Közgazdasági Szemle – 1964.
január - Varga György: A gazdasági vezetés színvonalának emeléséről
VARGA GYÖRGY vizsgálatát. Ez érthető is, hiszen az ilyen elemzés túllép a közgazdasági kutatás hagyományos területén és számos politikai, lélektani, szociológiai kérdést is felvet. Vizsgálati módszere nem lehet tehát csak közgazdasági jellegű. Mégis foglalkoznunk kell vele, éppen úgy, mint az anyagellátás, a készletgazdálkodás, a beruházások, a szakemberszükséglet stb. kérdéseivel. A vezetés személyi módszereinek kutatása még nem támaszkodhat kialakult fogalmi rendszerre, tudományosan megalapozott általános törvényekre, kiforrott kutatási formákra, így a gazdasági gyakorlatban sem jutnak sokkal messzebb általános követelmények megfogalmazásánál. Ezek a követelmények részint közhelyszámba menő, etikai színezetű tételek, másrészt végig nem gondolt praktikus szempontok. Mint ahogyan a termelőerők egyes elemeinek tökéletesítése nem történhet általános etikai elvek és szűk gyakorlati megfontolások alapján, a vezetés személyi módszereinek javítása sem folyhat ilyen elgondolások szerint. Amikor műszaki fejlesztésről, technológia- és gyártmányfejlesztésről, a szakemberszükséglet kielégítéséről, a népgazdasági arányokról stb. beszélünk, objektív gazdasági törvények alapján foglalunk állást. Miért ne tehetnénk meg ezt a vezetés vonatkozásában! Olyan feladat ez, amit nem kerülhetünk meg, hiszen színvonalas személyi vezetés nélkül nincs magas színvonalú termelés, műszaki fejlesztés sem. Keresnünk kell tehát a vezetés személyi módszereinek a szocialista gazdasági-társadalmi rend által meghatározott objektív törvényeit. Természetesen itt nem juthatunk el olyan általános érvényű, mindenhol alkalmazható tudományos tételekig, mint amilyenek megformulázásához eljuthat a tervgazdaságtan, a munkagazdaságtan, az árelmélet stb. A vezetés személyi módszereit minden más termelőerő funkciójánál jobban meghatározzák a helyi, vállalati körülmények, így a termelési folyamat jellege, szervezettsége, műszaki színvonala, a tárgyi és a pszichikai munkakörülmények, a beosztottak képzettség, kor, nem szerinti összetétele, a kollektív szellem „fejlettségi" foka, a hagyományok stb. Mégis, vannak bizonyos általánosan érvényesítendő objektív törvényszerűségek, amelyekhez mindenütt alkalmazkodni kell. E törvényszerűségek politikai, etikai, gazdasági meghatározottságúak. Vezetés és politika A vezetés személyi módszereit alapvetően a társadalmi-gazdasági alakulat jellege határozza meg. Ettől függ ugyanis a vezetés tartalma és célja. Szervező, irányító elv nélkül egyetlen társadalom sem létezhet. De csupán a szocialista társadalomban objektív szükségszerűség a társadalom állami irányításán belül a központi gazdasági irányítás. A szocializmusban nemcsak a vezetés tartalma bővül, hanem a vezető és a vezetett közötti viszony is megváltozik. Nem tükröz már osztálytagozódást, a termelési eszközökhöz való ellentétes viszonyt, nem válik a kizsákmányolás eszközévé. A szocialista gazdaságra jellemző a termelőerők rohamos fejlődése. Ez a fejlődés objektíve igényli a termelési, így a vezetési viszonyok tökéletesítését, finomítását is. Mint ahogyan egyre magasabb igényeket támasztunk a gépek, anyagok, termékek, technológiák iránt, egyre többet kívánunk a vezetőktől is.