Közgazdasági Szemle – 1998.
július-augusztus - VISSZATEKINTŐ - Mátyás Antal: Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához
határtermelékenységi elmélet létrejöttét egyengették. Az alternatív felhasználással rendelkező termelési jószágok esetén a költségeket haszonáldozatként értelmezve, Wieser az opportunity cost fogalom előfutárává vált, a csökkenő hasznosság elvének a feltárása hozzásegítette később Marshallt, a cambridge-i iskola megalapítóját a keresleti görbe negatív meredekségének, a kereslet árrugalmasságának a magyarázatához. A határhaszon-elmélet megszületése idején kora legmodernebb közgazdasági elmélete volt, s azzal, hogy Magyarországon is kezdett gyökeret ereszteni, Heller örömmel állapítja meg, hogy „Magyarország e téren is óriási léptekben igyekezett kipótolni azt, amit viszonyai kedvezőtlensége folytán korábban elmulasztott." (Heller [1919] 31. o.) Első, 1904-ben megjelent könyvében, a 27 éves Heller Farkas azzal az igénnyel lépett fel, hogy a határhaszon-elmélet összes tételét, eredményét egységes szempontból összefoglalja, s feloldja az osztrák iskola elméleti rendszerében mutatkozó ellentmondásokat, betömje az elméleti rendszer hézagjait. Az osztrák iskola érdemét Heller abban is látja, hogy egy olyan időszakban újította fel az absztrakciós módszert, amikor Németországban megerősödött a történelmi iskola befolyása, s ez átcsapott Magyarországra is. A régi német történelmi iskola megalapítója, Wilhelm Roscher, de még inkább az újabb német történelmi iskola vezéralakja, Gustav Schmoller arra hivatkozva vetették el az absztrakciós módszert, hogy a gazdasági élet csak része a társadalmi életnek, így hibás az abból kiszakított vizsgálata. A gazdasági folyamatokat a gazdaságban ható valamennyi tényező - mind a gazdasági, mind a nem gazdasági, így az erkölcsi, a kulturális, a pszichológiai, a nemzeti sajátosságokból fakadók stb. - együttes hatásaként kell elemezni. A gazdálkodó alanyok motívumát sem lehet pusztán az önérdekre visszavezetni. Az önérdek örök, változatlan motívumára építve a közgazdaságtan elméleti rendszerét, a német történelmi iskola képviselői jogosan kifogásolják, hogy a hagyományos elméletben elsikkad a gazdasági folyamatok történelmi alakulása. Elképzelésük szerint az önérdek mellett a nem gazdasági motívumokat is figyelembe kell venni. S a történelmiséget az összes hatótényezők időbeli változásának a nyomon követésével, történelmi leírásukkal kívánták a közgazdasági elméletbe bevinni. Az absztrakciós módszer elvetése folytán azonban az irányzat a gazdaságban működő számos hatóokot képtelen volt megragadni, elméleti rendszerbe foglalni, csupán a gazdaságtörténeti leírásáig jutottak el. Schmoller kénytelen volt elismerni, hogy az okozati viszonyok áttekinthetetlensége folytán „...a közgazdasági erők tevékenységéről végső törvényünk nincs..." (Schmoller [1923] 109. o.) Menger bírálja a német történelmi iskolát, kiváltképpen Schmollert. Vele szemben az absztrakciós módszer révén nyert elmélet fontosságát hangoztatja. A köztük kirobbant úgynevezett első módszertani vitában Mengernek igaza volt abban, hogy felhívta a figyelmet az absztrakciós módszer jelentőségére. Heller a vitában Menger mellett foglalt állást s tudományos alapossággal érvelt az absztrakciós módszer mellett. A tisztán történelmi irányú gondolkodás - írja - nem elégíti ki az emberi elmét a dolgok mélyebb összefüggéseinek megértésében. Az elmélet az elvont absztrakciós módszer eredményeként jött létre, azért, mert a világot az emberi ész sohasem foghatja fel úgy, hogy egyszerre veszi figyelembe valamennyi hatótényezőt. Aki ezt akarja, az nem látja be, hogy a hatótényezők sokasága folytán lehetetlen olyan szabály, amely az összes lehetséges esetet magában foglalja. Azoknál, akik elutasítják az absztrakciós módszert, háttérbe szorul a törvények kutatása. Márpedig elméletre mind nagyobb szükség van ahhoz, hogy az összegyűjtött anyagot értékelni tudjuk, sőt, már ahhoz is, hogy tudományosan felhasználható anyagot tudjunk gyűjteni, feltétlenül előzetes feltevésekre van szükség. (Lásd Heller [1943] 63. o.) Alig 30 évvel azután, hogy a marginalista forradalom egyik megindítójának, az osztrák iskola megalapítójának, Carl Mengernek a főműve megjelent.