem becsülendő mértékben ipari ter­melésünkben is, amelyeket magunk nem tudunk elfogyasztani és tekintettel nyomorúságos gazdasági helyzetünkre, nem is szabad elfogyasztanunk. Tőkeszükségletünk ma hiába kény­szerít ugyan kivitelre, mert nem kapunk kölcsönt, de mihelyt a viszonyok javulnak, tőkeszükségletünk is kivitelre fog kény­szeríteni és a túlságos autarkiától már csak azért is óvakod­nunk kell, mert fennforog a veszély, hogy oly üzemeket is alapítunk, amelyek nem lesznek fenntarthatók, hogy ha egyszer kénytelenek leszünk kivitelünk érdekében a külföldnek jelen­tékenyebb engedményeket tenni. Olyan országban, mely oly jelentékeny faim­portra és a nyers-, valamint segédanyagok egész sorozatának tetemes be­vitelére, valamint feles terményeinek értékesítésére oly nagy mértékben rászorul, mint Magyarország, gazdasági autar­kiáról komolyan szó nem lehet. Ipari fejlődésünk számára is egyébként nagy hátrány volna az autarkikus gazdasági poli­tika. Hiszen ipari fejlődésünknek egyik fő akadálya a hazai piac szűk volta, ami ipari termelésünk egységköltségét növeli. Textil- és gépiparunk, de más iparágaink is jelentékenyebb fejlődésre akkor lesznek képesek, ha­ kiviteli lehetőségeiket emeljük. Nem szabad nekünk is ugyanarra a lehetetlen állás­pontra helyezkednünk, melyet hitelezőink elfoglalnak akkor, amidőn kamatfizetést és tőketörlesztést követelnek tőlünk, de ugyanakkor elzárkóznak kivitelünkkel szemben. Kivitel nincs behozatal nélkül és egészen téves az a felfogás, hogy csak a kivitel előnyös, a behozatal pedig nem. Ha igazán csak a ki­vitel volna előnyös, akkor legelőnyösebb az az állapot volna, amidőn egy állam tőketartozását rója le a külfölddel szemben jelentékeny kivitel útján, vagy pedig éppen úgy­nevezett re­parációs tartozásokat fizet árukivitel alakjában, mely kivitel­lel azután tényleg nem áll behozatal szemben. Azt sem lehet

Next