Közgazdasági Szemle – 1978.
január - Lázár György: A Közgazdasági Szemle Szerkesztő Bizottságának
ság, a közgazdasági szabályozórendszer, a nemzetközi gazdasági együttműködés alapvető témaköreire, fórumot biztosított a közgazdászainkat leginkább foglalkoztató elméleti és gyakorlati problémák megvitatásához, elemzően tudósított szocialista közösségünk fejlődéséről és a világgazdaságban végbemenő változásokról. Ilyen módon a Közgazdasági Szemle valódi és hasznos segítséget nyújtott a szocialista építés gyakorlati feladatainak megoldásához, részesévé vált a közgazdaságtudományban elért fejlődésnek. Szocialista társadalmunk építésének abban a szakaszában vagyunk, amelyben a tudományra, s így a közgazdaságtudományra is, minden korábbinál nagyobb feladatok várnak. A fejlett szocialista társadalom felépítésének pártunk XI. kongresszusán elfogadott programja szép és vonzó célokat állított népünk elé. A cél felé vezető úton haladva, számos kérdésre — amelyek közül nem kevés éppen a közgazdaság körébe tartozik — a tudománynak kell új és helyes választ adni. Közgazdászaink előtt jól ismert, hogy saját gazdaságunk fejlettségi fokának és strukturális jellemzőinek átalakulása, csakúgy mint a világgazdaságban végbement nagy horderejű változások, alapvetően módosították azokat a feltételeket, amelyekkel múltbeli fejlődésünket megalapozhattuk. Végérvényesen mögöttünk van az a korszak, amikor még lehetséges, sőt társadalmi okokból szükségszerű is volt a gazdaság extenzív fejlesztése. Most az a megkerülhetetlen feladat áll előttünk, hogy új forrásokat állítsunk a növekedés szolgálatába, és a legkedvezőbb viszonyokat hozzuk létre a gazdasági hatékonyság kiteljesítése számára. A népgazdaság fejlesztésének napirenden levő közelebbi és távolabbi feladatai közül a legfontosabb, ami egy sor kérdésben újszerű megközelítést és nagy szellemi erőkoncentrálást kíván, az anyagi termelés átfogó és mélyreható korszerűsítése. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1977. október 20-i határozatával kijelölt irányt követve mindenekelőtt a termelés szerkezetében, technológiájában, költségviszonyaiban kell létrehoznunk azokat a minőségi változásokat, amelyek kielégítik a magas fokú hatékonyság követelményét. Ez a feltétele annak, hogy biztosítani tudjuk társadalmi céljaink eléréséhez az anyagi alapokat és annak is, hogy jobban igazodva a megváltozott világpiaci viszonyokhoz, leküzdhessük a cserearányok módosulásából származó hátrányokat. A kedvező folyamatok kibontakoztatásának meggyorsításához céltudatos irányító és elmélyült kutatómunkára van szükség. Tovább kell fejlesztenünk többek között a népgazdasági tervezést, a döntési gyakorlatot, a vállalati cselekvést befolyásoló közgazda- 2