Közgazdasági Szemle – 1974.

április - Kárpáti Pál–Noszkay Erzsébet: Az iparvállalati vezetés problémái

az iparvállalati vezetés problémas­ zetési rendszerben minden kommunikáció, információ, utasítás csak az adott terület lineáris vezetőjén keresztül juthat tovább. Minden dolgozó­nak csak egy vezetője lehet, csak attól kaphat utasítást, s ő is csak azon keresztül adhat a felsőbb vezetésnek információt. A vállalati vezetők hálózata (hierarchiája) a vállalatoktól függően lehet kisebb és nagyobb, kiterjedése mind szélességben, mind magasságban elméletileg korlátlan. Egy 5—6 ezer fős vállalat szervezete vertikálisan ma átlagosan 8—9 szintből áll, horizontálisan kb. 100—120 osztály terjedelmű. A lineáris és hierarchikus vezetési rendszer a vállalatnál nemcsak a szervezeti egységek között funkcionál, hanem a szervezeti egységeken belül is (a törzskari szervezeteknél is). A vezetési rendszer az embert mint szervezeti személyiséget fogja fel. Benne az üzem olyan dolgozóját „lát­ja", akinek lényegét az üzemben betöltött funkciója határozza meg. A modell által feltételezett dolgozó azonosul a vállalat céljával; tudatá­ban van annak, hogy ő egy nagy rendszer kis része, akinek meghatáro­zott szerepe, munkája van. Az ügyrend szerint látja el feladatát, más nem érdekli. A modell tehát „gombnyomásos" embert feltételez, aki sze­mélytelen, elszigetelt, vagyis könnyen kezelhető. Vállalataink lényegében ezt a modellt vették át, és inkluzíve ezt­­ érvényesítették a vállalati működési-szervezeti szabályzatokban is. Ezzel akaratlanul is intézményesítették a legfontosabb konfliktusforrásokat, amelyek az ismertetett típusú vezetés szervezetéből adódnak: 1. az em­bert szinte kizárólag szervezeti elemként kezelik és alkalmazzák; 2. tevé­kenységét, kezdeményezési lehetőségeit, az üzem, a vállalat ügyeibe való beleszólási jogát rendkívül szűkre szabják; 3. akarata érvényesítését vég­telen hosszú és göröngyös kényszerpályákra terelik, amelyek korlátait csak ritkán lépheti át. A lineáris és a törzskari szervezet konfliktusai A termelési apparátus lineáris vezetőinek (termelési főmérnök, ter­melési főosztályvezető, gyáregységvezető, üzemvezető, művezető stb.) az a feladatuk, hogy biztosítsák az egyes termékek előállítását (a megfelelő költség- és határidőkorlátok betartásával). A törzskari műszaki apparátus és vezetői (fejlesztési főmérnök, főkonstruktőr, gyártmányszerkesztés, fő­technológus, normairoda stb.) feladata a termékek, valamint a termelési technológia előírása és tökéletesítése. Anyagi érdekeltségüket is részben ehhez kötik. Minél jobban teljesíti a feladatát a műszaki apparátus, minél több módosítást készít elő (konstrukciós és technológiai fejlesztések), a változások annál több gondot okoznak a folyamatos termelésben. Gon­doljunk itt csak egy gyártmány tökéletesítésére, illetve csupán egy alkat­részének megváltoztatására. Az ezzel járó tennivalók, amelyek a vállalat ügyrendjének több fejezetében oldalakon keresztül olvashatók, igen sok embert mozgatnak meg. Érthető tehát az aggodalom: elkészül-e a szer­szám, lesz-e megfelelő minőségű, méretű és mennyiségű anyag stb. Az izgalom helyett a vállalati munkában mindenki szívesebben veszi a meg­szokottat. Ezért a termelés vezetői — habár személy szerint esetleg „szurkolnak" is a termékek és a termelési folyamat tökéletesítéséért — a különféle zavaroktól és programlemaradástól, ennek erkölcsi és­ anyagi 433 28 Közgazdasági Szemle

Next