Közgazdasági Szemle – 1934.

Tanulmányok - Badics József: Irányított mezőgazdaság

Az utóbbi hónapokban mind sűrűbben ötlik szemünkbe ez a jelszó. A legtöbben lélek nélkül ismétlik, még jobbik esetben is azt értve a szón, ami éppen eszükbe jut. Mások új leplet lát­nak benne magánérdekeik elbujtatására, vagy mulasztásaikra takaróul. Azonban van a szónak komolyabb és lelkiismeretesebb használata is, bárha ezt is sokfelől fenyegeti az agrárstatiszti­kának és agrárbürokráciának már Tisza István által megrótt az a szokása, „hogy nem vesz tudomást oly tényekről, amelyek elég merészek az ő bábái szolgálata nélkül látni napvilágot és tényekké válnak, mielőtt ügydarabok lettek volna."­ Ámde m­a már tiszteletreméltó tapasztalat és nem vitatott tekintély is sokfelől támogatja a tervgazdálkodást, vagy ha csak az átalakulás kényszerítő hatása alatt kíván a termelés el­osztásába esetenként befolyni: a „irányított gazdálkodást", mellyel kerettörvény formájában hamarosan az országgyűlés is foglalkozni fog. Mi az alábbiakban nem állítjuk szembe a két árnyalatot. Hiszen a kikényszerített termelési rend lényegében akkor is erőszakos külső beavatkozás, ha a kényszer csak a piaci kontingensekből törvényes felhatalmazás útján való kizá­rásában nyilvánul. Ha én is termelhetnék lent v­ele a deviza­kontingenssel, vagy kü­lkerekedelmi kontingenssel felemelt ár­ban az én lentermésem nem részesül, akkor termelési szabadsá­gom csak papíron­ van meg. Enyhébb és reálisabb változata az irányításnak a továbbra is szabadon termelt mezőgazdasági javak az eddiginél rendsze­resebb értékesítése, ha nem kíván sem közvetve sem közvetlenül visszahatni a termelés üzemenként független beosztásába. Az értékesítés ily megszervezése nem ütközik össze a mezőgaz­­daság benső agronomikus és üzemi elveivel s nem rendeli alá utóbbiakat az értékesítés érdekeinek anélkül, hogy az értékesí­tés érdekeit is tapasztalatilag vagy elméletileg megnyugtatóan át tudná világítani. A kötött gazdálkodás, mely kívülről a feles­legeink elé mered, elkerülhetetlenné teheti az értékesítés óvatos megszervezését, de persze ezt is csak ugy, hogy egyenlegül na­gyobb nemzetgazdasági haszon maradjon, mint maradna a ke- i 1897. II. 19-i országgyűlési beszédében. L. gróf Tisza István kép­viselőházi beszédei. Budapest, M. Tud. Akadémia, 1930. I. 402.

Next