Közgazdasági Szemle – 1998.

július-augusztus - VISSZATEKINTŐ - Mátyás Antal: Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához

742 Mátyás Antal mennyiségi pénzelmélet, így Friedman felfogásán is, a pénzmennyiség növekedése hosszú távon sem semleges, tartósan megváltoztatja az árarányokat, ezzel tartósan befolyásolja a gazdaság reálfolyamatait. S mivel a különböző javak árait eltérő mértékben érintette, az árszínvonal változása - Irving Fishertől, Friedmantől és a mennyiségi pénzelmélet más képviselőitől eltérően - nem egyenletes, nem arányos a pénzmennyiség változásával. Azonkívül azzal, hogy az árszínvonal alakulását társadalmi csoportok nemzeti jövede­lemből való részesedéséért folyó küzdelmének eredményeként ábrázolta, a modern költ­séginfláció lényegére tapintott rá. S az erre vonatkozó vizsgálódása a nem egyensúlyi folyamatra irányul, ami majd később az új osztrák iskolának lesz jellemző vonása. Ez az irányzat az egyensúly felé közeledés folyamatának kutatását tartotta lényeges feladatnak, s bírálta az egyensúlyi elméletet, mivel képviselői figyelmüket az egyensúlyi helyzetre szegezik, ezzel fontos problémák esnek ki vizsgálódásuk köréből. Közgazdaságtana 1945-ös kiadásában Heller már azt hangoztatja, hogy „az összes piacoknak ... teljes egyen­súlyba helyezkedése csak egészen kivételesen valósulhat meg." (Heller [1945] 78. o.) Tanulmányunk eddigi részében azokból a problémákból ragadtunk ki néhányat, ame­lyeket Heller az osztrák iskola elméleti keretei között kívánt megoldani, ami által azután helyenként túl is haladt az osztrák iskola álláspontján. Nem mindig sikerült azonban lényeges problémákat az osztrák iskola szűk elméleti keretei közé bekényszeríteni. Ilyen esetekben az alkalmazott közgazdaságtant vagy gazdaságpolitikát igyekszik felhasználni a problémák ábrázolására, magyarázatára. A közgazdaságtant Senior (1790-1864) osztotta fel tiszta vagy elméleti közgazdaság­tanra, valamint alkalmazott közgazdaságtanra vagy gazdaságpolitikára. Szerinte az elmé­leti közgazdaságtan csak az általános alapelveket állapítja meg, nem igyekszik a dolgok tényleges menete számára útmutatást adni. A gazdasági folyamatok tényleges alakulásá­val, a gazdasági élet kívánatos rendjével az alkalmazott közgazdaságtan foglalkozik. Heller kibővíti az alkalmazott közgazdaságtan körét. Ennek keretében olyan problémák­kal is foglalkozik, amelyek az elméleti közgazdaságtanba tartoznának, de azon kívül rekedtek. Arról ír, hogy az alkalmazott közgazdaságtan azzal, hogy közelebb hozza az elmélet általános megállapításait az élet változatosságához és bonyolult körülményeihez, egyúttal megvilágítja azokat a tényezőket, „amelyeket nehéz feladata megkönnyítése ér­dekében az elmélet kikapcsolt és elhanyagolt." (Heller [1947] 34. o.) Az a Heller, aki az elméleti közgazdaságtanban bírálja a német történelmi iskolát az absztrakciós módszer elvetése miatt, az alkalmazott közgazdaságtanában igyekszik szin­tézist kialakítani az osztrák iskola s általában a neoklasszikus elmélet és a német történel­mi iskola tanításai között. Azt tartja, hogy míg az elmélet csak a gazdasági rugókat és a jelenségek gazdasági oldalát veszi tekintetbe, az alkalmazott közgazdaságtan „.. .inkább az egész élettel, amely­ben az etnikai szempontok is bent foglaltatnak, törődik". (­Heller [1904, 1988] 87. o.) Az alkalmazott közgazdaságtanban, amely a szociálpolitikát is magában foglalja, Heller már azt hangoztatja, hogy az ember nem csupán gazdasági lény, hanem sokkal egyetemesebb célokat követ. A gazdaságnak a társadalomba való beágyazását, a gazdaságin kívül a többi motívumot az elmélet nem veheti figyelembe, mert akkor nem marad elmélet, de eme szükséges vizsgálatokat elvégezheti az alkalmazott közgazdaságtan, a gazdaságpoli­tika {Heller [1920]). Az alkalmazott közgazdaságtan kutatási körébe utalja a gazdasági intézményeknek, a gazdasági folyamatok történelmi lefolyásának a vizsgálatát: „...mily feltételek alatt ke­letkezhetik az illető intézmény, vagy rendszer, miként alakul át a körülmények változása következtében?" (Heller [1904, 1988] 76. o.) Mintha csak a modern közgazdaságtan egyik legújabb ága, az új intézményi iskola által megfogalmazott komparatív intézményi elemzés bukkanna fel, amikor Heller arról ír, hogy meg kell vizsgálni, melyik intéz.

Next