Közgazdasági Szemle – 2002.

február - MEGEMLÉKEZÉS - Emlékek Heller Farkas professzorról (Hetényi István)

174 Megemlékezés E könyvbemutató alkalom arra, hogy felidézzem emlékeimet egykori professzorom­ról, akinél közgazdaságtant, pénzügytant és elmélettörténetet egyaránt hallgattam. A meghívó utal arra, hogy Heller Farkasnak munkatársa is lehettem. A megjelölés kapcsán kissé úgy érzem magam most, 2001-ben, mint az 1896. évi millenniumkor felvonultatott veterán hadfik. Én is 48-as vagyok, bár természetesen 1948-ban voltam munkatárs, és most, 53 év után utolsó mohikánként lépek fel. Tanszéki kapcsolatunk sajnos nagyon rövidnek bizonyult, mert 1948 szeptemberében az új egyetem létrehozásakor a régi mű­egyetemi kart megszüntették. Tanszéki működésem 1947-ben kezdődött, amikor odacsapódtam a tanszékhez, ma talán úgy mondanánk, hogy demonstrátorként, bár ez akkor semmiféle írásos megállapo­dást nem jelentett, még kevésbé fizetést. Alkalmazásomra csak a diploma júniusi meg­szerzése után nyílt mód, így három hónapig lehettem fizetett gyakornok. Munkám a tanév folyamán érdekes volt. Az ostrom alatt ugyanis a tanszék bombát kapott, és a könyvtár ennek nyomán két emelettel lejjebb kötött ki. Mikor odakerültem, a könyveket, illetve roncsaikat már összeszedték, de azok bizony törmelékkel keverten, sokszor ron­csoltan hevertek a földön. A munka az volt, hogy a könyveket összeszedjük, leporoljuk, a roncsokat mély szomorúsággal kidobjuk stb. Különösen érdekfeszítőnek bizonyult a régi Közgazdasági Szemle visszamaradt példányainak rendezése, ahol az ívekben tárolt, össze nem fűzött részletekből kellett kitalálni, hogy melyik cikk melyik számhoz tartoz­hatott. Jó néhány érdekes, megmentett példányt ma is őrzök. Milyen volt a professzor úr diákszemmel nézve? Előadásait élveztük - nem volt érces hangú szónok, de rendkívül gondolatgazdag, az összefüggéseket és eltérő véleményeket feltáró előadásokat tartott. Előadásaiban iróniát és személyes vonatkozásokat is tapasztal­hattunk, így például a luxusadók tárgyalásakor megjegyezte, hogy a kávé adója olyan magas, hogy az ember végül nem tudja, mit iszik: kávét vagy adót. Emlékezetes egy megjegyzése a nemzeti jövedelemről. Megemlítette, hogy több mint 20 éve tanítja a nemzeti jövedelmet, de számára ez mindaddig ködös fogalomnak tűnt, amíg a háború tönkre nem tette az országot. Most érti csak meg, hogy mit jelent az, ha a nemzeti jövedelem fele a korábbinak. Professzori szobája a műegyetem központi épületében, a tanszék gyakorlatilag egyet­len termétől két emelettel lejjebb volt. A szoba berendezése mély benyomást tett a látoga­tóra. Nagyjából három egyenlő jelentőségű részből állt: az egyik a szerény bútorzat, a másik a könyvek tömege. Végül a harmadik, a festőien szétszórtan elhelyezett óriási tömegű üres szivardoboz. A szobát kellemes szivarfüst lengte be, ami a vizsgákon talán stimulálóan hatott. A vizsgák úgy folytak, hogy négy vagy öt széken helyet foglaltunk, majd a professzor úr feltett egy kérdést az első hallgatónak, és amikor az elakadt, akkor a professzor ránézett a sorban ülőkre, hogy ki tudja a választ kiegészíteni, így aztán pénzügytan vizsgán a negyedik széken ülve, már a kiegészítésekből megéltem, új kérdést már nem kaptam. Nem volt mindig könnyű eligazodni a részletkérdéseken, mert olyan gondolatkörökben mozogtak, amelyekről sok fogalmunk nem volt, így aztán a hallgatók közt az a mondás járta, hogy Heller Farkasnál nem nehéz vizsgázni, mert általában mindig ugyanazt a kérdést teszi fel, ez pedig így szólt: Találja ki, mire gondolok? Ezzel együtt nem volt szigorú vizsgáztató. Azt ajánlom Önöknek, hogy Heller Farkas elmélettörténet-könyvének kiadását ne pro­tokolláris eseménynek tekintsék, hanem olvassák azt. 2001. november Hetényi István Herényi István nyugalmazott pénzügyminiszter.

Next