Közgazdasági Szemle – 1987.

január - VITA - Társadalomelmélet és társadalmi reform gazdaságideológia és szociálkritika helyett (Lengyel László–Polgár Miklós)

Közgazdasági­ Szemle, XXXIV. évf., 1987. 1. sz. (98—103. l.) Társadalomelmélet és társadalmi reform gazdaságideológia és szociálkritika helyett Lengyel László—Polgár Miklós Tanulságos vitacikket jelentetett meg — igen helyesen — 1986. július—augusztusi számában a Közgazdasági Szemle Krémer Balázs tollából. A cikk a gazdasági ideológiák „szociális k va katikáját is igyekszik megfogalmazni. Mivel évek óta rejtett, csak néha nyílt vita folyik a közgazdászok és a szociális kérdésekkel foglalkozó szociológusok között, igazán időszerű, hogy a nyilvánosság előtti vitában tisztá­zódjanak a főbb érvek és ellenérvek. Krémer Balázs nyitó mondata szerint „1968 óta szerte a világon, így Magyar­országon is, a közgazdaságtudomány a »hegemón« társadalomtudomány" ([7] 944. 1.). E dominancia (most „hegemónia" vagy „dominancia"?) elismerése után a szerző leszögezi, hogy napjaink közgazdaságtana, miként az 1960-as évek óta kibontakozó társadalomtudományok általában, „erősen normatív tudomány". Nem tudunk egyetérteni ezzel a tudományelméleti felfogással. Valójában nincs egységes, erősen normatív közgazdaságtudomány, hanem léteznek erősebben nor­matív indíttatású és gyengébben normatív, egymással versengő paradigmák, és ez a közgazdaságtudomány felnőtté válásának a jele. Téved a szerző akkor is, amikor „szerte a világról" beszél a közgazdaságtudomány hegemóniája kapcsán. A kelet­európai szocialista országokban még küzdeni kell egy szaktudományos szempont­ból elfogadható, a társadalomelméletek között helyet foglaló közgazdaságtanért. Mert nem beszélhetünk a cseh, a lengyel, a szovjet, a román stb. közgazdaságtanok hegemóniájáról. Az üdítő magyar kivétellel is inkább az a helyzet, hogy a közgazda­ságtan kezdi elfoglalni azt a helyet a társadalomtudományokban, amelyet egy mo­dernizálódó társadalom tudományrendszerében el lehet és el kell foglalnia. Az admi­nisztratív voluntarizmust szolgáló ideológia, a pragmatikus lépéseket szintetizáló bölcselkedés, a váteszi-lírai emelkedettség és elvontság helyét versengő közgazdasági paradigmák veszik át. Ennek a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. A szerző helytelenül azonosítja a gazdaságideológiát a közgazdaságtannal. A közgazdaságtan a mai Magyarországon már „kidolgozta magát" a gazdaság­ideológia — egy politikai ideológia segédcsapatának — helyzetéből. A mai gaz­daságideológia is alapul bizonyos közgazdasági tételeken, ugyanúgy, ahogy a szo­ciális kritika szociológiai megközelítéseken. De az 1970-es és az 1980-as évek köz­gazdaságtudománya éppen azon dolgozik — legyen bármelyik irányzatról is szó —, hogy leírja a működő rendszert és a mögötte meghúzódó gazdasági törvény- és szabályszerűségeket, hatalmi és érdekviszonyokat. A gazdaságideológia kritikájá­val kezdi, amikor sorra bizonyítja a kialakult ideológia illuzórikus és főként hatás­talan jellegét. A gazdaságideológia és a szociális kritika ütköztetése rossz alter­natíva, fantomok harca, feltételezések összecsapása. Az egyik vitatkozó feltételezi, hogy a gazdasági hatékonyságot — mondjuk — a teljesítménybérrel érhetjük el. A másik bírálja őt, és felteszi, hogy az emberi egyenlőséget a prémiumos időbér­rel lehet szolgálni, Így aztán mindketten elmennek az igazi gazdasági és szociális Dr. Lengyel László a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa; dr. Polgár Miklós a Pénzügykutatási Intézet tudományos titkára.

Next