Közgazdasági Szemle – 1987.
január - VITA - Társadalomelmélet és társadalmi reform gazdaságideológia és szociálkritika helyett (Lengyel László–Polgár Miklós)
Közgazdasági Szemle, XXXIV. évf., 1987. 1. sz. (98—103. l.) Társadalomelmélet és társadalmi reform gazdaságideológia és szociálkritika helyett Lengyel László—Polgár Miklós Tanulságos vitacikket jelentetett meg — igen helyesen — 1986. július—augusztusi számában a Közgazdasági Szemle Krémer Balázs tollából. A cikk a gazdasági ideológiák „szociális k va katikáját is igyekszik megfogalmazni. Mivel évek óta rejtett, csak néha nyílt vita folyik a közgazdászok és a szociális kérdésekkel foglalkozó szociológusok között, igazán időszerű, hogy a nyilvánosság előtti vitában tisztázódjanak a főbb érvek és ellenérvek. Krémer Balázs nyitó mondata szerint „1968 óta szerte a világon, így Magyarországon is, a közgazdaságtudomány a »hegemón« társadalomtudomány" ([7] 944. 1.). E dominancia (most „hegemónia" vagy „dominancia"?) elismerése után a szerző leszögezi, hogy napjaink közgazdaságtana, miként az 1960-as évek óta kibontakozó társadalomtudományok általában, „erősen normatív tudomány". Nem tudunk egyetérteni ezzel a tudományelméleti felfogással. Valójában nincs egységes, erősen normatív közgazdaságtudomány, hanem léteznek erősebben normatív indíttatású és gyengébben normatív, egymással versengő paradigmák, és ez a közgazdaságtudomány felnőtté válásának a jele. Téved a szerző akkor is, amikor „szerte a világról" beszél a közgazdaságtudomány hegemóniája kapcsán. A keleteurópai szocialista országokban még küzdeni kell egy szaktudományos szempontból elfogadható, a társadalomelméletek között helyet foglaló közgazdaságtanért. Mert nem beszélhetünk a cseh, a lengyel, a szovjet, a román stb. közgazdaságtanok hegemóniájáról. Az üdítő magyar kivétellel is inkább az a helyzet, hogy a közgazdaságtan kezdi elfoglalni azt a helyet a társadalomtudományokban, amelyet egy modernizálódó társadalom tudományrendszerében el lehet és el kell foglalnia. Az adminisztratív voluntarizmust szolgáló ideológia, a pragmatikus lépéseket szintetizáló bölcselkedés, a váteszi-lírai emelkedettség és elvontság helyét versengő közgazdasági paradigmák veszik át. Ennek a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. A szerző helytelenül azonosítja a gazdaságideológiát a közgazdaságtannal. A közgazdaságtan a mai Magyarországon már „kidolgozta magát" a gazdaságideológia — egy politikai ideológia segédcsapatának — helyzetéből. A mai gazdaságideológia is alapul bizonyos közgazdasági tételeken, ugyanúgy, ahogy a szociális kritika szociológiai megközelítéseken. De az 1970-es és az 1980-as évek közgazdaságtudománya éppen azon dolgozik — legyen bármelyik irányzatról is szó —, hogy leírja a működő rendszert és a mögötte meghúzódó gazdasági törvény- és szabályszerűségeket, hatalmi és érdekviszonyokat. A gazdaságideológia kritikájával kezdi, amikor sorra bizonyítja a kialakult ideológia illuzórikus és főként hatástalan jellegét. A gazdaságideológia és a szociális kritika ütköztetése rossz alternatíva, fantomok harca, feltételezések összecsapása. Az egyik vitatkozó feltételezi, hogy a gazdasági hatékonyságot — mondjuk — a teljesítménybérrel érhetjük el. A másik bírálja őt, és felteszi, hogy az emberi egyenlőséget a prémiumos időbérrel lehet szolgálni, Így aztán mindketten elmennek az igazi gazdasági és szociális Dr. Lengyel László a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa; dr. Polgár Miklós a Pénzügykutatási Intézet tudományos titkára.