Közgazdasági Szemle – 1983.

november - A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL - A jövedelmezőségi és hatékonysági mutatók értelmezése (André Gabor)

A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL hozását másokra kívánja bízni. Ez önmagában nem volna kifogásolható, ha ja­vaslatának lényege, az összegezésről szorzásra való áttérés elfogadható volna. Mint ahogy azonban ezt bemutatni igyekeztem, a mértani átlagolásra való átté­rés csak rontana, s nem javítana a hatékonysági számítások módszerén. Drechsler László A jövedelmezőség és hatékonysági mutatók értelmezése Krokos János helyesen jelzi, hogy a harmonikus átlag eltérő sebességek át­lagolására alkalmas, de mégis helytelenül alkalmazta ezt az elvet a ráfordítások átlagos hatékonyságának kiszámításához. Az általa idézett példában egy munkás 3 óra alatt végez el egy bizonyos munkát, egy másik 5 óra alatt, egy harmadik pedig 6 óra alatt. Mivel a munka­végzés hatékonysága az egy óra alatt elért eredménnyel egyenlő, a példa szerinti három érték 3, 1/5 és 1/6, ezek harmonikus átlaga pedig­­­­ 0,214 munkaeredmény-egység/óra, nem pedig 4,29, amint 3 + 5 -i­g azt Krokos János tévesen számította és értelmezte, hiszen ez az átlagos idő, amely alatt az adott munkát a három munkás elvégezte, az átlagos munkase­besség reciprok értéke, vagyis 1 : 0,214 , 4,67 óra. A különféle H-mutatók körüli előző vitát nem ismerem, s így csupán azt jegyzem meg, hogy Krokos János érvelése arra mutat, hogy a 681. lapon szereplő táblázatában az 1. oszlopban feltüntetett nettó eszközértékek az épületek, a gép­állomány és a szerszám-, valamint anyagraktár mindenkori teljes értékével azo­nosak. Ha ez valóban így van, akkor a táblázatban foglalt mutatók már azért is helytelenek, mert a hatékonyság megítélésére a tényleges ráfordítást kellett volna a számítás alapjául venni.­ Ebből az tűnik ki, hogy mivel a H-mutatók a Krokos János által felsorolt okokon kívül is elvetendők, nem volt sok értelme a harmonikus átlaggal kísér­letezni, és más úton kell keresni a hatékonyságmérés problémájának megoldását. A polgári közgazdaságtan keretében kidolgozott termelési függvények két­ségkívül alkalmasak erre a célra,­ de kérdéses, hogy a Krokos János által javasolt Cobb—Douglas-féle függvény megfelel-e a reális követelményeknek. A Cobb — Douglas-féle függvény az Euler-féle homogén függvényeknek egy speciális esete, és lineáris voltánál fogva alkalmazása korlátozott. Sipos Béla könyvének ismer­tetése­ azonban azt mutatja, hogy a termelési függvények különféle hatvány­kitevős-regressziós változatai nemcsak hogy ismertek a közgazdászok körében, de használják is őket, ami arra mutat, hogy Krokos János kissé elkésett javas­latával. André Gábor 1 Tényleges eszközráfordítás az év folyamán — az eszközállomány nettó értéke az év elején — az eszközbeszerzés és karbantartás költsége — a nettó eszközérték az év végén. 2 Érdekes, hogy Krokos János először kijelenti, hogy az összjövedelemből az élő munka és az eszközök hozadékának az elméleti elkülönítése a polgári közgazdaságtan egyik meg­oldatlan problémája, azután mégis onnan meríti az általa javasolt megoldást. 3 Közgazdasági Szemle, 1983. 6. sz. 759—760. 1.

Next