Közgazdasági Szemle – 1937.

Tanulmányok - Navratil Ákos: Heller Farkas

306 Navratil Ákos tudományos irányzat, melynek ő így az „első könyvvel" az aljába kerül. A kezdő gondolkozó munkatere, de munkakedve is együtt növekedhetik az illető tudományos irányzat fejlő­désével. Heller Farkas tudományos egyéniségének kialaku­lására is mindenesetre szerencsés körülmény volt, hogy ami­kor elméletileg dolgozni kezdett, a határhaszoniskola­­ismert nagyjainak a fényes­­gondolattermékei kerültek először köze­lebbről eléje. De ha ma végigtekintek a nagyjelentőségű iro­dalmi termékeknek azon a hosszú során, amelyet a közgazda­sági tudomány Heller Farkasnak köszön, nem tudom, nem volna-e helyesebb mindjárt azt mondanom, hogy különös sze­rencséje volt a határhaszoniskolának, hogy Heller Farkas­ban, ebben a kitűnő kritikával dolgozni tudó közgazdában, ilyen híve és továbbfejlesztője támadt. Mert Heller Farkas kézikönyvei,­ele különösen német nyelven közzétett elméleti közgazdaságtana szerzőjük önálló gondolkozni tudását és ezen az alapon írójuk rendszert alkotó képességét minden lapjukon elárulják. Különösen ez a német nyelvű kitűnő könyv, Heller tu­dományos működésének ez a legtökéletesebb eredménye, mely hazánk határain túl is, mindenütt, ahol a német szót értik, osztatlan elismerésben részesült és amely külföldön is di­csőséget hozott a magyar szerző nevének, mutatja meg Heller tudományos egyéniségének ezeket a kimagasló tulajdonságait kitűnő magyarázni tudásával igen jól még az avatatlanabb olvasónak is. Aki pedig maga is ezzel a szakmával foglalko­zik, élvezettel olvassa ezt a munkát nemcsak a benne rejlő gondolatok bőségéért, a sok új szempontért, amelyet az olvasó benne talál, hanem elsősorban azért, mert Heller rendszere mindjárt az első pillantásra egészségesebbnek látszik még nagy mesteréénél, a Wieserénél is. Világos felépítésénél, ter­mészetes magyarázó módjánál és a belőle kiáradó nagy tu­dásnál fogva erős hatással van ez a könyv arra is, aki külön­ben nem hive a határhaszoniskolának és aki éppen ezért Hel­ler tanításait sem tudja, vagy legalább nem tudja osztatlanul magáévá tenni. E sorok íróját meglehetősen széles elméleti ellentétek választják el Heller Farkastól. Ennek másutt, a maga helyén, úgy véli, eléggé alapos indokolással kifejezést is adott, d­e ennek ellenére is, ha kezébe veszi a Theoretische Volkswirtschaftslehre-t, nem tud szabadulni azon hatás alól, melyet Heller írói egyénisége éppen a fentebb említett tudo­mányos és írói tulajdonságoknál fogva reá is kifejt. Szeretet­tel kénytelen nézni, hogy miként épült fel az első elméleti próbálgatódzásokból, aztán a jeles magyar nyelvű kéziköny­veknek már majdnem egészen kész anyagából, a közben foly­ton készülő és egyre mélyebben szántó monográfiákból, ame­lyek leginkább folyóirati cikkekben láttak napvilágot, ez a maga nemében párját ritkító, jeles elméleti mű. Ha nem va-

Next