Közgazdasági Szemle – 2005.

szeptember - KÖNYVISMERTETÉS - Tudomány- és gondolkodástörténet egy közgazdasági tanulmánykötetben. Bekker Zsuzsa (szerk.): Tantörténet és közgazdaságtudomány (Láng Eszter)

KÖNYVISMERTETÉS Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. július-augusztus (713-716. o.) Tudomány- és gondolkodástörténet egy közgazdasági tanulmánykötetben Bekker Zsuzsa (szerk.): Tantörténet és közgazdaságtudomány, Aula, 2003, 420 oldal Najainkban meglehetősen gyakran jelennek meg könyvek és tanulmányok a közgazda­ságtan legújabb eredményeiről, irányzatairól. A Mátyás Antal 80., tanári pályájának 50. évfordulójára kollégái és tanítványai által írt tanulmánykötet a múltra irányítja figyel­münket: az első rész címe: Magyar tantörténet(írás), a másodiké: Egyetemes tantörténeti dilemmák. Csetri Elek Az erdélyi gazdasági gondolkodás előzményeiről a XVIII. század végéig című tanulmánya az erdélyi államgazdasági irodalom kezdeteivel foglalkozik, azaz az állampolitikai, államigazgatási művek első fordításaiban közvetített merkantilista esz­mékkel és az agrárirodalom első nyomaival. Horváth László Erudíció és eklektika - a Dissertatio mint korai közgazdasági irodal­munk tükre című írásában a Dissertatio statistica de industria nationali Hungarorum, XVIII. század végi Bécsben megjelent munkáját a korabeli szakirodalmunk egyik gyöngy­szemeként aposztrofálja. A fiatal kutató a közgazdászok számára gyakorlatilag hozzáfér­hetetlen latin nyelvű kulturális örökséget hozza át a mának. Az ismertetés alapján nagyon plasztikusan jelenik meg előttünk a korabeli Magyarország gazdasági állapota. Máig érvényes tanulságokat citál a szerző a Dissertatióból: az oktatás, valamint az újítások ösztönzésének fontosságát. A korabeli magyarországi állapotokról Csató Katalintól nyerhetünk további alapos ismereteket, aki a Fiziokrata eszmevilág a XVIII. századi Magyarországon című elemzé­sében bemutatja, hogy a „közgazdasági felvilágosodás" követi a hazai szellemi élet meg­indulását. A magyar közgazdasági gondolkodás német és osztrák közvetítésen jutott el a fiziokratizmushoz, és alapvetően praktikus volt. A század végén kibontakozó közgazda­sági jellegű művek (Tessedik, Skerlecz, Berzeviczy) a mezőgazdaságra helyezték a hang­súlyt, és a feudális elmaradottságban és a szabad kereskedelem korlátozásában látták a termelés bővítésének fő akadályát. Kautz Gyulával két tanulmány is foglalkozik: a Bekker Zsuzsáé, valamint a Bródy Andrásé. Kautz az első nemzetközileg is ismert és elismert professzionalista magyar közgazdász, akinek elmélettörténeti művén generációk nőttek fel. Bekker Zsuzsa az Egy magyar „homo historicus" című tanulmányában részletesen elemzi Kautz életművét, összegzi szakmai fogadtatását, tárgyalja történelmi kötődéseit, tudományos elismertsé­gét, és részletesen szól az eszmetörténet-író Kautzról. Kuriózum - írja -, hogy Kautz művében kétszer is említi a ma közismert Gossent, akinek a maga korában visszhang nélkül maradt a könyve, s csak a kautzi hivatkozások után irányult rá Adamson, majd rajta keresztül Jevons figyelme. Ugyanígy időben érzékelte Kautz Marxot is. Bekker tanulmányát a nagyon korrekt, önálló és egyéni megközelítésen túl az is vonzóvá teszi, hogy igen érdekes szerzőktől idéz, például Auguste Ott-tól: „Kautz úr magyar, a pesti egyetemen tanít politikai gazdaságtant, de könyve a német tudományos tradíciót követi, nemcsak szellemiségében és eszméiben, hanem a munka minőségét illetően is" (78. o.). Bekker felhívja a figyelmet, hogy míg a mai átlag oktatás Friedmant csodálja a közgazda­ságtan pozitív és normatív felfogásának megkülönböztetéséért, addig Kautz - jóval ko-

Next