Közgazdasági Szemle – 1956.
1. szám - Az 1956. évi külkereskedelmi terv teljesítéséért
AZ 1956. ÉVI KÜLKERESKEDELMI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT — termelésének jelentős részét külföldön értékesítjük. De sok száz más gyár is exportál. Nagyrészt ezek jó munkáján múlik, biztosítható-e egy sor iparág anyagellátása. • Az 1956. évi terv igen nagy feladatot ró a külkereskedelemre. Ahhoz, hogy jelentős külkereskedelmi egyenleget biztosítsunk, 1956 évi behozatalunkban a legszigorúbb takarékosságnak kell érvényesülnie. Ennek megfelelően a terv szerint 1956-ban a behozatal lényegében nem nő az 1955. évihez képest. Nem emelkedik a tavalyihoz képest az anyagbehozatal sem. A könnyűipari termelés bizonyos csökkentésének megfelelően csökken a könnyűipari nyersanyagok behozatala és ugyanakkor nő a nehézipari anyagok importja. Ez előmozdítja a nehézipar gyorsabb ütemű fejlesztését. A nehézipari nyersanyagok behozatala azonban nem nő olyan arányban, mint a termelés. A különbözetet részben hazai anyagokkal kell pótolni, részben meg kell takarítani. Például a vaskohászat termelése 1956-ban 6 százalékkal nő, a vasérc- és a kohókoksz behozatala pedig csupán 1—2 százalékkal lesz nagyobb. Ezt csak úgy tudjuk megoldani, hogy növeljük 1956-ban a hazai kohókoksz gyártását, valamint a hazai vasércek dúsításával növeljük a hazai vasérc felhasználását a kohászatban. Jelentősen fejlesztjük 1956-ban alumíniumkohászatunkat is: timföldtermelésünk 15,8 százalékkal, alumíniumtermelésünk pedig 10,8 százalékkal nő. Az alumíniumipari segédanyagok behozatala azonban ennél kisebb mértékben nő. Az 1956. évi terv bizonyos anyagok importjának csökkentésével egyidejűleg előirányozza hazai gyártásukat, más, olcsóbb anyagokkal való helyettesítésüket. Például a nemesacélok hazai gyártásának fejlesztése lehetővé teszi 1956. évi nemesacél-importunk egyharmaddal való csökkentését. A hazai nyersbőrbegyűjtés fokozása, valamint a bőrrel való fokozott takarékosság jelentősen csökkenti a nyers marhabőr behozatalát. A műszálfelhasználás fokozása a textiliparban csökkenti a pamutszövet-termelés gyapotbehozatali szükségletét. Az ipar 1956. évi termelési feladatai csak akkor valósíthatók meg, ha maximálisan takarékoskodunk az anyagokkal, s különösen az importanyagokkal. Minden iparágban, minden üzemben fáradhatatlanul kutatni kell az importanyag-felhasználás csökkentésének, az importanyagok más, belföldi anyagokkal való helyettesítésének lehetőségeit. Az importanyagokkal való takarékoskodás, más anyagokkal való pótlásuk azonban nem járhat a gyártmányok minőségének romlásával. E területen az 1956. évi terv csak a kezdeti lépéseket teszi meg. Még nem folyik rendszeres munka abban az irányban, hogy műszaki fejlesztési feladatok megoldásával, kisebb beruházásokkal biztosítsuk a drága külföldi anyagok megtakarítását. Ennek pedig tág tere van nálunk. Fabehozatalunk például évről évre nő. Faimportunk jelentős része tőkésországokból származik és a tőkés piacon általános hiány van faféleségekből. 1956-ban a fával való takarékosságban gyökeres fordulatot kell elérnünk. Ki kell terjeszteni az előfeszített vasbetonvágányalj felhasználását talpfa helyett, a bányafa vastámmal való helyettesítését. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy fafeldolgozó üzemeink a fahulladékot eltüzelik. 1956-ban legalább 5000 tonna korábban tüze