Közgazdasági Szemle – 1964.

január - Varga György: A gazdasági vezetés színvonalának emeléséről

VARGA GYÖRGY vizsgálatát. Ez érthető is, hiszen az ilyen elemzés túllép a közgazdasági kutatás hagyományos területén és számos politikai, lélektani, szocioló­giai kérdést is felvet. Vizsgálati módszere nem lehet tehát csak köz­gazdasági jellegű. Mégis foglalkoznunk kell vele, éppen úgy, mint az anyagellátás, a készletgazdálkodás, a beruházások, a szakemberszükség­let stb. kérdéseivel. A vezetés személyi módszereinek kutatása még nem támaszkod­hat kialakult fogalmi rendszerre, tudományosan megalapozott általános törvényekre, kiforrott kutatási formákra, így a gazdasági gyakorlatban sem jutnak sokkal messzebb általános követelmények megfogalmazá­sánál. Ezek a követelmények részint közhelyszámba menő, etikai szí­nezetű tételek, másrészt végig nem gondolt praktikus szempontok. Mint ahogyan a termelőerők egyes elemeinek tökéletesítése nem történhet általános etikai elvek és szűk gyakorlati megfontolások alapján, a ve­zetés személyi módszereinek javítása sem folyhat ilyen elgondolások szerint. Amikor műszaki fejlesztésről, technológia- és gyártmányfej­lesztésről, a szakemberszükséglet kielégítéséről, a népgazdasági ará­nyokról stb. beszélünk, objektív gazdasági törvények alapján foglalunk állást. Miért ne tehetnénk meg ezt a vezetés vonatkozásában! Olyan feladat ez, amit nem kerülhetünk meg, hiszen színvonalas személyi ve­zetés nélkül nincs magas színvonalú termelés, műszaki fejlesztés sem. Keresnünk kell tehát a vezetés személyi módszereinek a szocialista gazdasági-társadalmi rend által meghatározott objektív törvényeit. Ter­mészetesen itt nem juthatunk el olyan általános érvényű, mindenhol alkalmazható tudományos tételekig, mint amilyenek megformulázásá­hoz eljuthat a tervgazdaságtan, a munkagazdaságtan, az árelmélet stb. A vezetés személyi módszereit minden más termelőerő funkciójánál jobban meghatározzák a helyi, vállalati körülmények, így a termelési folyamat jellege, szervezettsége, műszaki színvonala, a tárgyi és a pszi­chikai munkakörülmények, a beosztottak képzettség, kor, nem szerinti összetétele, a kollektív szellem „fejlettségi" foka, a hagyományok stb. Mégis, vannak bizonyos általánosan érvényesítendő objektív törvény­szerűségek, amelyekhez mindenütt alkalmazkodni kell. E törvénysze­rűségek politikai, etikai, gazdasági meghatározottságúak. Vezetés és politika A vezetés személyi módszereit alapvetően a társadalmi-gazdasági alakulat jellege határozza meg. Ettől függ ugyanis a vezetés tartalma és célja. Szervező, irányító elv nélkül egyetlen társadalom sem létez­het. De csupán a szocialista társadalomban objektív szükségszerűség a társadalom állami irányításán belül a központi gazdasági irányítás. A szocializmusban nemcsak a vezetés tartalma bővül, hanem a ve­zető és a vezetett közötti viszony is megváltozik. Nem tükröz már osz­tálytagozódást, a termelési eszközökhöz való ellentétes viszonyt, nem válik a kizsákmányolás eszközévé. A szocialista gazdaságra jellemző a termelőerők rohamos fejlődése. Ez a fejlődés objektíve igényli a termelési, így a vezetési viszonyok tö­kéletesítését, finomítását is. Mint ahogyan egyre magasabb igényeket támasztunk a gépek, anyagok, termékek, technológiák iránt, egyre töb­bet kívánunk a vezetőktől is.

Next