Közgazdasági Szemle – 1983.

június - SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ - Sipos Béla: Termelési függvények, vállalati prognózisok (Bélyácz Iván)

SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ Sipos Béla: Termelési függvények, vállalati prognózisok (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1982. 279 l.) A vállalati önállóság fokozódásával, a piaci hatások erősödésével egyre inkább szükség van a vállalati tervek prognózisokkal való megalapozására. A prognózisok az erőforrások, a piaci feltételek, valamint a vállalati környezet változásain ala­pulnak. Az így kapott információk birtokában nagyobb valószínűséggel lehet a vállalat számára legkedvezőbb fejlődési irányt megjelölni. A prognosztikai eljárá­sok rendszeres fejlesztése, erre alapozva a gazdasági tervezés hatékonyságának növelése fontos feladat. A korábbi termelési szemlélet és gyakorlat következtében, hazánkban a vál­lalati prognosztika működése csak rövid múltra tekinthet vissza. A vállalati ter­vezési gyakorlat napjainkban igényli a vállalati folyamatokra jól adaptálható prognózisrendszerek kidolgozását és alkalmazását. Sipos Béla könyve ezeket az igényeket igyekszik kielégíteni. A könyv három fejezetből áll, melyek közül az első bemutatja a termelési függvényeket. A szerző rövid tartalmi áttekintést ad a témakör kutatási folyama­táról, különösen annak hazai vonatkozásáról, valamint vázlatos elmélettörténeti ismertetést a Heller-iskola idevonatkozó eredményeiről. A szerző ebben a fejezet­ben a termelési függvényekkel kapcsolatos gazdag irodalom jól koncentrált kivo­natát adja, s figyelmét arra összpontosítja, miként alkalmazhatják az iparválla­latok ezeket a módszereket. A téma iránt érdeklődők tájékozódását szolgálja a gazdag irodalomjegyzék, amely a téma magyar nyelvű irodalmának csaknem teljes körű összefoglalását adja. Az olvasó megismerkedhet a termelési függvények segít­ségével számítható legfontosabb mutatókkal és azok értelmezésével (határ­termelékenység, helyettesítési határarány és rugalmasság, akcelerátorok stb.). A fejezet két utolsó pontja a termelési függvények osztályozásával és a függvények statisztikai becslésével foglalkozik. A második fejezet a termelésifüggvény-számít­ásokat mutatja be. A szerző abból indul ki, hogy a gazdasági élet jövőbeli folyamatai akkor szabályozhatók hatékonyan, ha a múlt eseményeiből, gazdasági tendenciáiból egzakt következ­tetéseket vonunk le. E cél jegyében az állami ipar ágazataira-alágazataira elvég­zett termelési függvény-számítások segítségével több mint ezer termelési függvény számítógépes becslésére és feldolgozására került sor. A szerző elhatárolja magát attól, hogy a bemutatott példaanyagot az állami iparban lezajlott folyamat teljes körű elemzéseként vegyék figyelembe. Ennek ellenére a viszonylag hosszú idő­sorból helytálló következtetéseket von le a szerző. Fontosabb következtetései: a termelési függvények klasszikusnak számító lineáris és hatványkitevős-regressziós változatai jól írják le a választott időszak fejlődését; az állami iparban és az alapanyaggyártó iparban a volumenhozadék nagyobb, a feldolgozó szektorban kisebb 1-nél; a legkedvezőbb függvényválto­zatban az élő munkát a munkaórákkal, az állóeszközöket az 1968-as árszínvonalon számított termelő állóeszközökkel közelítették. A vizsgált időszakban az állami iparban és annak csoportjaiban a munkatermelékenység emelkedett, az eszköz­hatékonyság csökkent, az alkalmazotti létszám nagymértékben nőtt (100 fő több­letmunkásra 50 fő alkalmazotti többlet jut).

Next