Közgazdasági Szemle – 1956.

1. szám - Az 1956. évi külkereskedelmi terv teljesítéséért

AZ 1956. ÉVI KÜLKERESKEDELMI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT — termelésének jelentős részét külföldön értékesítjük. De sok száz m­ás gyár is exportál. Nagyrészt ezek jó munkáján múlik, biztosítható-e egy sor iparág anyagellátása. • Az 1956. évi terv igen nagy feladatot ró a külkereskedelemre. Ahhoz, hogy jelentős külkereskedelmi egyenleget biztosítsunk, 1956 évi behozatalunkban a legszigorúbb takarékosságnak kell érvényesül­nie. Ennek megfelelően a terv szerint 1956-ban a behozatal lényegében nem nő az 1955. évihez képest. Nem emelkedik a tavalyihoz képest az anyagbehozatal sem. A könnyűipari termelés bizonyos csökkentésének megfelelően csökken a könnyűipari nyersanyagok behozatala és ugyan­akkor nő a nehézipari anyagok importja. Ez előmozdítja a nehézipar gyorsabb ütemű fejlesztését. A nehézipari nyersanyagok behozatala azonban nem nő olyan arányban, mint a termelés. A különbözetet rész­ben hazai anyagokkal kell pótolni, részben meg kell takarítani. Például a vaskohászat termelése 1956-ban 6 százalékkal nő, a vasérc- és a kohó­koksz behozatala pedig csupán 1—2 százalékkal lesz nagyobb. Ezt csak úgy tudjuk megoldani, hogy növeljük 1956-ban a hazai kohókoksz gyár­tását, valamint a hazai vasércek dúsításával növeljük a hazai vasérc fel­használását a kohászatban. Jelentősen fejlesztjük 1956-ban alumínium­kohászatunkat is: timföldtermelésünk 15,8 százalékkal, alumíniumter­melésünk pedig 10,8 százalékkal nő. Az alumíniumip­ari segédanyagok behozatala azonban ennél kisebb mértékben nő. Az 1956. évi terv bizonyos anyagok importjának csökkentésével egyidejűleg előirányozza hazai gyártásukat, más, olcsóbb anyagokkal való helyettesítésüket. Például a nemesacélok hazai gyártásának fej­lesztése lehetővé teszi 1956. évi nemesacél-importunk egyharmaddal való csökkentését. A hazai nyersbőrbegyűjtés fokozása, valamint a bőr­rel való fokozott takarékosság jelentősen csökkenti a nyers marhabőr behozatalát. A műszálfelhasználás fokozása a textiliparban csökkenti a pamutszövet-termelés gyapotbehozatali szükségletét. Az ipar 1956. évi termelési feladatai csak akkor valósíthatók meg, ha maximálisan takarékoskodunk az anyagokkal, s különösen az import­anyagokkal. Minden iparágban, minden üzemben fáradhatatlanul ku­tatni kell az importanyag-felhasználás csökkentésének, az importanya­gok más, belföldi anyagokkal való helyettesítésének lehetőségeit. Az im­portanyagokkal való takarékoskodás, más anyagokkal való pótlásuk azonban nem járhat a gyártmányok minőségének romlásával. E területen az 1956. évi terv csak a kezdeti lépéseket teszi meg. Még nem folyik rendszeres munka abban az irányban, hogy mű­szaki fejlesztési feladatok megoldásával, kisebb beruházásokkal bizto­sítsuk a drága külföldi anyagok megtakarítását. Ennek pedig tág tere van nálunk. Fabehozatalunk például évről évre nő. Faimportunk jelen­tős része tőkésországokból származik és a tőkés piacon általános hiány van faféleségekből. 1956-ban a fával való takarékosságban gyökeres fordulatot kell elérnünk. Ki kell terjeszteni az előfeszített vasbeton­vágányalj felhasználását talpfa helyett, a bányafa vastámmal való he­lyettesítését. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy fafeldolgozó üzemeink a fahulladékot eltüzelik. 1956-ban legalább 5000 tonna korábban tüze­

Next