Közgazdasági Szemle – 1968.

január - Dobos István: Az 1968. évi népgazdasági terv

DOBOS ISTVÁN: Az 1968. évi népgazdasági terv A legutóbbi két évben a gazdaságirányítási reform szellemében a terv­jóváhagyás és a gazdálkodás egyszerűsítése igen számottevő volt, így ez a két év már bizonyos átmenetet jelentett, előkészítője volt az új gazdaságirá­nyítási rendszerben érvényesülő tervezési rendnek. 1968-ra a leglényege­sebb változás, hogy megszűnik a terv irányító szervek által való lebon­tása, így a tervutasítást felváltja a közvetett, a szabályozó eszközökkel tör­ténő irányítás. Az új gazdaságirányítási rendszerben a vállalati önállóság fokozódását azonban nem annyira a jóváhagyás módja jelenti, hanem az, hogy a szabá­lyozók váltják fel a tervutasításokat. Az önállóbb vállalati gazdálkodást a tervszerűség feltételeinek javításával egyidejűleg vezettük be, így a terv­szerűség hatásfokának javulásához is el kell vezetnie. A népgazdasági tervezés — mentesülve a részletek előírásának terhétől és a címzettekkel való részletvitáktól — a fő összefüggéseket elemezve az eddiginél átgondoltabban jelölheti ki a népgazdaság fejlődésének irányát és az elérendő célokat. Az 1968. évi népgazdasági terv az új gazdálkodási rendszer felfogásában úgy készült, hogy számolt a tervcélok és a szabályozó eszközök összehangolásának szükségességével és lehetőségével. A vállalati döntéseket befolyásoló szabályozók ily módon reálisabb, a jövő követelmé­nyeit is jobban tükröző népgazdasági terv alapján határozhatók meg. A gaz­daságirányítási reformmal együtt életbelépő tartós szabályozó eszközök a III. ötéves terv, közelebbről annak 1968—1970-re vonatkozó felülvizsgált előirányzatainak megvalósítását szolgálják, az átmeneti szabályozások pe­dig az 1968. évi népgazdasági terv egyensúlyi és egyéb követelményeit tük­rözik. A szabályozók általában nem tervelőírások, a tervcélok megvalósítá­sára közvetetten hatnak. A szabályozók érvényesülése útján kialakuló fel­tételek között a vállalatok viszonylag nagy önállósággal dolgoznak. Mindez csak akkor vezet kiegyensúlyozott és hatékonyabb gazdasági fejlődésre, ha a népgazdasági terv céljai reálisak, a szabályozás fő elemei egymással és a népgazdasági tervvel is megfelelően összehangoltak. Az új irányítási rendszerben a gazdaság egyensúlyérzékenysége nagyobb és más természetű, mint a tervutasításos rendszerben, ezért akár a tervezésben, akár a szabályozásban elkövetett hibák az aránytalanságok kiéleződését, az árszínvonal növekedését eredményezhetik. Az ilyen hatások kifejlődése gyors, megállítása pedig nehéz és hosszú időt vesz igénybe. Ez különösen aláhúzza a tervelőirányzatok összhangjának a fontosságát. Az új gazdaságirányítási rendszer általános elveiből és a már elmon­­ t Közgazdasági Szemle

Next