Közgazdasági Szemle – 1960.
január - Kiss Árpád: A műszaki fejlesztés néhány jellemzője a második ötéves terv időszakában
A MŰSZAKI FEJLESZTÉS NÉHÁNY JELLEMZŐJE Az ipari termelés technikai kultúrájának emelésére törekedtünk az ipar termelési szerkezetének átalakításával is. Az ez irányú eredményekre mutat, hogy a gépipari termelésben a híradástechnika és a műszeripar részaránya három év alatt 16,7 százalékról 19,3 százalékra növekszik. A járműiparban bekövetkezett kedvező szerkezeti átalakítást jellemzi, hogy — bár kezdeti nehézségeink vannak — a dieselmozdonyok, dieselmotorok, motorvonatok, az 1957. évi 8,8 százalékos részaránnyal szemben 1960-ban több mint 25 százalékot fognak képviselni az iparág termelésében. Az ipar szerkezeti átalakításának nemcsak az a hatása, hogy növeljük a rendelkezésre álló nyersanyagmennyiségből előállítható késztermékek értékét és olyan cikkekkel jelentkezünk a világpiacon, amelyek kivitele számunkra gazdaságilag kedvező. Az ipari szerkezet átalakítása teszi lehetővé azt is, hogy a műszaki fejlesztésre fordítható erőforrásainkat koncentráljuk a legfontosabb területeken, ahol a koncentráltan felhasznált erőforrásokkal döntő minőségi változást tudunk elérni. Azokban az iparágakban tehát, ahol gyorsabban növeljük a termelést, egyúttal a műszaki színvonal tekintetében is ugrásszerű emelkedést fogunk elérni. Ebből következik, hogy a tudományos kutatásban is azokra az iparágakra és kutatási témákra kell koncentrálnunk a fejlesztés céljából rendelkezésre álló anyagi erőinket, amelyekben az ipart is fejlesztjük, s ahol lehetőségeink vannak világviszonylatban is számottevő eredmények elérésére. Egyebütt rendelkezésünkre állanak azok az eredmények és tapasztalatok, amelyeket a szocialista tábor más országai értek el, s a KGST-ben történő együttműködés keretében átadnak nekünk. Ha viszont nem koncentrálnánk erőfeszítéseinket a technikai fejlesztésben, hanem engednénk azokat szétforgácsolódni, akkor nem érhetnénk el világviszonylatban is jelentős eredményeket, s ez nemcsak számunkra, hanem a baráti országoknak is hátrányt jelentene. Ezeken a területeken ugyanis elsősorban a mi dolgunk kutatómunkát folytatni, s az eredményeket más baráti országoknak átadni. A tétel fordítva is igaz: ha sikerül erőinket koncentrálni, s ily módon a magunk erejéhez mérten számottevő eredményeket érünk el, akkor sikerrel vehetünk részt abban a békés versenyben, amely a szocialista és a kapitalista világrendszer között a tudományos, technikai és kulturális elsőbbségért folyik. A technikai fejlesztésben az elmúlt három esztendőben azért tudtunk jelentős eredményeket elérni, mert a párt megteremtette ennek politikai feltételeit. Az egész országban, üzemekben és hivatalokban, nyugodt légkörben folyt az alkotó munka. A tettek egész sorával bizonyítottuk az értelmiségi munka megbecsülését. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy sikerült megszerezni a dolgozók legszélesebb rétegei, az egész műszaki értelmiség és a termelési kultúrában gazdag magyar munkásosztály támogatását; a műszaki fejlesztés mindinkább kezd országunkban az iparban foglalkoztatott összes dolgozók, munkások, mérnökök, technikusok, sőt, a gazdasági vezetésben dolgozó közgazdászok és más szakemberek ügyévé válni. Nem lebecsülendő az sem, hogy az üzemek dolgozóit és vezetőit személyükben is érdekeltté tudtuk tenni a fejlettebb technológiák alkalmazásában, az anyagkihasználás megjavításában. A termelés technikai színvonalának emelésében a második ötéves