Közgazdasági Szemle – 1998.
július-augusztus - VISSZATEKINTŐ - Mátyás Antal: Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához
VISSZATEKINTŐ Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. július-augusztus (738-746. o.) MÁTYÁS ANTAL Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához Heiler Farkas az osztrák iskola képviselője volt, de olyan elemeket igyekezett elméleti rendszerébe beilleszteni, amelyek már túlmutattak az osztrák iskolán. Sőt, figyelme olyan jelenségekre is kiterjedt, amelyeket a hagyományos közgazdaságtan képviselői elhanyagoltak, ezért kívül rekedtek az elméleti közgazdaságtanon, többek között az intézmények szerepére a gazdaságban, a gazdasági folyamatok történelmi lefolyására. Ezek tárgyalását megfelelő elméleti keret hiányában az alkalmazott közgazdaságtanba utalta, kiszélesítve ezáltal annak kereteit. Olyan problémákat vetett fel, amelyekkel újabban kezd foglalkozni a modern közgazdaságtan. Heller Farkas a két világháború közötti időszak legkiemelkedőbb magyar közgazdásza volt. 1877-ben született és 1955-ben halt meg. Műegyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá 1914-ben, nyilvános rendes tanárrá 1917-ben nevezték ki. Többször is betöltötte a dékáni funkciót, az 1927/28-as és az 1928/29-es tanévben a közgazdász Heller a gépészmérnöki osztálynak volt a dékánja, az 1945/46-os tanévre pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorává választották. Rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Mint nem marxista közgazdász 1948-ig taníthatott, 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia politikai átszervezése során akadémikusi címétől is megfosztották. Heller Farkas az 1870-es évek marginális forradalmát létrehozó három irányzat közül az osztrák iskola híve volt. Az osztrák iskola érdemeit Heller abban látta, hogy az - a gazdasági cselekvés végső rugói után kutatva - nem rekedt meg a klasszikusoknak a termelés ténye köré összpontosított vizsgálódásánál, hanem lehatolt az önérdeket követő gazdálkodó alany magatartásának végső rugójáig, a szükségletkielégítés folyamatáig. Az iskola képviselői a gazdasági cselekvés eme sarkalatos elvére igyekeztek felépíteni elméleti rendszerüket: az érték-, ár- és jövedelemelosztási elméletet, a termelési költségek értelmezését, a tőkeelméletet. Az osztrák iskolának - akárcsak a marginális forradalom másik két megvalósítójának a teljesítményében - valójában nem a közgazdaságtan elméleti rendszerének a szükségletkielégítés folyamatára való építése a lényeges, hanem az általuk kidolgozott módszertani eljárás. Erre helyezik a hangsúlyt a későbbi irodalomban is, amikor az 1870-es évek marginális forradalmáról, a differenciálszámításnak a közgazdaságtanba történő bevezetéséről beszélnek. Az osztrák iskola megalapítói, akárcsak Heller Farkas, jogi végzettséggel rendelkeztek, s anélkül, hogy tudatában lettek volna, újra felfedezték a differencálszámítást. Ennek segítségével a gazdasági programozás több alapelvére tapintottak rá, többek között az erőforrásokkal való optimális gazdálkodás fő követelményére. A termelési tényezők értékét a gazdasági beszámítás elve alapján vezették le, ezzel a Mátyás Antal akadémikus, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora.