Közgazdasági Szemle – 1986.

szeptember - SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ - Sipos Béla: Vállalati árelőrejelzések (Módszertani kézikönyv) (Bélyácz Iván)

SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ Sipos Béla: Vállalati árelőrejelzések (Módszertani kézikönyv) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985. 291 l. Felhasználhatók-e egy polgári közgazdaságtani műhely, a Heller Farkas-féle iskola ered­ményei szocialista gazdaságunkban? Lehet-e tőkés viszonylatú kereskedelem export- és importárait előre jelezni? Érvényesülnek-e a mi viszonyaink között a Kondratyev-féle hosszú hullámok? Megannyi izgalmas kérdés, amelyekkel Sipos Béla legújabb könyvében foglalkozik. Bár az Országos Tervhivatal 1980-ban módszertani irányelveket adott a vállalatok­nak a piaci feltételek várható alakulásának gondosabb elemzéséhez, a téma időszerűsége ellenére az elmúlt években viszonylag kevés tanulmány jelent meg az árprognosztizálás témaköréből és a megjelentek sem mindig adtak valódi módszertani segítséget. Hazánk­ban az elmúlt évtizedekben az árelőrejelzés vállalati kérdéseivel keveset foglalkoztak.­­E témakörben könyv utoljára 1943-ban(!) jelent meg; Theiss Ede ekkor publikálta Kon­junktúrakutatás című művét. A Heller Farkas iskola konjunktúraelemzési és prognosz­tizálási, árelméleti és piaci kutatásai jelentőségük ellenére feledésbe merültek.) Sipos Béla könyve tehát mind elméleti, mind gyakorlati szempontból hézagpótló mű. A szerző a tizenhárom fejezetből álló munka első részében az árprognosztizálás je­lentőségét mutatja be, s tömören definiálja a fogalmakat. A szakkönyvekben megszokot­tól eltérően szellemes, ugyanakkor egymásra logikusan épülő mottók teszik olvasmányo­sabbá a tárgyalást. Az árelőrejelzés tudományos előzményeit, a Heller Farkas iskolát mutatja be a má­sodik fejezet. E visszatekintés az ismertetésen túl az időtálló módszerek továbbfejleszté­sére törekszik. A marxizmus klasszikusai az értékelmélet egzakt és részletes kidolgozása mellett nem adtak hasonlóan kimunkált, empirikusan alkalmazható árelméletet. A szo­cialista árutermelésre vonatkozó, a termelési tényezőket, a hasznosságot, a piaci erővi­szonyokat és értékítéletet egyszerre figyelembe vevő árelmélet még várat magára, így sajátosan szétválik a közgazdasági elméletünk és a gyakorlat: nálunk nincsenek mono­póliumok, de széles körben van monopolhelyzet, a munkaerő nem áru, de áru jellege van; gyakran korlátozzuk a piac szerepét, az azonban rendszeresen utat tör és érvényesül; felhasználjuk a fedezetszámítást, de nem építjük be elméleti rendszerünkbe a határelem­zést, és még lehetne sorolni az ellentmondásokat. A szerző érthető okokból nem megy túl a hiányérzet regisztrálásán. A második fejezetben található a könyv egyik legfontosabb elméleti eredménye, a beruházási ciklusokról szóló gondolatmenete (27. 1.). Bár a könnyűipari példa vitatha­tatlanul bizonyító erejű, a jelenségeknek csak egyik okát érinti. Az ármeghatározó tényezőkkel, az áralakulás matematikai modellezésével és az elemző árutan alapjaival foglalkozik a harmadik fejezet. Érdekes modellt közöl a szerző az 51—54. lapokon a piaci egyensúly szocialista viszonyok között történő meghatáro­zásáról, bár végső soron nem sikerül a határelemzés és a marxi értékelmélet összehango­lása. Mindenképpen egyet kell értenünk az árutermelés általános és különös törvénysze­rűségeiről mondottakkal, az elméleti igényű és meggyőző tartalmi alapvetés azonban további erőfeszítéseket igényel. A negyedik fejezet az árprognosztizálás információs rendszerével, az árinformációk csoportosításával, az árindexszel és az árollóval foglalkozik. E rész tömörségét az is indo­kolja, hogy az utóbbi években számos munka jelent meg e gondolatkörben. A könyv fő mondanivalója szempontjából fontos és újszerű megállapításokat tartal­maz az ötödik fejezet a konjunktúrakutatás elméleti alapjairól és a konjunktúrabaromé­terekről. A hazai szabályozott piacgazdasági mechanizmus fejlődése szempontjából el­engedhetetlenül szükséges a gazdasági élet hullámzásainak hatékony módszerekkel tör­ténő vizsgálata. A kereslet, a kínálat, az ár, a jövedelmezőség, az állótőke újratermelési ciklusa, a technikai-technológiai innováció hosszabb távú folyamata nem vizsgálható ki­zárólag matematikai gondolatmenet alapján, e folyamatokat nem kvantifikálható ténye­zők is befolyásolják. A konjunktúrakutatás századunk elején megindult elméleti fejlődése

Next