Közlekedés, 1948 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1948-09-01 / 4. szám
A 4 és félnapos kocsiforduló érdekében lezajlott kétnapos vasutas értekezlet teljes sikerrel zárult Szeptember 15-ére p^|||f||fi|fii|a vasutasok négy és fél napra vulluluibillbisa kocsifordulót Augusztus 15—16-án rendezték meg a magyar vasutasok partvonalon, majd a második napon üzemi vonalon országos értekezletüket az őszi és téli forgalom zavartalanságának biztosítására. Mindkét napon Bebrits Lajos elvtárs, közlekedésügyi államtitkár ismertette az őszi forgalom várható feladatait és útmutatást adott be,szédében, hogy miként kell előteremteni ennek a hatalmas feladatnak előfeltételeit. A MDP vasutas párttitkárok augusztus 15-én szállítási értekezletre ültek össze. Minden őszi szállítás komoly feladat elé állítja a vasutat és így a vasutasságot is. A felszabadulás óta ezek a feladatok hihetetlen nagyságúakká váltak. Azzá tette a vasút szétdúlt és kifosztott állapota. Az ország mezőgazdasági talpraállítása a földreform következtében gyorsabb volt, mint a hiányzó szállítási és közlekedési berendezésünk pótlása. így kerültünk már 1945 őszén — a polgári szakértők szerint — megoldhatatlan probléma elé az őszi szállítási kampány során. A MKP is felismerte a közlekedés döntő jelentőségét az ország újjáépítésében és legjobb erejét adta a közlekedés élére. Gerő elvtárs, ki is adta a jelszót, 1945 májusában: „ötszáz mozdonyt és tízezer kocsit az év végére.” A jelszót a kétkedők, kishitűek és akadékoskodók dacára, a dolgozók lendülete és a tudat, hogy a vasutat maguknak építik, tettekre váltotta. 1946 augusztus elején Gerő elvtárs irányítása alatt összejött a vasutas dolgozók első üzemi konferenciája. A konferencia elhatározta, hogy szeptember elsejére a 14 napos kocsifordulót 7 naposra csökkenti. A feladat úgy nézett ki, hogy nem lehet egyszerre száz százalékot csökkenteni. Vasutas pártszervezeteink megállapították, hogy a cél reális, megvalósítható, csak építeni kell a vasutasságban továbbra is a fejlődő demokratikus szellemet. Szeptember 1-re meg volt az egyhetes kocsiforduló. Azóta két esztendő telt el. Országunkban döntő változás történt. A két évvel ezelőtti bizakodás, hogy a dolgozók az országot maguknak építik, most már valósággá vált. Demokráciánk ellenségei egymásután szenvedték el kiheverhetetlen vereségeiket, ss a mostani konferencia már olyan időben jött össze, amikor az államhatalom szilárdan a nép kezében van, az iparbárók helyét elfoglalták a munkás vállalatvezetők,, a gyárak a nép birtokába kerültek. Megszűnt azóta az osztályon belüli pártviszály. Soraink zártabbakká egységesebbekké váltak. Megtisztítottuk sorainkat a jobboldali szociáldemokratáktól. A Magyar Kommunista Párt szerepét átvette a Magyar Dolgozók Pártja melynek vasútüzemei párttitkárai augusztus 15-én szállítási értekezletre ültek össze. Az értekezlet összehívását szükségessé tette az idei őszi szállítási forgalom várható hatalmas mérete. Az idei kitűnő termés és ugyanakkor az államosított gyárakban növekvő termelés nagy feladatok elé állítja a vasutasságot. Nagyobb a feladat, mint 1946-ban volt. A várható forgalom SO—60%-kal lesz nagyobb 1918-ban, kocsiállományunk pedig 110%kal kevesebb. A feladat, mint látjuk, igen nehéz. Egyetlenegy meddő utat sem tehetnek meg vagonjaink. Semmit figyelmen kívül nem hagyhatnak vasutasaink. Ennél a küzdelemnél ismét az ember dönti el a terv sikerét. Üzemi párttitkáraink elismerték nagy jelentőségét az idei őszi szállításnak. Tisztában vannak, hogy népi demokráciánk fejlődésének gyorsabb üteme most attól is nagy mértékben függ, hogy az őszi szállítást tudjuk-e zavartalanul biztostani. Eljut-e rendes időben a kenyér a dolgozók asztalára? A megnövekedett nyersanyagszükségletet tudjuk-e állandóan rendeltetési helyére szállítani? Ezek a követelmények megnövekedett méretekben állnak előttünk és teljesítése népi demokráciánk fejlődését előbbre viszi. Tudjuk-e biztosítani ezen követelményeknek a teljesítését? Igen, tudjuk! Ehhez azonban szükséges a kocsihiányunkat úgy pótolni, hogy a fordulót 7 napról 4 és fél napra le kell csökkenteni. Reális feladat-e a kocsiforduló ilyen mértékű lecsökkentése? üzemi titkáraink tisztában vannak ennek nagy politikai jelentőségével is. Tudják, hogy az őszi szállítás sikere a reakció újabb nagy vereségét jelenti. De el vannak készülve arra is, hogy a reakció igyekszik minél több akadályt gördíteni az öntudatos, dolgozó vasutasság elé. Lesz akadály és nehézség elegendő, de legyőzzük az akadályokat. Az egész öntudatos vasutasság hangja csendül ki Bangó László debreceni forgalmi titkár szavaiból, amikor mondja: „Tisztában vagyunk a nehézségekkel, de meggyőződésem, hogy ma már többen vagyunk azok, akik nem siránkoznak a nehézségek láttán, hanem kemény öntudatos fegyelemmel igyekeznek azokat leküzdeni. Tudjuk, hogy nehéz harcunk lesz a reakció ügynökeivel, a demagógokkal, a tudatos szabotálókkal, a kishitűekkel és a közönyösökkel, de mi többen vagyunk és meg fogjuk valósítani szeptember 15-re a négy és félnapos kocsifordulót. A magyar munkásosztály és a dolgozó magyar nép is erre a többségre számít, akik a vasút minden szolgálati ágában, igen egyre többen és többen vannak. Akik az értekezlet határozatát, mely kimondja, hogy a kocsifordulót szeptember 15-re négy és fél napra lecsökkenti, magukévá teszik és végrehajtják. Állomási pártszervezeteink harcot indítanak a kocsimozdítási idő csökkentéséért, a vonatok indokolatlan túltartózkodása ellen. A kocsik helyes besorozásáért a tehervonatokban. Fűtőházi pártszervezeteink a mozdonyok javítási százalékának leszorítására. A mozdonyvezetők a gépek gondosabb karbantartását határozták el. Műhelyeink és fiókműhelyeink pártszervezeti harcot indítanak a kocsik hőnfutása ellen. Osztálymérnökségi elvtársak a pálya jólkarbantartásáért harcolnak. Minden üzemi szervezet, üzletvezetőség, igazgatóság, távirdaintézőség, szertár, kivétel nélkül állást foglalt a 4 és 5 napos kocsiforduló mellett. Mindegyik a maga területén a legtöbbet nyújtja. Teljesítik a normát, sőt túlteljesítik. Nem tűrik soraik között azokat a vasutasokat. Az országos párttitkári értekezlet megállapítása szerint megvalósítható. Üzemi titkáraink mind gyakorlati emberek. Legtöbbjük nagy szaktudással rendelkező vasutas. Megállapításunkat komoly szaktudásukkal és politikai ismeretekkel támasztották alá. Reális és megoldható, állapították meg, de szükséges hozzá az egész vasutasság mozgósítása. A mozgósításnak is megvan az alapja, az öntudatos vasutasság egyre szélesedő tábora, akik felismerték, hogy mennyire összefügg az életnívó emelkedése a munka termelékenységével. Akik felismerték, hogy maguknak dolgoznak, akik tisztában vannak azzal, hogy a kocsiforduló csökkentése legelsősorban neki, a dolgozónak az érdeke, mert ez olcsó szállítást jelent. Az olcsóbb szállítás pedig az életnívó emelkedését hozza magával, akik a normát csak papíron teljesítik. Elhatározták üzemi szervezeteink, hogy a munka minden terén ragyogó példát mutatnak a vasút minden dolgozójának. A demagógokkal, közönyösökkel, a kishitűekkel, a kákán csomót keresőkkel felvesszük a harcot és szívós, felvilágosító munkával ezek számét lényegtelenre zsugorítjuk össze. Minden pártszervezet a maga területén kidolgozza szeptember 15-re a négy és félnapos kocsifordulóhoz szükséges részlettervet. Pártbizalmiak, pártmunkások átvitatják és végrehajtják az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Üzemi pártszervezeteink mozgósítják az egész vasutasságot a nagy cél érdekében. A Magyar Dolgozók Pártjának vasutas szervezeteinek vezetősége és tagsága példaadó munkával ki fog tűnni és magával fogja ragadni a közönyös személyzetet. Üzemi párttitkáraink értekezlete reálisan megállapította, hogy minden vasúti üzem együttes erőfeszítése döntő az eredmény eléréséhez, de nem elegendő. Szükséges hozzá az egész magyar munkásosztály támogatása. Az értekezlet úgy döntött, hogy felkérik az ország minden üzemi pártszervezetének a támogatását, ahol vasúti kocsikat kezelnek a ki- és berakodási idő csökkentésére. Közös vezetőségi üléseken kívánják megtárgyalni a támogatás minden lehetőségét. Bizonyosak vagyunk benne, hogy az üzemi pártszervezetek azonnal segítségre sietnek vasutas elvtársaink eme felhívására. A magyar vasutasok üzemi konferenciája másnap, augusztus 16-án, ismerve a vasutas párttitkári értekezlet döntését, ebben a szellemben tárgyalta az őszi szállítás kérdéseit. A szakszervezet az öthónapos munkaverseny keretébe illeszti a 4. és félnapos kocsiforduló elérését, szervezett erejét szintén ennek a célnak szolgálatába állítja teljesen. Augusztus 16-án, a tanácskozások második napján az egyes üzemek dolgozói ültek össze, hogy az anyagot letárgyalják. A Himnusz elhangzása után Varga László, az Államvasutak elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd sor került az értekezlet elnökségének megválasztására. Utána Bebrits Lajos elvtárs ismertette a megoldásra váró feladatot, majd Tölgyes Lajos elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Országos Vasutas Végrehajtóbizottságának vezetője tartott beszédet. Tölgyes elvtárs után Gáspár Ágnes üdvözölte az Úttörővasút részéről az értekezletet. Kopasz Károly elvtárs, MÁV elnökhelyettes tartott ezután előadást, majd Gyócsi Jenő elvtárs, főtitkár, országgyűlési képviselő részletes és nagy jelentőséggű beszédében ismertette azokat a hibákat, amelyek kiküszöbölése nélkül a 60 százalékkal megnövekedett forgalom kocsifordulóját 4 és fél napra lecsökkenteni nem lehet. Gyócsi elvtárs egyúttal rámutatott azokra az irányelvekre, amelyek segítségével a 7 napos kocsifordulót a legrövidebb idő alatt a kívánt mértékre le lehet szorítani. Gyócsi elvtárs nagy hatású beszéde után Piros László elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkárhelyettese szólalt fel és értékes szavakkal méltatta az újjáépítő és a munkaversenyekben élenhaladó magyar vasutasság kiváló munkáját. Az értekezlet résztvevői valamennyi felszólalót lelkesen megtapsolták. Piros elvtárs beszéde befejeztével ezután kitüntette a Szakszervezeti Tanács által legújabban élmunkásnak és kiváló munkásnak minősített vasutas dolgozókat, majd Varga László, a MÁV elnöke a vasút újjáépítésében kiváló érdemeket szerzett, dolgozóknak osztotta ki a Köztársasági Elnök kitüntetéseit. Délután hozzászólások következtek, majd a fentebb közölt párttitkári határozathoz hasonlóan az értekezlet határozati javaslatot fogadott el, majd Karádi Gyula elvtárs, a Közlekedésügyi Minisztérium közlekedési osztálya főnökének zárószavai után a jól sikerült országos értekezlet véget ért. A kétnapos tanácskozás mérlege teljesen pozitív. Egyetlen felszólalás sem volt, mely lehetetlennek mondta volna a kocsiforduló ily arányú csökkentését. Mivel magyarázható ez? Elsősorban azzal, hogy a vasutasság politikailag sokat fejlődött. Tisztában van azzal, hogy amikor ily nagy erőfeszítéseket tesz, önmagának teszi. A szállítási feladat sikeres megoldása nem gróf Takács, Tholvaynak 10.000 holdjait szaporítja, hanem a dolgozó nép kenyerét és így sajátját is. Tisztában van azzal, hogy gyáraink rendes kiszolgálása önmaga kiszolgálását jelenti, mert a gyár is a népé lett, tehát az övé is. Azzal is magyarázható, hogy a vasutasság felismerte szerepét az államban, hiszen őt kérdezik meg elsősorban a nagy problémák megoldása előtt, őt, akit azelőtt soha észre sem vettek, csak rövid vitát kizáró vezényszavakat kapott és tovább nem létezett a felsőbbség számára. A mai vasutasság felismerte új viszonyát a munkához. Azért szabott magának ilyen kemény feladatot, mert tudja, hogy azt el is végzi. A MDP vasutas szervezeteinek országos titkári értekezlete a négy és félnapos kocsifordulóért Az £3 hónapos munkaverseny sikere tovább emeli Elgizésok jólétét XL. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15 ÉN 1948 (augusztus) szeptember 1. _m——w u»i nn—nim-n--------- ' ' 11 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! és félmillió forintot osztottak ki az élmunkások között Az Országos Munkaverseny Iroda az elmúlt napokban tette közzé a 4 és félhónapos munkaverseny összesített adatait. Ezek az adatok azok, amelyek alapján a Gazdasági Főtanács által e célra biztosított 5 és félmillió forintnyi munkaverseny-díjakat a győztes üzemek megkapják. Éppen, ezért élénk érdeklődéssel kísérték a közlekedés szervezett dolgozói is a munkaverseny bizottság döntését, amely kiértékelte a versenyeredményeket. Piros László elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkárhelyettese ismertette az OVI-bizottság döntését. A mostani díjkiosztásból 102 személy részesült 3000 forintos, 11 személy 2000 forintos, 566 személy 1500 forintos, 2662 személy 1000 forintos, 2659 személy 500—1000 forintos és 1020 személy 500 forintnál kisebb jutalomban. A jutalmazás során 2870 munkás kapott csoportos jutalmat, mint műhelyének legjobb munkacsoport-tagja. A munkaverseny-bizottság döntése alapján 1094 üzemben került szétosztásra az öszesen 6940 díj. Piros elvtárs a továbbiakban beszámolt a munkafegyelem javulásáról és a termelés mennyiségének fokozásáról a közlekedés, a bányászat és az ipar terén. A közlekedéssel kapcsolatban Piros elvtárs közölte, hogy a vasúti műhelyeknél a verseny előtti félév átlagában 69.14 egység járómű volt a műhelyek teljesítménye. A munkaversenyek végére az a szám 129.01 egység járműre emelkedett. A verseny előtt az egység jármű költsége 128.730 forint volt, a negyedik versenyhónap végére a tényleges egységár 98.249 forintra csökkent. Az 5 és félmillió forintból a közlekedés szervezett dolgozóira eső többszázezer forint összeget szeptember 1—2—3-án osztották ki a szakszervezeti vezetők az üzemek jutalmazott munkásai között ünnepség keretében. Az október 17-i szakszervezeti kongresszuson 20 ország, köztük a Szovjetunió Szakszervezete is képviseltetik magukat A magyar szervezeti munkásság október 17—20-án tartja kongresszusát. A kongresszus iránt világszerte nagy az érdeklődés: 20 szakszervezeti központ fogja képviseltetni magát, köztük a Szovjetunió és a népi demokráciák, Anglia, Észak- és Latin- Amerika, az afrikai és indiai szakszervezeti szövetségek. A Szakszervezeti Tanács 50 éves történetéről többszáz oldalas album,szerű jelentés készül a kongreszszusra. A kongresszusi küldöttek az egyes szakszervezetek között a taglétszám arányában a közlekedési vonalat illetően a következőképpen oszlik meg: vasutasok 21, közlekedési alkalmazottak 8, gépjárművezetők 4, szállító munkások 4 küldöttel vesznek részt a kongresszuson. A kongresszussal egyidősben a Parlament kupolatermében kiállítás nyílik meg, amely bemutatja a Szaktanács félévszázados történetének dokumentumait.