Közgazdasági Szemle – 1963.
1. Cikkek - A szocializmus felépítésének programja
A szocializmus teljes felépítésének programja A VIII. pártkongresszus határozatai nagy visszhangra találtak társadalmunk legszélesebb rétegeiben. Érdeklődéssel fordul e határozatok felé minden elméleti és gyakorlati közgazdász is. Az elfogadott irányelvekben kifejezésre jutott több olyan elvi állásfoglalás, amellyel a közgazdaságtudománynak a jövőben foglalkoznia kell. Nem arról van szó persze, hogy a kongresszus a gazdaságpolitikába valamiféle irányváltozást hozott volna. Az elvek változatlanok maradtak. De csak irányukban. A kongresszus jelentősége — többek között — éppen abban áll, hogy a változatlan, a bevált elveknek a megváltozott társadalmi és gazdasági körülményekhez igazodó gazdaságpolitikai értelmezést, tartalmat adott. Az a tény, hogy befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása és beléptünk a szocializmus teljes felépítésének szakaszába, sok kérdés újszerű felvetését követeli. Gazdasági fejlődésünk további menetére döntő hatással van, hogy lényegében befejeződött az a társadalmi átalakulás, melynek során fokozatosan megszűntek a kizsákmányoló osztályok. A mezőgazdaság szocialista átalakításával eldugultak a kapitalizmus újraszületésének utolsó belső forrásai is. A szocialista fejlődésnek tehát objektív osztályakadályai nincsenek. Megszűntek azok a társadalmi osztályok, amelyek helyzetüknél fogva szükségképpen ellenszegültek a társadalmi haladásnak, vagy ingadozó magatartást tanúsítottak vele szemben. Az osztályviszonyokból eredő akadályok megszűnése azt jelenti, hogy nő gazdasági életünkben a szubjektív erők, a vezetés, a szakértelem, a társadalmi tudatosság szerepe. Éppen ezért jutott a kongresszuson olyan súlyhoz a gazdaságvezetés kérdése. A termelőerők fejlődésében is minőségi változás előtt állunk. Egyrészt a szocialista termelési viszonyok osztatlan uralma alkalmas kereteket adott a termelőerők eddiginél sokkal gyorsabb fejlődéséhez, másrészt a tudomány közvetlen termelőerővé válásának folyamata ad új lendületet a műszaki fejlesztésnek és a gazdaságirányítás megjavításának. A szocialista nemzetközi együttműködés erősödő vonásai is új tartalmi elemeket adnak az eddig érvényes elveknek. Ma már nem kielégítő az a szemlélet, amely csak az egyéni és a népgazdasági, a vállalati és a társadalmi érdek összeegyeztetésére irányul. Ahhoz, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket kihasználjuk, uralkodóvá kell tenni azt a szemléletet, amely belső gazdasági problémáink megoldását a szocialista világgazdaság közös érdeke szempontjából ítéli meg. Az internacionalizmus gondolatának nemcsak az eszmeipolitikai egységben, hanem a gazdasági együttműködésben is meg kell nyilvánulnia. A népgazdasági érdekeket ma már nem lehet nézni a szó-