Közgazdasági Szemle – 1998.

július-augusztus - VISSZATEKINTŐ - Mátyás Antal: Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához

VISSZATEKINTŐ Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. július-augusztus (738-746. o.) MÁTYÁS ANTAL Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához Heiler Farkas az osztrák iskola képviselője volt, de olyan elemeket igyekezett elméle­ti rendszerébe beilleszteni, amelyek már túlmutattak az osztrák iskolán. Sőt, figyelme olyan jelenségekre is kiterjedt, amelyeket a hagyományos közgazdaságtan képvise­lői elhanyagoltak, ezért kívül rekedtek az elméleti közgazdaságtanon, többek között az intézmények szerepére a gazdaságban, a gazdasági folyamatok történelmi lefo­lyására. Ezek tárgyalását megfelelő elméleti keret hiányában az alkalmazott közgaz­daságtanba utalta, kiszélesítve ezáltal annak kereteit. Olyan problémákat vetett fel, amelyekkel újabban kezd foglalkozni a modern közgazdaságtan. Heller Farkas a két világháború közötti időszak legkiemelkedőbb magyar közgazdásza volt. 1877-ben született és 1955-ben halt meg. Műegyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá 1914-ben, nyilvános rendes tanárrá 1917-ben nevezték ki. Többször is betöltötte a déká­ni funkciót, az 1927/28-as és az 1928/29-es tanévben a közgazdász Heller a gépészmér­nöki osztálynak volt a dékánja, az 1945/46-os tanévre pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorává választották. Rendes tagja volt a Magyar Tudo­mányos Akadémiának. Mint nem marxista közgazdász 1948-ig taníthatott, 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia politikai átszervezése során akadémikusi címétől is meg­fosztották. Heller Farkas az 1870-es évek marginális forradalmát létrehozó három irányzat közül az osztrák iskola híve volt. Az osztrák iskola érdemeit Heller abban látta, hogy az - a gazdasági cselekvés végső rugói után kutatva - nem rekedt meg a klasszikusoknak a termelés ténye köré összpontosított vizsgálódásánál, hanem lehatolt az önérdeket követő gazdálkodó alany magatartásának végső rugójáig, a szükségletkielégítés folyamatáig. Az iskola képviselői a gazdasági cselekvés eme sarkalatos elvére igyekeztek felépíteni elmé­leti rendszerüket: az érték-, ár- és jövedelemelosztási elméletet, a termelési költségek értelmezését, a tőkeelméletet. Az osztrák iskolának - akárcsak a marginális forradalom másik két megvalósítójának a teljesítményében - valójában nem a közgazdaságtan elméleti rendszerének a szükségletkielégítés folyamatára való építése a lényeges, hanem az általuk kidolgozott módszertani eljárás. Erre helyezik a hangsúlyt a későbbi irodalomban is, amikor az 1870­es évek marginális forradalmáról, a differenciálszámításnak a közgazdaságtanba történő bevezetéséről beszélnek. Az osztrák iskola megalapítói, akárcsak Heller Farkas, jogi végzettséggel rendelkeztek, s anélkül, hogy tudatában lettek volna, újra felfedezték a differencálszámítást. Ennek segítségével a gazdasági programozás több alapelvére tapin­tottak rá, többek között az erőforrásokkal való optimális gazdálkodás fő követelményére. A termelési tényezők értékét a gazdasági beszámítás elve alapján vezették le, ezzel a Mátyás Antal akadémikus, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék