Közgazdasági Szemle – 1974.
április - Kárpáti Pál–Noszkay Erzsébet: Az iparvállalati vezetés problémái
az iparvállalati vezetés problémas zetési rendszerben minden kommunikáció, információ, utasítás csak az adott terület lineáris vezetőjén keresztül juthat tovább. Minden dolgozónak csak egy vezetője lehet, csak attól kaphat utasítást, s ő is csak azon keresztül adhat a felsőbb vezetésnek információt. A vállalati vezetők hálózata (hierarchiája) a vállalatoktól függően lehet kisebb és nagyobb, kiterjedése mind szélességben, mind magasságban elméletileg korlátlan. Egy 5—6 ezer fős vállalat szervezete vertikálisan ma átlagosan 8—9 szintből áll, horizontálisan kb. 100—120 osztály terjedelmű. A lineáris és hierarchikus vezetési rendszer a vállalatnál nemcsak a szervezeti egységek között funkcionál, hanem a szervezeti egységeken belül is (a törzskari szervezeteknél is). A vezetési rendszer az embert mint szervezeti személyiséget fogja fel. Benne az üzem olyan dolgozóját „látja", akinek lényegét az üzemben betöltött funkciója határozza meg. A modell által feltételezett dolgozó azonosul a vállalat céljával; tudatában van annak, hogy ő egy nagy rendszer kis része, akinek meghatározott szerepe, munkája van. Az ügyrend szerint látja el feladatát, más nem érdekli. A modell tehát „gombnyomásos" embert feltételez, aki személytelen, elszigetelt, vagyis könnyen kezelhető. Vállalataink lényegében ezt a modellt vették át, és inkluzíve ezt érvényesítették a vállalati működési-szervezeti szabályzatokban is. Ezzel akaratlanul is intézményesítették a legfontosabb konfliktusforrásokat, amelyek az ismertetett típusú vezetés szervezetéből adódnak: 1. az embert szinte kizárólag szervezeti elemként kezelik és alkalmazzák; 2. tevékenységét, kezdeményezési lehetőségeit, az üzem, a vállalat ügyeibe való beleszólási jogát rendkívül szűkre szabják; 3. akarata érvényesítését végtelen hosszú és göröngyös kényszerpályákra terelik, amelyek korlátait csak ritkán lépheti át. A lineáris és a törzskari szervezet konfliktusai A termelési apparátus lineáris vezetőinek (termelési főmérnök, termelési főosztályvezető, gyáregységvezető, üzemvezető, művezető stb.) az a feladatuk, hogy biztosítsák az egyes termékek előállítását (a megfelelő költség- és határidőkorlátok betartásával). A törzskari műszaki apparátus és vezetői (fejlesztési főmérnök, főkonstruktőr, gyártmányszerkesztés, főtechnológus, normairoda stb.) feladata a termékek, valamint a termelési technológia előírása és tökéletesítése. Anyagi érdekeltségüket is részben ehhez kötik. Minél jobban teljesíti a feladatát a műszaki apparátus, minél több módosítást készít elő (konstrukciós és technológiai fejlesztések), a változások annál több gondot okoznak a folyamatos termelésben. Gondoljunk itt csak egy gyártmány tökéletesítésére, illetve csupán egy alkatrészének megváltoztatására. Az ezzel járó tennivalók, amelyek a vállalat ügyrendjének több fejezetében oldalakon keresztül olvashatók, igen sok embert mozgatnak meg. Érthető tehát az aggodalom: elkészül-e a szerszám, lesz-e megfelelő minőségű, méretű és mennyiségű anyag stb. Az izgalom helyett a vállalati munkában mindenki szívesebben veszi a megszokottat. Ezért a termelés vezetői — habár személy szerint esetleg „szurkolnak" is a termékek és a termelési folyamat tökéletesítéséért — a különféle zavaroktól és programlemaradástól, ennek erkölcsi és anyagi 433 28 Közgazdasági Szemle