Közgazdasági Szemle – 1995.
január - Kertesi Gábor: Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon
Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 1995. 1. sz. (30-65. o.) KERTESI GÁBOR Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon Az 1970 és 1993 közötti évjáratok iskolai pályafutásának alakulása a munkapiaci következmények tükrében A tanulmány, a Művelődési Minisztérium makroszintű oktatási statisztikáinak cigány és nem cigány gyerekekre vonatkozó adataira támaszkodva,követi nyomon a cigány gyerekek iskolai pályafutásának alakulását több mint két évtizeden keresztül (1970-1993). Megvizsgálja, hogy a hetvenes évek elejétől napjainkig változtak-e a cigány gyerekek továbbtanulási esélyei az iskolarendszer valamennyi állomásán. A tanulmány nagy súlyt fektet a cigány és nem cigány gyerekek továbbtanulási, illetve lemorzsolódási esélyeinek összehasonlítására, valamint arra, hogy iskolai történetüket a magyarországi munkaerőpiac állapotváltozásainak történetébe ágyazva, a tudás értékének változásait is mérő kontextusban értékelhessük., ,A tudás hatalom." Az alábbi tanulmány a cigány gyerekek iskolai pályafutásának alakulását követi nyomon több mint két évtizeden keresztül. Megvizsgáljuk, hogy a hetvenes évek elejétől napjainkig változtak-e a cigány gyerekek továbbtanulási esélyei az iskolarendszer valamennyi állomásán. A probléma fontosságához nem fér kétség. Ha valaki a cigányság gazdasági-társadalmi hátrányainak okait (és a sikerrel kecsegtető terápiák lehetőségeit) kutatja, minduntalan az iskola problémájába ütközik. Intuitíve is világos: a cigányság társadalmi hátrányainak igen nagy része származik e népcsoport hatalmas mérvű iskolai lemaradásából. A tudás hatalom. Az iskolázottság munkale gtelen tanulmány elkészítése a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Emberi Erőforrások tanszékén folyó, „Munkanélküliség" című, I/3/68-as számú OTKA-program támogatásával volt lehetséges. A támogatásért ezúton szeretnék köszönetet mondani. Köszönettel tartozom továbbá a Művelődési és Közoktatási Minisztérium statisztikai osztályának (személy szerint: Könyvesi Tibornak és Varga Zsuzsának), amiért a tanulmány alapjául szolgáló adatokat a rendelkezésemre bocsátották. A Függelék B részében szereplő számítások elvégzésében kutatási asszisztensem, Kézdi Gábor közgazdász egyetemi hallgató volt a segítségemre. A tanulmány bírálatáért Varga Júliának tartozom köszönettel. Az esetleges hibák természetesen egyedül az enyémek. Kertesi Gábor kandidátus, egyetemi docens, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.