Közgazdasági Szemle – 2001.
január - Erich W. Streissler: Globalizáció, tőkepiacok és az állam szerepe
2 Erich W. Streissler Másrészről viszont Dennis Robertson ugyanígy azt is mondhatta volna: „A közgazdászok a kormányt gyarapítják." Hozzátehetnénk: a globalizáció - különösen a tőkepiacokon végbemenő - a kormányokat gyarapítja. A szabad vállalkozáson alapuló gazdaság hajlamos az önszabályozásra, ezért csökkenti a kormányzati beavatkozás iránti igényt, ami egy másfajta közvetlen társadalmi beavatkozás. A versenypiacok az elméleti közgazdaságtan idealizált modelljében paretói értelemben hatékonyak, azaz eredményeik nem javíthatók kormányzati intézkedésekkel. A szabad és globalizált tőkepiacok pedig figyelemreméltóan megközelítik az ideális versenypiacot. Valójában az ő esetükre fogalmazta meg Walras az általános egyensúlyi elméletet. Az angol elméleti merkantilizmus megalapítójának, Thomas Munnak a megdöbbentő végkövetkeztetése már a 17. században az volt, hogy a globalizálódott tőkepiacok nemcsak szükségtelenné teszik az állandó kormányzati beavatkozást, hanem hatástalanná, sőt lehetetlenné is. A kormányok arra irányuló kísérlete, hogy rögzítsék valutájuk árfolyamát, vagy meghatározzák a kamatlábat, „nemcsak eredménytelenek, hanem károsak is" - ismételgeti többször is (Mun [1664] 33., 36., 42., 87. o.). Annak, a ma már közhelyszerű igazságnak a kimondása, hogy a globális tőkepiacok aláássák a kormány kényszerítő hatalmát, új és fontos felismerés volt Mun idejében. A kényszerítő erő visszaszorulásával párhuzamosan azonban növekszik a kormányok gazdasági hatalma. A kényszer helyett a magánjogi szerződések keretében a kormányok eredményesen aknázhatják ki a globalizálódott tőkepiacokat az állampolgáraik hasznára. A kormányok sokféle tevékenységet folytató gazdasági szereplőkként profitálhatnak a globalizációból: hatalmuk elvesztéséért bőségesen kárpótolhatja őket a pénzpiacok egyszerű szereplőiként megszerezhető nyereség. Thomas Mun 375 évvel ezelőtt fogalmazta meg a tőkepiacok globalizálódásának hatásait elemző elméletét, azaz a globalizáció egyáltalán nem új jelenség - ellentétben azzal, ahogy ma sokan gondolják. A globalizáció igen hosszú történelmi múltra tekinthet vissza. Ezt a folytonosságot csak megszakította 1914 óta a 20. század. Napjainkban inkább csak visszatérünk az aranystandard idejére jellemző helyzethez. Sőt, bátran állíthatjuk, hogy száz évvel ezelőtt a tőkepiacok globalizációjának mibenlétét és hatásait sokkal jobban megértették, mint ma. A 18. században a tőkepiacok globalizációja már meglehetősen magas szintet ért el. Az első jelentős nemzetközi államkötvények, amelyeket devizában bocsátottak ki egy többé-kevésbé békés időszakban, 1735-ben és 1737-ben jelentek meg Londonban. A font sterlingben kibocsátott kötvényekkel sokkal nagyobb összeghez jutott kibocsátójuk, VI. Károly német-római császár (azaz III. Károly magyar király), mint amennyit korábbi kibocsátások során nemzeti valutában a hazai tőkepiacon össze tudott gyűjteni. T. S. Ashton megjegyzi, hogy a font árfolyama felértékelődött a 18. században, amikor Anglia háborúba készült lépni (Ashton [1955] 193. o.). Éppen ez az, amit a mai pénzügyi aktívák elmélete alapján várnánk, amely az országnak a globális tőkepiacokhoz való viszonyát veszi alapul. A háború kitörése kedvezően hatott a valuta árfolyamára, mert növelte a likviditás iránti igényt, és ezzel a kamatlábak emelkedését vetítette előre. Az, hogy a folyó fizetési mérleg deficites volt, hogy az áruáramlások kedvezőtlenül alakultak, lényegtelen volt. Ahogyan Böhm-Bawerk mondaná: „A fizetési mérleg [mármint a tőkemérleg] parancsol, a kereskedelmi mérleg engedelmeskedik, nem pedig fordítva".3 Az ő idejére a tőkepiacok globális integrációjának, majd az arany- 2 Az első lényeges fejezetében, az 5. leckében, „A piac és a verseny. Két jószág kölcsönös kicserélésének problémája", Walras a következőkből indul ki: „Azt feltételezzük, hogy a piac tökéletesen kompetitív. Menjünk el valamelyik nagy befektetési piac, például Párizs vagy London tőzsdéjére..." (Walras [1954] 84. o.). 3 „Die Zahlungsbilanz befiehlt, die Handelsbilanz gehorcht, nicht umgekehrt." (Böhm von Bawerk [1914] 508. o.)