Közgazdasági Szemle – 1933.
Tanulmányok - Heller Farkas: Vámpolitika és árszínvonal
2 Heller Farkas messze a ránk kényszerített úton. Rá kell ismét eszmélnünk a közgazdasági élet néhány alapösszefüggésére, hogy ellenőrizhessük lépteink helyes voltát. Rákényszerít erre a mai európai helyzet is. A romboló világválság más országokban is felvetette a fenti kérdést és a Verein für Sozialpolitik múlt évi összejövetele is e kérdésnek volt szentelve. Bár a jobb belátástól a megvalósításig gyakran még igen hosszú az út s a jobb belátás is még csak nagyon általános formákban kezd teret foglalni, mégis a világgazdasági konferenciától és a vámfegyverszüneti kísérlettől kezdve a regionális szerződések, a preferenciák ajánlása, az agrárkonferenciák és Stresa mutatják, hogy Európa a gazdasági belfogások sorozata után új utat szeretne keresni a már tűrhetetlenségig egészségtelen viszonyok megjavítására. E balfogások a békeszerződésekkel és kiegyensúlyozottan működő gazdasági területek felosztásával kezdődtek, a reparációkkal folytatódtak, de a gazdasági törvények ereje a felidézett nagy világválságban hideg zuhanyt zúdított e szerződések kigondolóira és mindinkább parancsolólag józanságot követel. Mi más volt — hogy csak egyet említsek — Tardieu javaslata, mint késői megbánás a békeszerződések okozta esztelenségekért ? Midőn talán lassanként Európában is érlelődni kezd egy új orientálódás gondolata, — aminthogy érlelődnie is kell, mert a mai út végveszedelembe sodorja a kultúrvilágot, s Magyarországnak is kötelessége e helyzetváltozás lehetőségével gazdasági érdekeit összevetni. Az, hogy Magyarország is oly messzire jutott a gazdasági autarkia útján, hogy összforgalmúnk, amely még 1928-ban 2,2 milliárd pengőn jóval felül volt, 1931-ben már csak 1.1 milliárd pengőnél volt valamivel több és 1932-ben még jelentékenyen csökkent, nem a mi bűnünk. Rákényszerítettek erre a körülmények, amidőn egyrészről kivitelünkkel szemben egyre nagyobb nehézségeket támasztanak, másrészről exportcikkeink ára hihetetlen alacsonyra süllyedt. Ezzel megfosztottak egyszerűen attól, hogy a külföld áruit nagyobb mértékben vásárolhassuk. Magyarország elsősorban nem azért nem vásárol nagyobb mennyiségben külföldi árut, mert nem akar, hanem főképen azért mert nem tud vásárolni, amidőn exportcikkeivel külföldi vásárlóereje katasztrofálisan lesüllyedt s amidőn a külföld még e süllyedt árak mellett is folytonosan ujabb és ujabb nehézségeket támaszt kivitelével szemben. De a helyzet ránk kényszeritett volta sem menthet fel bennünket az alól, hogy komolyan szemügyre vegyük helyzetünket és akkor, amidőn talán Európa egy józanabb belátásának mécsese kezd pisladozni, átgondoljuk azokat az összefüggéseket, amelyek gazdasági helyzetünk alapos megítélését teszik lehetővé. Lombart múlt ősszel Budapesten tartott előadásában azt