Közgazdasági Szemle – 1934.
Tanulmányok - Heller Farkas: Áralakulás és nemzeti jólét
Átalakulás és nemzeti jólét Ha a nemzetgazdaságra mint egészre gondolunk és a nemzeti jólét feltételeiről elmélkedünk, List Fr. fejtegetései óta elsősorban a nemzet termelő erőinek kibontakozása áll gondolkozásunk középpontjában. A nemzeti termelés nagy problémái, a nemzet természeti kincseinek céltudatos kihasználása, a lakosság számára munkaalkalmak teremtése és a tőke befektetési alkalmainak feltárása lebegnek szemeink előtt. Tudatosan a mindennapi forgalom, az árképződés és a jövedelemelosztási küzdelmek fölé emelkedő nézőpontot keresünk, mely eme a nemzeti jólét szempontjából kicsinyesnek és mesterségesnek látszó jelenségeket kikapcsolja és abból a magas távlatból nézi a nemzetgazdaságot, mely visszavezet a gazdaság eredeti fogalmához, ahhoz a tényálláshoz, hogy a gazdaság küzdelem a természet szűkmarkúságával. Az ily irányú szemlélődésre korunknak különös hajlama van. A háború és a társadalmi ellentétek pusztításai után a társadalmi összhang és a szerves együttműködés állanak vágyakozása középpontjában. Ezért a közgazdaság szervezésének kérdései foglalják le korunk egész érdeklődését és mellettük mintegy eltörpül és egész jelentéktelennek látszik mindaz, ami a közgazdaság forgalomgazdasági vonatkozásaiból folyik, így mai eszmeáramlataink mindegyike valamilyen vonatkozásban a forgalmi gazdaság ellen fordul, vagy legalábbis erősen hajlik jelentőségének lekicsinylésére. A nemzeti gyarapodás, a nemzeti jólét kérdése valóban nagyvonalú probléma, mely a nemzet erőinek céltudatos csoportosításában és kifejlesztésében csúcsosodik ki. Emelkedett szintájú nézőpontot kíván, mely felülemelkedik az aprólékosság szétforgácsolódásán és csak a nagy összefüggéseket keresi. Kérdéses csupán az lehet, hogy mi az, ami az igazi nemzetgazdasági nézőpont keretébe tartozik és mi az, ami azon kívül esik. Hogy a nemzet termelő erőinek céltudatos táplálása, azok fejlesztése a magva a nemzeti jólét problémájának, nem lehet kérdéses. A javak kellő mennyiségét kell termelnünk, ha jólétet akarunk. Vizsgálatot csupán az kíván, lehet-e a nemzeti jólét kérdéses kutatásánál a forgalmi gazdaság szövevényét a maga ár- és jövedelmi rendszerével a mellékes szempontok közé sorolni és oly jelenségcsoportnak tekinteni, mely csak a magán-