Közgazdasági Szemle – 2008.

július–augusztus - KÖSZÖNTÉS - Kovács Géza nyolcvanévesSimai Mihály

KÖSZÖNTÉS Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. július-augusztus (712-713. o.) Kovács Géza nyolcvanéves A jövőkutatás mint önálló tudományos diszciplína az 1940-es évek közepén jelent meg. Valószínűleg Flechtheim német professzor használta először a „futurológia" fogalmat annak az interdiszciplináris tudományos törekvésnek a jellemzésére, amelyik stratégiai alternatívákat és bekövetkezési valószínűségeket igyekezett kimunkálni. Magyarorszá­gon e tudományos diszciplína bevezetése a felsőoktatásba Kovács Géza professzor nevé­hez kötődik, aki áprilisban töltötte be 80. életévét. Kovács professzor annak a nemzedék­nek tagja, amelyik 1948-ban, tehát az új közgazdaságtudományi egyetem alapításakor kezdte tanulmányait, és gyakorlatilag egész munkás élete az egyetemhez kötődik. Tanári és kutatói pályája a népgazdaság tervezése tanszéken indult. Érdeklődése a jövőkutatás iránt is jelentős mértékben a tervezéshez kötődik. A hosszú távú tervezés mint társadal­mi-gazdasági gyakorlat lényegében a jövő gazdasági fejlődésének céljait határozta meg, és igyekezett azokat megvalósítani. Kovács Géza az elsők között értette meg a tervezés gyakorlatának gyengeségeit és annak szükségességét, hogy a társadalom nagy távlatokra szóló célokat fogalmazzon meg. A gazdasági tervezés ugyanis döntően az erőforrások megteremtését és elosztását igyekezett befolyásolni. Nem épült koherens, hosszú távú társadalmi célokra. Nem volt lényegében kapcsolat a rendszer hivatalos ideológiájában megfogalmazott távlati célok és a tervezés gyakorlata között. Kovács Géza jövőkutatás­sal összefüggő munkájához ösztönzést adtak a Római Klub jelentései is, amelyek a világ­ban végbemenő változások kölcsönhatásos rendszerét próbálták meg tudományos model­lek alapján előre vetíteni. A jövőkutatásnak mint új diszciplínának a bevezetése az egyetemi oktatásba nem volt könnyű. Ehhez nemcsak a szervezeti és személyi feltételek hiányoztak. A kor hivatalos ideológiai megközelítése a futurológiát burzsoá áltudománynak tekintette. Egyes kollé­gák az egyetemen azt vallották, hogy ily módon igyekszik a burzsoá „áltudomány" meg­tagadni azt a jövőképet, amit a tudományos szocializmus jelölt ki, vagyis a kommuniz­must. Kovács Géza érdemei között nemcsak azt kell kiemelni, hogy az említettek ellené­re volt kellő bátorsága a munkához, hanem azt is, hogy a Római Klub megalapításával azonos évben, 1968-ban, megteremtette a jövővel foglalkozó tudomány szervezeti és személyi alapjait az egyetemen. Az MTA támogatásával olyan jövőkutatási kutatási és oktatási szervezeti egységet hozott létre és irányított több mint 20 éven át az egyetemen, amely közös finanszírozásban működött, és amely munkájával egyaránt szolgálta az aka­démiai és az egyetemi célokat. Ezzel jelentős mértékben segítette a jövőkutatás magyar­országi elterjedését. Kezdeményezte és sokoldalúan segítette a Magyar Tudományos Akadémia jövőkutatá­si bizottságának megalakítását (1976). Hosszú éveken át - 1976 és 1988 között - e bizottságnak elnöke is volt. Később az MTA interdiszciplináris elnöki bizottsága és a regionális tudományos bizottsága tagjaként érvelt a jövőt érintő nagy kérdések inter­diszciplináris és a regionális kérdések nagytávlatú kezelésének fontossága mellett. Munkája erősítette a Közgazdaságtudományi Egyetem és az Országos Tervhivatal kö­zötti szakmai kapcsolatot is. A KGST Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottság

Next