Közlekedés, 1948 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1948-09-01 / 4. szám

A 4 és félnapos kocsiforduló érdekében lezajlott kétnapos vasutas értekezlet teljes sikerr­el zárult Szeptember 15-ére p^|||f||fi|fii|a vasutasok négy és fél napra vulluluibillbisa kocsifordulót Augusztus 15—16-án rendezték meg a magyar vasutasok partvona­lon, majd a második napon üzemi vonalon országos értekezletüket az őszi és téli forgalom zavartalansá­gának biztosítására. Mindkét napon Bebrits Lajos elv­társ, közlekedésügyi államtitkár is­mertette az őszi forgalom várható feladatait és útmutatást adott be,­szédében, hogy miként kell elő­teremteni ennek a hatalmas feladat­nak előfeltételeit. A MDP vasutas párttitkárok augusztus 15-én szállítási értekez­letre ültek össze. Minden őszi szál­lítás komoly feladat elé állítja a vasutat és így a vasutasságot is. A felszabadulás óta ezek a feladatok hihetetlen nagyságúakká váltak. Azzá tette a vasút szétdúlt és ki­fosztott állapota. Az ország mező­­gazdasági talpraállítása a földre­form következtében gyorsabb volt, mint a hiányzó szállítási és közleke­dési berendezésünk pótlása. így ke­rültünk már 1945 őszén — a polgári szakértők szerint — megoldhatat­lan probléma elé az őszi szállítási kampány során. A MKP is felis­­merte a közlekedés döntő jelentősé­gét az ország újjáépítésében és leg­­jobb erejét adta a közlekedés élére. Gerő elvtárs, ki is adta a jelszót, 1945 májusában: „ötszáz mozdonyt és tízezer kocsit az év végére.” A jelszót a kétkedők, kishitűek és akadékoskodók dacára, a dolgozók lendülete és a tudat, hogy a vasutat maguknak építik, tettekre váltotta. 1946 augusztus elején Gerő elv­társ irányítása alatt összejött a vasutas dolgozók első üzemi konferenciája. A konferencia elhatározta, hogy szeptember elsejére a 14 napos ko­­csifordulót 7 naposra csökkenti. A feladat úgy nézett ki, hogy nem le­het egyszerre száz százalékot csök­kenteni. Vasutas pártszervezeteink megállapították, hogy a cél reális, megvalósítható, csak építeni kell a vasutasságban továbbra is a fejlődő demokratikus szellemet. Szeptember 1-re meg volt az egyhetes kocsi­forduló. Azóta két esztendő telt el. Országunkban döntő változás tör­tént. A két évvel ezelőtti bizakodás, hogy a dolgozók az országot ma­guknak építik, most már valósággá vált. Demokráciánk ellenségei egy­másután­ szenvedték el kiheverhetet­­len vereségeiket, s­s a mostani kon­ferencia már olyan időben jött össze, amikor az államhatalom szi­lárdan a nép kezében van, az ipar­bárók helyét elfoglalták a munkás vállalatvezetők,, a gyárak a nép bir­tokába kerültek. Megszűnt azóta az osztályon belüli pártviszály. Soraink zártabbakká egységesebbekké vál­tak. Megtisztítottuk sorainkat a jobboldali szociáldemokratáktól. A Magyar Kommunista Párt sze­repét átvette a Magyar Dolgozók Pártja melynek vasútüzemei párttit­­kárai augusztus 15-én szállítási ér­tekezletre ültek össze. Az értekezlet összehívását szükségessé tette az idei őszi szállítási forgalom várható hatalmas mérete. Az idei kitűnő termés és ugyanakkor az államosí­tott gyárakban növekvő termelés nagy feladatok elé állítja a vasutas­ságot. Nagyobb a feladat, mint 1946-ban volt. A várható forgalom SO—60%-kal lesz nagyobb 1918-ban, kocsiállományunk pedig 110%­kal kevesebb. A feladat, mint látjuk, igen nehéz. Egyetlenegy meddő utat sem tehetnek meg vagonjaink. Sem­mit figyelmen kívül nem hagyhat­nak vasutasaink. Ennél a küzde­­lemnél ismét az ember dönti el a terv sikerét. Üzemi párttitkáraink elismerték nagy jelentőségét az idei őszi szállításnak. Tisztában vannak, hogy népi demokráciánk fejlődésé­nek gyorsabb üteme most attól is nagy mértékben függ, hogy az őszi szállítást tudjuk-e zavartalanul biz­­tostani. Eljut-e rendes időben a ke­nyér a dolgozók asztalára? A meg­növekedett nyersanyagszükségletet tudjuk-e állandóan rendeltetési he­lyére szállítani? Ezek a követelmé­nyek megnövekedett méretekben állnak előttünk és teljesítése népi demokráciánk fejlődését előbbre viszi. Tudjuk-e biztosítani ezen kö­vetelményeknek a teljesítését? Igen, tudjuk! Ehhez azonban szükséges a kocsihiányunkat úgy pótolni, hogy a fordulót 7 napról 4 és fél napra le kell csökkenteni. Reális feladat-e a kocsiforduló ilyen mértékű lecsökkentése? üzemi titkáraink tisztában van­nak ennek nagy politikai jelentősé­gével is. Tudják, hogy az őszi szál­lítás sikere a reakció újabb nagy vereségét jelenti. De el vannak ké­szülve arra is, hogy a reakció igyekszik minél több akadályt gör­­díteni az öntudatos, dolgozó vasut­a­s­­ság elé. Lesz akadály és nehézség elegendő, de legyőzzük az akadá­lyokat. Az egész öntudatos vasutas­­ság hangja csendül ki Bangó László debreceni forgalmi titkár szavaiból, amikor mondja: „Tisztában va­gyunk a nehézségekkel, de meggyő­ződésem, hogy ma már többen va­gyunk azok, akik nem siránkoznak a nehézségek láttán, hanem kemény öntudatos fegyelemmel igyekeznek azokat leküzdeni. Tudjuk, hogy ne­héz harcunk lesz a reakció ügynö­kei­vel, a demagógokkal, a tudatos szabotálókkal, a kishitűekkel és a közönyösökkel, de mi többen va­gyunk és meg fogjuk valósítani szeptember 15-re a négy és félnapos kocsifordulót. A magyar munkásosztály és a dolgozó magyar nép is erre a több­ségre számít, akik a vasút minden szolgálati ágában, igen egyre többen és többen vannak. Akik az értekez­let határozatát, mely kimondja, hogy a kocsifordulót szeptember 15-re négy és fél napra lecsökkenti,­­ magukévá teszik és végrehajt­ják. Állomási pártszervezeteink harcot indítanak a kocsimozdítási idő csök­kentéséért, a vonatok indokolatlan túltartózkodása ellen. A kocsik he­lyes besorozásáért a tehervonatok­­ban. Fűtőházi pártszervezeteink a moz­donyok javítási százalékának leszo­rítására. A mozdonyvezetők a gé­pek gondosabb karbantartását hatá­rozták el. Műhelyeink és fiókműhelyeink pártszervezeti harcot indítanak a kocsik hőnfutása ellen. Osztálymérnökségi elvtársak a pálya jólkarbantartásáért harcolnak. Minden üzemi szervezet, üzletve­­zetőség, igazgatóság, távirdaintéző­­ség, szertár, kivétel nélkül állást foglalt a 4 és 5 napos kocsiforduló mellett. Mindegyik a maga terüle­tén a legtöbbet nyújtja. Teljesítik a normát, sőt túlteljesítik. Nem tűrik soraik között azokat a vasutasokat. Az országos párttitkári értekezlet megállapítása szerint megvalósít­­ható. Üzemi titkáraink mind gya­korlati emberek. Legtöbbjük nagy szaktudással rendelkező vasutas. Megállapításunkat komoly szaktu­dásukkal és politikai ismeretekkel támasztották alá. Reális és megold­ható, állapították meg, de szükséges hozzá az egész vasutasság mozgósí­tása. A mozgósításnak is meg­van az alapja, az öntudatos vasutasság egyre szélesedő tábora, akik felis­merték, hogy mennyire összefügg az életnívó emelkedése a munka termelékenységével. Akik felismer­ték­, hogy maguknak dolgoznak, akik tisztában vannak azzal, hogy a kocsiforduló csökkentése lege­lsősor­ban neki, a dolgozónak az érdeke, mert ez olcsó szállítást jelent. Az olcsóbb szállítás pedig az életnívó emelkedését hozza magával, akik a normát csak papíron telje­sítik. Elhatározták üzemi szervezeteink, hogy a munka minden terén ragyo­gó példát mutatnak a vasút minden dolgozójának. A demagógokkal, közönyösökkel, a kishitűekkel, a kákán csomót keresőkkel felvesszük a harcot és szívós, felvilágosító munkával ezek számét lényegtelen­re zsugorítjuk össze. Minden pártszervezet a maga te­rületén kidolgozza szeptember 15-re a négy és félnapos kocsifordulóhoz szükséges részlettervet. Pártbizal­­miak, pártmunkások átvitatják és végrehajtják az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Üzemi pártszerveze­teink mozgósítják az egész vasutas­ságot a nagy cél érdekében. A Ma­gyar Dolgozók Pártjának vasutas szervezeteinek vezetősége és tagsága példaadó munkával ki fog tűnni és magával fogja ragadni a közönyös személyzetet. Üzemi párttitkáraink értekezlete reálisan megállapította, hogy min­den vasúti üzem együttes erőfeszí­tése döntő az eredmény eléréséhez, de nem elegendő. Szükséges hozzá az egész magyar munkásosztály tá­mogatása. Az értekezlet úgy dön­tött, hogy felkérik az ország min­den üzemi pártszervezetének a tá­­mogatását, ahol vasúti kocsikat kezelnek a ki- és berakodási idő csökkentésére. Közös vezetőségi ülé­­seken kívánják megtárgyalni a tá­mogatás minden lehetőségét. Bizo­nyosak vagyunk benne, hogy az üzemi pártszervezetek azonnal segít­ségre sietnek vasutas elvtársaink eme felhívására. A magyar vasutasok üz­emi kon­ferenciája másnap, augusztus 16-án, ismerve a vasutas párttitkári érte­kezlet döntését, ebben a szellemben tárgyalta az őszi szállítás kérdé­seit. A szakszervezet az öthónapos munkaverseny keretébe illeszti a 4. és félnapos kocsiforduló elérését, szervezett erejét szintén ennek a célnak szolgálatába állítja teljesen. Augusztus 16-án, a tanácskozások második napján az egyes üzemek dolgozói ültek össze, hogy az anya­got letárgyalják. A Himnusz elhangzása után Varga László, az Államvasutak el­nöke üdvözölte a megjelenteket, majd sor került az értekezlet elnök­ségének megválasztására. Utána Bebrits Lajos elvtárs is­mertette a megoldásra váró felada­tot, majd Tölgyes Lajos elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Országos Vasutas Végrehajtóbizottságának vezetője tartott beszédet. Tölgyes elvtárs után Gáspár Ágnes üdvö­zölte az Úttörővasút részéről az értekezletet. Kopasz Károly elvtárs, MÁV elnökhelyettes tartott ezután előadást, majd Gyócsi Jenő elvtárs, főtitkár, országgyűlési képviselő részletes és nagy jelentőséggű beszédé­ben ismertette azokat a­ hibákat, amelyek kiküszöbölése nélkül a 60 százalékkal megnövekedett forgalom kocsifordulóját 4 és fél napra le­csökkenteni nem lehet. Gyócsi elv­társ egyúttal rámutatott azokra az irányelvekre, amelyek segítségével a 7 napos kocsifordulót a legrövi­debb idő alatt a kívánt mértékre le lehet szorítani. Gyócsi elvtárs nagy­ hatású beszéde után Piros László elvtárs, a Szakszervezeti Tanács fő­titkárhelyettese szólalt fel és érté­kes szavakkal méltatta az újjáépítő és a munkaversenyekben élenhaladó magyar vasutasság kiváló munkáját. Az értekezlet résztvevői vala­mennyi felszólalót lelkesen megtap­solták. Piros elvtárs beszéde befejez­­tével ezután kitüntette a Szakszer­vezeti Tanács által legújabban él­­munkásnak és kiváló munkásnak minősített vasutas dolgozókat, majd Varga László, a MÁV elnöke a vasút újjáépítésében kiváló érde­meket szerzett, dolgozóknak osztotta ki a Köztársasági Elnök kitünte­téseit.­­ Délután hozzászólások következ­­tek, majd a fentebb közölt párt­titkári határozathoz hasonlóan az értekezlet határozati javaslatot foga­dott el, majd Karádi Gyula elvtárs, a Közlekedésügyi Minisztérium köz­lekedési osztálya főnökének záró­szavai után a jól sikerült országos értekezlet véget ért. A kétnapos tanácskozás mérlege teljesen pozitív. Egyetlen felszólalás sem volt, mely lehetetlennek mond­ta volna a kocsiforduló ily arányú csökkentését. Mivel magyarázható ez? Elsősorban azzal, hogy a vasutas­ság politikailag sokat fejlődött. Tisztában van azzal, hogy amikor ily nagy erőfeszítéseket te­sz, önma­gának teszi. A szállítási feladat si­keres megoldása nem gróf Takács, Tholvaynak 10.000 holdjait szapo­rítja, hanem a dolgozó nép kenye­rét és így sajátját is. Tisztában van azzal, hogy gyáraink rendes kiszol­gálása önmaga kiszolgálását jelenti, mert a gyár is a népé lett, tehát az övé is. Azzal is magyarázható, hogy a vasutasság felismerte szerepét az államban, hiszen őt kérdezik meg elsősorban a nagy problémák meg­­oldása előtt, őt, akit azelőtt soha észre sem vettek, csak rövid vitát kizáró vezényszavakat kapott és to­vább nem létezett a felsőbbség számára. A mai vasutasság felismerte új viszonyát a munkához. Azért sza­bott magának ilyen kemény felada­tot, mert tudja, hogy azt el is végzi. A MDP vasutas szervezeteinek országos titkári értekezlete a négy és félnapos kocsifordulóért Az £3­ hónapos munkaverseny sikere tovább emeli Elgizésok jólétét XL. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15 ÉN 1948 (augusztus) szeptember 1. _m——w u»i nn—nim-n--------- ' ' 11 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! és félmillió forintot osztottak ki az élmunkások között Az Országos Munkaverseny Iroda az elmúlt napokban tette közzé a 4 és félhónapos munka­verseny összesített adatait. Ezek az adatok azok, ame­lyek alapján a Gazdasági Főtanács által e célra biztosított 5 és félmillió forintnyi munkaverseny-díjakat a győztes üzemek megkapják. Éppen, ezért élénk érdeklődéssel kísérték a közlekedés szervezett dolgozói is a munkaverseny bizottság döntését, amely kiértékelte a versenyeredmé­nyeket. Piros László elvtárs, a Szakszerve­zeti Tanács főtitkárhelyettese ismer­tette az OVI-­bizottság döntését. A mostani díjkiosztásból 102 sze­mély részesült 3000 forintos, 11 sze­mély 2000 forintos, 566 személy 1500 forintos, 2662 személy 1000 forintos, 2659 személy 500—1000 forintos és 1020 személy 500 forintnál kisebb ju­talomban. A jutalmazás során 2870 munkás kapott csoportos jutalmat, mint műhelyének legjobb munka­csoport-tagja. A munkaverseny-bizottság döntése alapján 1094 üzemben került szét­­osztásra az öszesen 6940 díj. Piros elvtárs a továbbiakban be­számolt a munkafegyelem javulásáról és a termelés mennyiségének fokozá­sáról a közlekedés, a bányászat és az ipar terén. A közlekedéssel kapcsolatban Piros elvtárs közölte, hogy a vasúti műhe­lyeknél a verseny előtti félév átlagá­ban 69.14 egység járómű volt a mű­helyek teljesítménye. A munkaverse­nyek végére az a szám 129.01 egység járműre emelkedett. A verseny előtt az egység jármű költsége 128.730 fo­rint volt, a negyedik versenyhónap végére a tényleges egységár 98.249 forintra csökkent. Az 5 és félmillió forintból a közle­kedés szervezett dolgozóira eső több­­százezer forint összeget szeptember 1—2—3-án osztották ki a szakszerve­zeti vezetők az üzemek jutalmazott munkásai között ünnepség keretében. Az október 17-i szakszervezeti kongresszuson 20 ország, köztük a Szovjetunió Szakszervezete is képviseltetik magukat A magyar szervezeti munkásság október 17—20-án tartja kongresszu­sát. A kongresszus iránt világszerte nagy az érdeklődés: 20 szakszervezeti központ fogja képviseltetni magát, köztük a Szovjetunió és a népi de­mokráciák, Anglia, É­szak- és Latin- Amerika, az afrikai és indiai szak­­szervezeti szövetségek. A Szakszervezeti Tanács 50 éves történetéről többszáz oldalas album,­szerű jelentés készül a kongresz­­szusra. A kongresszusi küldöttek az egyes szakszervezetek között a taglétszám arányában a közlekedési vonalat ille­tően a következőképpen oszlik meg: vasutasok 21, közlekedési alkalmazot­­tak 8, gépjárművezetők 4, szállító­ munkások 4 küldöttel vesznek részt a kongresszuson. A kongresszussal egyidősben a Par­lament kupolatermében kiállítás nyí­lik meg, amely bemutatja a Szakta­nács félévszázados történetének do­kumentumait.

Next