Közgazdasági Szemle – 2002.

február - MEGEMLÉKEZÉS - Emlékek Heller Farkas professzorról (Hetényi István)

MEGEMLÉKEZÉS Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002. február (173-174. o.) Emlékek Heller Farkas professzorról Rendkívüli öröm számomra, hogy Heller Farkas professzornak A közgazdasági elméle­tek története című tankönyvét újra megjelenni látom. Ezzel kiváló mű lesz hozzáférhető a mai közgazdák számára. A kötethez személyes emlékeim is fűződnek, mert kétszer szigorlatoztam e könyvből, és őszintén mondhatom, hogy tanulás közben élveztem is a művet. A dupla szigorlat nem bukásnak, hanem annak köszönhető, hogy e mű hatására doktori szigorlatom témájául is a közgazdasági elméletek történetét választottam. Nincs arra mód, hogy Heller Farkas tudományos karrierjét és érdemeit e helyen akár­csak egész röviden is méltassam. Szerencsére már vannak, akik erre vállalkoztak, mint például Mátyás Antal, Sipos Béla, Oroszi Sándor és most Bekker Zsuzsa. Erőfeszítéseik ellenére azonban Heller Farkas életműve jórészt ismeretlen a mai közgazdászok körében. Pedig életútja rendkívül gazdag. A háború előtt Európában a legismertebb magyar köz­gazdász volt. Harminc évig a műegyetem tanszékvezető tanára, többször dékán, rek­tor. 1904-ben már huszonéves korában feltűnést keltő művel jelentkezett a határhaszon­elmélet témakörében, e témát munkássága során mindvégig gazdagította. Irodalmi tevé­kenysége azonban rendkívül szerteágazó. Egyidejűleg több tantárgyat is oktatott. Tan­könyvet írt a közgazdaságtan, a pénzügytan, a szociálpolitika és az elmélettörténet köré­ben egyaránt. Nemzetközi sikert aratott közgazdasági lexikonja. Nagy figyelmet szentelt mindvégig a közgazdasági elmélet és a gazdaságpolitika kapcsolatának, és még széleseb­ben a gazdaság és társadalom összetett viszonyának. Értékes dolgozatai jelentek meg az elmélet gyakorlati használhatóságáról és a közgazdaságtudomány etikai vonatkozásairól. Kár, hogy erről ma kevés szó esik. Életpályájának egyenértékű része volt közéleti, társadalmi tevékenysége. Intézményes szerepet vállalat az MTA munkájában és a statisztikai, az érdekképviseleti, a versenypo­litikai állami tevékenységben. Alelnöke volt a Magyar Közgazdasági Társaságnak (el­nöknek olyan személyt választottak, akinek a társaság finanszírozásában jobb lehetőségei voltak), és 1925-től kezdve a Közgazdasági Szemle szerkesztőjenként a Szemlét az elmé­let és gyakorlat tárgyalásának kiváló fórumává fejlesztette. Mindezek ellenére - vagy talán éppen ezért - 1948 után mellőzték és súlyosan megalázták. Az MTA gyakorlatilag kizárta, nem kapott tudományos fokozatot (még kandidátusit sem). 1955-ben hunyt el, Heller professzor kiváló tanítványokat nevelt. 1947-1948-ban például magántanári előadásokat hallgathattam Kádas Kálmántól, Theisz Edétől a közgazdaságtan legújabb irányzatairól. Később sokat tanultam egy korábbi munkatársától, Mórotz Kálmántól, akivel a Tervhivatalban az ötvenes évek elején két évet egy szobában töltöttem. Heller Farkas valamennyi előadását maga tartotta, sőt több száz hallgatót szóbeli vizs­gán maga vizsgáztatott. A tanszék ehhez képest kicsi volt, 1947-1948-ban a professzo­ron kívül Kádas Kálmán adjunktusból, Nemény Vilmos tanársegédből, egy gyakornok­ból, egy adminisztrátorból és egy altisztből állt. * Elhangzott Heller Farkas: A közgazdasági elméletek története című kötet (Aula, Budapest, 2001) be­mutatóján.

Next