Közgazdasági Szemle – 1981.

május - Sipos Béla: A nem fizikai létszám alakulása a magyar iparban

SIPOS BÉLA: A nem fizikai létszám alakulása a magyar iparban Köztudott, hogy az V. ötéves tervidőszak derekára a munkaerő vált a legszűkösebb termelési tényezővé, ezért hatékony felhasználásának kérdése a kutatások és a vállalati tervezőmunka középpontjába került. A Közgazda­sági Szemlében kialakult vitában többen kifejtették álláspontjukat a munka­erőhiány természetéről ([1], [4], [5], [7]). Ez a vita a fizikai foglalkozásúak iránti túlkereslet kérdését állította a középpontba, hiszen a termelésben közvetlenül a fizikai dolgozók vesznek részt, illetve az ő munkájuk kapcsoló­dik a legszorosabban a termelőfolyamatokhoz. A vitából leszűrhető követ­keztetések nem vonatkoztathatók a nem fizikai foglalkozásúakra (alkalma­zottakra), akikből nemhogy „hiány" jelentkezne, de a többlet a jellemző. Ez kifejeződik az ipar alkalmazotti létszámának gyors és a termelőerők, a munkamegosztás fejlődésével csak részben indokolható növekedésében. A nem fizikai (alkalmazotti) létszám alakulása Az alkalmazottak száma a népgazdaság egészében az elmúlt évtizedek­ben dinamikusan nőtt.''Miközben 1948 és 1970 között mintegy 900 ezerrel gya­rapodott az aktív keresők állománya, a nem fizikai foglalkozásúak aránya 10 százalékról 24 százalékra növekedett. Ezen belül a felsőfokú képesítéssel rendelkező — elsősorban műszaki, gazdasági és ügyviteli — szakemberek száma több mint kétszeresére, a középiskolát végzett dolgozóké kb. két és félszeresére nőtt. Figyelmet érdemlő tény, hogy az anyagi jellegű ágakban 1973—1977 között mintegy ötször olyan gyors volt a vezetők számának növekedése, mint a beosztottaké ([3] 54. 1.). Ezek a változások a népgazdaság ágazati szerkezetének átalakulásával párhuzamosan mentek végbe. Az ipari keresők száma 1950 és 1975 között 2,4,-szeresére, arányuk pedig 19-ről 35 százalékra növekedett. Nemzetközi tapasztalatok szerint az ipari népesség elérte a maximumát, arányának további bővülésére már nem szá­míthatunk. Az 1960—1975 közötti másfél évtizedben a munkáslétszám 22 százalé­kos növekedésével szemben a műszaki és az adminisztratív alkalmazottak száma 57, illetve 71 százalékkal növekedett az állami iparban. Az alkalma­zotti létszám növekedése azután is folytatódott, hogy a létszámbővülés extenzív tartalékai az 1960-as évek végére lényegében kimerültek, s az ipari létszám egészében stagnált vagy csökkent.­ ­ Ahol nincs más területre hivatkozás, ott az adatok forrása a Központi Statisztikai­ Hivatal 1960—1977 közötti Statisztikai Évkönyvei.

Next