Közgazdasági Szemle – 1963.

1. Cikkek - A szocializmus felépítésének programja

A szocializmus teljes felépítésének programja A VIII. pártkongresszus határozatai nagy visszhangra találtak tár­sadalmunk legszélesebb rétegeiben. Érdeklődéssel fordul e határozatok felé minden elméleti és gyakorlati közgazdász is. Az elfogadott irány­elvekben kifejezésre jutott több olyan elvi állásfoglalás, amellyel a köz­gazdaságtudománynak a jövőben foglalkoznia kell. Nem arról van szó persze, hogy a kongresszus a gazdaságpolitikába valamiféle irányválto­zást hozott volna. Az elvek változatlanok maradtak. De csak irányukban. A kongresszus jelentősége — többek között — éppen abban áll, hogy a változatlan, a bevált elveknek a megváltozott társadalmi és gazdasági körülményekhez igazodó gazdaságpolitikai értelmezést, tartalmat adott. Az a tény, hogy befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása és be­léptünk a szocializmus teljes felépítésének szakaszába, sok kérdés újszerű felvetését követeli. Gazdasági fejlődésünk további menetére döntő hatással van, hogy lényegében befejeződött az a társadalmi átalakulás, melynek során foko­zatosan megszűntek a kizsákmányoló osztályok. A mezőgazdaság szocia­lista átalakításával eldugultak a kapitalizmus újraszületésének utolsó belső forrásai is. A szocialista fejlődésnek tehát objektív osztályakadá­lyai nincsenek. Megszűntek azok a társadalmi osztályok, amelyek hely­zetüknél fogva szükségképpen ellenszegültek a társadalmi haladásnak, vagy ingadozó magatartást tanúsítottak vele szemben. Az osztály­viszonyokból eredő akadályok megszűnése azt jelenti, hogy nő gazdasági életünkben a szubjektív erők, a vezetés, a szakérte­lem, a társadalmi tudatosság szerepe. Éppen ezért jutott a kongresszuson olyan súlyhoz a gazdaságvezetés kérdése. A termelőerők fejlődésében is minőségi változás előtt állunk. Egy­részt a szocialista termelési viszonyok osztatlan uralma alkalmas kere­teket adott a termelőerők eddiginél sokkal gyorsabb fejlődéséhez, más­részt a tudomány közvetlen termelőerővé válásának folyamata ad új lendületet a műszaki fejlesztésnek és a gazdaságirányítás megjavítá­sának. A szocialista nemzetközi együttműködés erősödő vonásai is új tar­talmi elemeket adnak az eddig érvényes elveknek. Ma már nem kielé­gítő az a szemlélet, amely csak az egyéni és a népgazdasági, a vállalati és a társadalmi érdek összeegyeztetésére irányul. Ahhoz, hogy a szocia­lista nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket kihasználjuk, uralkodóvá kell tenni azt a szemléletet, amely belső gazdasági problé­máink megoldását a szocialista világgazdaság közös érdeke szempontjá­ból ítéli meg. Az internacionalizmus gondolatának nemcsak az eszmei­politikai egységben, hanem a gazdasági együttműködésben is meg kell nyilvánulnia. A népgazdasági érdekeket ma már nem lehet nézni a szó-

Next