Közgazdasági Szemle – 1956.

1. szám - Berend Iván–Ránki György: Az ipar háborús előkészítése és ennek hatása az ipari ciklus alakulására Magyarországon (1933–1938)

AZ IPAR HÁBORÚS ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS AZ IPARI CIKLUS Jányi Kálmán miniszterelnök látogatást tett Hitlernél, s már ekkor meg­beszéléseket folytatott Magyarország beilleszkedéséről a Csehszlovákia ellen irányuló politikai akcióba, sőt „megállapodás jött létre a két had­sereg képviselői közt, hogy német—magyar tanácskozásokat tartanak a Csehszlovákiával szemben követendő háborús célokról". (A németek magyarországi politikája titkos német diplomáciai okmányokban. Bp. 1951. 20. és 31. old.) Tehát a hitleri Németország háborús terveiben Ma­gyarország ekkor már meghatározott szerepet kapott, s így a fasiszta hatalmaknak érdekében állt, hogy Magyarország a korábbinál jóval na­gyobb mértékben fegyverkezzék. A fasiszta tengelyhatalmak politikája lehetővé tette, hogy Magyarország most már ne csak burkoltan, hanem teljesen nyíltan felrúgja a békeszerződés korlátozásait. A nyugati im­perialista hatalmak irányította Népszövetség pedig a szovjetellenes ter­vek, a ,,be nem avatkozási" politika szellemében sietve megszüntette a korábbi formális ellenőrzést is. Ezzel szinte nyíltan biztatta a magyar uralkodó köröket, hogy lépjenek a nagyarányú fegyverkezés útjára. Így született meg 1938 márciusában a Győrben meghirdetett program, amely 1 milliárd pengő beruházást szánt közvetlenül és közvetve a honvédelem fejlesztésére. A győri program — amellyel e cikk keretében nem foglal­kozhatunk — 1938 közepétől megindította a nagyarányú fegyverkezést, az ország gazdaságának háborús jelleget adott, s megakadályozta az 1937—38. évi gazdasági válság elmélyülését. A képviselőház 1938 májusában törvényerőre emelte a győri prog­ramot. 1938 nyarán a legnagyobb, elsősorban nehézipari üzemek meg­kapták az első megrendeléseket, s ennek hatására az addig hanyatló ter­melés irányzata újra emelkedőre fordult. A nehézipar termelése már 1938 harmadik negyedében elérte, majd a negyedik negyedben jelentő­sen túl is haladta a korábbi színvonalat. Nőtt — ha nem is ekkora mér­tékben — a fogyasztási iparok termelése, de még 1938 végén sem érte el a korábbi évek színvonalát, mivel itt a katonai megrendelések kiseb­bek voltak. Ily módon 1938 második felében a katonai szállítások hatá­sára a magyar ipar már kilábalt a válságból, még mielőtt a válság telje­sen kibontakozhatott volna. 1938 tehát lezárja a háború burkolt előké­szítésének idejét, és egyszersmind új szakaszt nyit meg Magyarország gazdaságának fejlődésében: a nemzetgazdaság teljesen háborús vágányra terelésének időszakát. • Az 1930-as évek ipari fejlődése az ellenforradalmi Magyarországon világosan magán viseli a kapitalizmus általános válságának jegyeit. A tömegek fokozódó nyomora, a fogyasztás stagnálása nem indíthatja a tőkéseket a termelés fokozására, mert nem biztosítja számukra a tőkés bővített újratermeléshez szükséges nagy profitokat. Ezekben az években javarészt már csak a fegyverkezés, a hadigazdálkodás biztosítja a ter­melőerők fejlesztését. Az elavult rothadó kapitalista termelési viszonyok az építés helyett mindinkább a pusztítás szolgálatába állítják a termelő­erőket, s ezzel saját pusztulásukat készítik elő.

Next