Közigazgatástudomány, 1938 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1938 / 1. szám

2 jogosult. Eddigi egyoldalúságában egyik sem vezet megnyugtató eredményre. Ezért már megindult a két iránynak egymás­ keresése és a két kontinens elméletének fejlődése egymás felé. Angliában és Amerikában is elismerik már külön közigazgatási jognak a létét és megindult annak a fejlődése. Viszont az európai kontinensen is tért hódít a közigazgatásban az eredményesség és gazdaságosság követelménye, amit a kontinensen racionalizálásnak hívnak. Ame­rikában az egyetemeken külön van a jogi kar (Lam School) és az államtudományi kar (Political Science Department). A közigaz­gatással való elméleti foglalkozás fejlettebb az utóbbiakban, és ahogyan ezt igen magas fokon művelik, az szoros szellemi rokon­ságban van a közigazgatástannak azzal a felfogásával, amelyet a kontinensen Lorenz von Stein, s nálunk Concha Győző, képviselt és amely itt a közigazgatási jog művelése mellett az utóbbi év­tizedekben teljesen háttérbe szorult. A közigazgatástudomány művelése a mai időkben tehát inkább, mint bármikor máskor, szükségessé teszi a külföldi tudo­mányos irodalom figyelemmel kísérését. A háború előtti magyar tudományos irodalmon szembeszökően érvényesült a német tudo­mány túlnyomó befolyása és mellette csak a francia jutott számot­tevő szerephez. Kevés volt az érdeklődés az olasz iránt és meg­lehetősen figyelmen kívül hagyta az egész angol irodalmat és fejlődést. Intézetünk célkitűzéséből folyik, hogy ép annyi gonddal és alapossággal tartsa számon az angolszász tudományos terme­lést, mint az európai kontinensnek forradalmon átment nagy­hatalmainak irányát és a francia irodalmat. 3. A közigazgatás tudományos művelése tehát gyökeres át­alakuláson­ megy át és horizontja sokszorosan kitágult. De nem csak a közigazgatás tudománya ment át ebbe a nagyjelentőségű rí­z korszakába, hanem maga a közigazgatás is a XX. század álla­mában új helyzetben van. A törvényhozás, közigazgatás és igaz­ságszolgáltatás egyensúlyán felépülő XIX. századbeli állam foko­zatos fejlődés folytán odajutott, hogy a közigazgatás túlsúlya a másik két funkcióval szemben tagadhatatlan. Ez a fejlődés sokáig észrevétlen volt. A világháború óta oly nyilvánvaló, hogy követeli a figyelembevételt. A XIX. század államának át kell alakulnia a XX. század államává. Az átalakulást követeli és kikényszeríti az a nagy technikai fejlődés és az a gazdasági, kapitalista fejlődés, amely a kettő közé esik. Az átalakulást három nagyhatalom más­ként, mint mélyreható forradalommal, nem tudta megoldani. Az angolszász államok nyújtják a legjobb példát a forradalom nélküli átalakulásra, az evolúcióra, de nem mondhatják el még magukról.

Next