Közlekedés, 1948 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1948-11-01 / 9. szám

W4A thwrmihe­r I. KÖELEKÍVI» am It in ............... t . A magyar szakszervezetek XVI. kongresszusa, visszatekintve a Szak­­szervezeti Tanács fennállásának 50 esztendejére, büszke elégétellel álla­pítja meg hogy a magyar munkás­­osztály félévszázados harcai, a mun­kásosztály legjobbjá­nak odaadása és áldozta, nem voltak hiábavalók: a ma­gyar munkásosztály a fél­­feudá­lis és nagytőkés reakcióval vívott — vereségekben és sike­rekben gazdag— küzdelmei kö­zepette hatalmas erővé szerve­ződött, az ország vezető erejévé lett. Miután a dicsőséges szovjet hadse­reg felszabadította az országot, a munkásosztály élt a lehetőséggel és Szövetségben a parasztság millióival, sikerrel megvívta a harcot az új Magyarország felépít­­­séért. A munkásosztály vezetésével a ma­gyar dolgozó nép a német fasiszták és magyar cinkosaik által elpusztított országot nié­hány esztendő megfeszí­tett, kemény munkájával újjáépítette, de nem a kizsákmányoló osztályok, nem a nagybirtokosok és nagytőké­sek, hanem saját maga számára. Magyarország gazdasági szerkezete alapvetően megváltozott. A feudális nagybirtokosok földje parasztkézre jutott. A gyáripar, a hitelszervezet, a külkereskedelem diintőleg az állam kezébe került. A munkásosztály, megszilárdítva szövetségét a dolgozó parasztsággal, évekig tartó súlyos harcokban soro­zatos csapásokat mért a nagybirto­kos, tőkés és zsírosparaszti reakcióra, felszámolta a nagybirtokos osztályt, kiszorította a hatalomból a totó fe­oszt­ál­yt, létrehozta a népi demokratikus államhatalmat, a munkásosztály és a dolgozó parasztság állam­­hatalmát a munkásosztály veze­tésével. E gazdasági s politikai győzelmek elsősorban a munkaegységnek kö­szönhetők, amelyént a Magyar Kom­munista Párt a baloldali szociáldemo­kraták támogatásával szívós harcot folytatott a szociáldemokrata jobbol­dal, a belső osztályellenség, és az im­perialisták ellett. E harc eredménye a szociáldemokrata jobboldal ideológiai és szervezeti szétzúzása, a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulása lett. A magyar szakszervezetek teljes erejükkel támogatják a Magyar Dol­gozók­ Pártját, mely vezeti a magyar munkásosztályt, a magyar dolgozó népet minden­­-’zsákmányolás meg­szüntetéséért, a szocializmus megvaló­sításáért folyó harcban. A Magyarországon végbement gazdasági és hatalmi változások eredményeként Magyarország rá­lépett a szocializmus építésének útjára. A tervgazdálkodással, a hároméves tervvel a magyar dolgozó nép meg­kezdte a szocializmus alapjainak le­rakását. A szocializmus építésének döntő kérdése, az iparnak, elsősorban a ne­héz- és gépiparnak fejlesztése, mert az ipar és ezen belül a nehéz- és gép­ipar az egész nemzetgazdaság alapja és motorja, mert a nehéz- és gépipar fejlesztése biztosítja nemcsak a tö­megfogyasztást szolgáló könnyűipar kifejlődését, hanem a mezőgazdaság gépesítését is, ami viszont a termelő­szövetkezetek kialakításával egyetem­ben a mezőgazdaság szocialista útra való átvezetésének előfeltétele. Ezeket a feladatokat a gazdasági és hatalmi állásaikból, kiszorított volt uralkodó osztályok és maradványo­k, valamint a kulákság fokozódó ellent­­ál­lása, az osztályharc élesedése köze­pette kell megoldani. Az osztályhar­­cot méginkább kiélezi az a támoga­tás, melyet az imperialisták a kizsák­mányoló osztályoknak és maradvá­nyaiknak nyújtanak, melynek követ­ketében ezek Magyarország külső ellenségeinek ha­j­aáruló ügynökségé­vé alakulnak át. A reakciós erők fő góca, a külföldi imperialisták fő támasza ma a kleri­­kális reakció, élén Mindszent­y érsek­kel, akit nyíltan, vagy burkoltan tá­mogat a reakció minden válfaja. Ha­tározottan leszögezve, hogy a szerve­zett munkásság a teljes vallásszabad­ságnak és az egyházak szabad műkö­désének híve, a Kongresszus 1.800.000 szerve­zett dolgozó nevében sürgeti és követeli, hogy a kormányzat vessen véget Mindszenty József demeokráciaellenes ézelmeinek, a nép egységének megbontására irá­­nyuló klerikális izgatásnak, az impe­rialisták érdeké­t szolgáló háborús rémhírterjesztésnek, templomi szó­szék felhasználásának népellene­s poli­­tikai agitáció céljaira. A munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségének fejlesztése ér­dekében a Kongresszus helyesli és támogatja a Magyar­ Dolgozók Párt­ja kezdeményezését a Függetlenségi Front újjászervezésére, az összes de­mokratikus erők, az országépítésben résztvevő társadalmi rétegek szoro­sabb összefogásának kiépítésére. Eb­ből az összefogásból, az új Függet­lenségi Front munkájából a Szak­­szervezetek vállalják az őket megil­lető részt. A belső osztályellenség és az impe­­rialisták aknamunkájával, szabot­ázs­­tevékenységével szemben a­ Kongresz­­szus fokozott éberségre hívja fel a munkásosztolist, az egész dolgozó né­pet. n. A Magyar Szakszervezetek XVII. kongresszusa jóváhagyja a Szakszer­vezeti Tanácsnak a XVI. kongresszus óta folytatott tevékenységét és meg­állapítja, hogy munkájának irányvo­nala általában helyes volt. 1. A Szakszervezeti Tanács ve­zetésével a szakszervezetek a­ mun­kavállalók döntő többségét egyesí­tették soraikban, bevonták az or­szágépítés munkájába. 2. A Szakszervezetek jó táma­szai voltak a Magyar Kommunista Párt és a szociáldemokrata balol­dal harcának a reakció ellen, a munkásegységért és jelentős szere­pük volt abban, hogy sikerült meg­teremteni a magyar munkásosz­tály, a dolgozó nép vagy egységes pártját, a Magyar Dolgozók Párt­ját és kiszorítani a hatalomból s a­ városban döntőleg gazdasági pozí­cióikból is a kizsákmányoló osztá­­lyok­at. 3. Érdeme a szakszervezeteknek, hogy a dolgozó tömegeket a há­roméves terv végrehajtásáért, a termelés fejlesztéséért ■mozgósítot­ták, megszervezték a munkaver­senyt, az élmunkás és brigád-moz­galmat. Jelentős mértékben hozzá­járultak ahhoz, hogy elértük a há­ború előtti termelési színvonalat s így nem utolsó sorban nekik kö­szönhető, hogy célul tűzhettük, fei a hároméves terv megvalósítását 2 év és 5 hónap alatt. h. A szakszervezetek összeegyez­tetve a dolgozók érdekeinek védel­mét a népi demokratikus állam érdekeivel, bérpolitikájukkal (kol­lektív szerződések, teljesítmény bérrendszer, stb.) elérték, hogy a dolgozók életszínvonala a stabilizá­ció első hónapjaihoz képest közel kétszeresére emelkedett. Ugyanak­kor jelentős szociálpolitikai és kul­turális vívmányokat biztosítottak a dolgozóknak­­fizetett szabadság, tománcvédelem, egyenlő munkáért egyenlő bér­lőknek és fiataloknak, munkásüdült­etés, üzemi napközi otthonok, üzemi étkeztetés, kultúr-03 sportmozgalom kifejlesztése, a dolgozók társadalmi és állami ok­tatása,, stb.). Megállapítva az igen jelentős sike­reket,, a Kongresszus ugyanakkor le­­szögezi, hogy a szakszervezeti moz­galomban és a szakszervezeti vezetés­ben komoly hiányosságok és hibák is voltak és vannak: a tagságnak csak aránylag tárg részét sikerült be­vonni az aktív munkába s a szakszer­vezeti mozgalom elmaradt a tagság széles tömegeinek politikai nevelése és felvilágosítása terén. Nem tudato­sította eléggé a szervezett munkás­ság és általában a dolgozók között azt a döntő fordulat­ot, mely a magyar demokrác­i, fejlődésében — a polgári demokráciától a­ népi demokráciához — bekövetkezett! Nem vitte be kellő mértékben a dolgozók tudatába, hogy a népi demokrácia kialak­ulásá­­val Magyarországon alapvetően meg kell változnia a munkás­­osztály, a dolgozók viszonyá­nak a termeléshez, az államhoz. Maguk a szakszervezetek elkésve for­dultak a termelés kérdései felé. El­maradtak új szakszervezeti funkc­o­­náriusok új szakszervezti káderek felkutatásában és kinevelésében. Nem folytattak tudatos, következetes har­cot a szakszervezetekben itt-ott je­lentkező bürokratizálódás ellen. A szakszervezetek döntő feladatai minél szélesebb dolgozó tömegeket bevonni a szocialista építés munká­jába és tudatosítani bennük, hogy végső fokon egyéni érdekeik és a közösség érdekei egybeesnek. Fokozottan kell harcolniuk a ter­melés emeléséért, a minőség megja­vításáért, a selejt csökkentéséért, a kollektív szerződések és a teljesít­mény-bérrendszer betartásáért, a kö­zösség rovására nem­a lazítások út­ján, csalárd módon elírt jogosulat­lan bértöbblet ellen, a normák helyes megállapításáért, a munka termelé­kenységének növeléséért, a termelé­kenység háború előtti színvonalának eléréséért és túlszárnyalásaiért. A szakszervezetek elsőrendű fela­data továbbra is a gyárak, műhelyek és munkabrigádok versenyének meg­szervezése és fejlesztése a termelési tervek végrehajtásáért és túlszár­nyalásaiért! A verseny keretében tömegmoz­galommá kell fejleszteni az él­­munkás mozgalmat. Meg kell szervezni a m­unkaverseny tapasztalatainak kicserélését, rendsze­resen ellenőrizni kell a verseny­felté­telek teljesítését, az ellenőrzésbe , maguknak a terveknek kidolgozásába termelési értekezletek útján be kell vonni a dolgozókat. Küzdeni kell a munkafegyelem további megsz­br­dí­­t­ásá­ért, erősíteni kell a gyárak, üze­mek vezetésében a személyi felelős­séget támogatni és ellenőrizni kell munkájukban a termelés vezetőit. A szakszervezetek feladata védeni a dolgozók érdekeit a bér- és munka­­viszonyok terén, egészségügyi, szo­ciális és kulturális vonatkozásban. Ellenőrizniük kell a m­­unkaügyi tör­vények és rendeletek, a kollektív szerződések betartását a magán­par­­ban a tőkésekkel szemben, de az ál­lamosított üzemekben azokkal a válla­latvezetőkkel szemben is, akik bár a nép államának képviselői, mégis kö­vethetnek el a dolgozók rovására hi­bákat és mulasztásokat. A szakszervezeteknek irányt kell venniök arra, hogy fok­ozat­osan ke­zükbe vegyék a társadalombiztosítást és egységesítsék a különféle társa­dalombiztosító intézeteket. Első lépésként 1948 végéig meg kell valósítani az OIT és a MABI egyesítését. A Kongresszus magáévá teszi azt az alulról jövő kezdeményezést, hogy a dolgozók keresetük 1%-áva­l járuljanak hozzá, az öregségi jóma­­délysíphoz az öregségi járadék 50%-os felemelése érdekében. A se­gélyezés terén biztosítani kell az üzemi, a szakszervezeti és a társa­dalombiztosító intézetek által nyúj­tott segélyezés összhangját. Irányt kell venni arra, hogy az összes szakszervezetek tagjaiknak házas­sági, újszülötti, haláleseti és rendkí­vüli segélyt nyújtsanak. Ugyan,­ekkor harcot kell folytatni a segélye­zés terén a közérdeket sértő vissza­élések ellen. Tovább kell fejleszteni a dolgozók üdültetését, megszüntetve azt az állapotot, hogy míg egyes üdülők nincsenek kellőképpen ki­használva, addig számos üzem dol­­gozóinak alig van üdülési lehetősége. Ki kell epítani az üzemi bölcsé­dék intézményét, az óvodáskorú gyerme­­kek részére üzemi és körzeti napközi otthonok felállítását kell szorgal­mazni. A szakszervezeteknek az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani­uk a kulturális tömegmunka kifejleszté­sére, a dolgozók kulturális öntevé­kenységének, szórakozásának meg­­szarvertésére, a munkásotthonokban kultúráiig klubélet teremtésére. Még jobban ki kell építeni a szakoktatást, fejleszteni kell a szakszervezeti szemináriumokat, szabadegyetemeket, általában fel kell karolni és támo­gatni kell a dolgozók művelődési tö­­rekvéseit. A mar­idiság leküzdésére széles körben kell terjeszteni a termé­szettudományos ismereteket. Tanul­­mányi segélyekkel, szakszer­erű ösztöndíjakkal kell támogatni a te­­hetséges munkásokat közép- és fő­­iskolai tanulmányaikban. Üzemi bi­zottsági tagok, bizalmiak és a szak­­szervezeti munka különböző területein működők Számára szaktanfolyamokat kell szervezni. Rendszeresíteni kell az új szak­­szervezeti káderek felkutatására, megismerésére s nevelésére irányuló munkát. A szakszervezeteknek messzeme­nően támogatniok kell a dolgozók (üzemek, szereszervesetek) s­per­­maz­gálmát, hogy ezzel is hozzájá­ruljanak a munkásfiatalság testi és szellemi megedzéséhez, nem utolsó sorban a honvédelem érdekében is. A Kongresszus megállapítja, hogy a szakszervezeti nőmozgalom komoly eredményeket ért el és szükségesnek tartja, hogy az egyes szakszerveze­­tek, valamint a Szakszervezeti Ta­nács továbbra is messzemenő támo­gatást nyújtsanak a nőmozgalom­­nak, küzdjék le a nők vezetőhelyekre állításával szemben észlelhető elfo­gultságot és mind nagyobb mértékben vonják be a dolgozó nőket a szakszer­vezeti vezetés munkájába. A Kongresszus messzemenő támo­gatásáról biztosítja a szervezett mun­­kásifjúságot,és annak vezető szer­vét, a SzIT-ét. Kötelességévé teszi a szakszervezeseknek, hogy az eddigi, ml még nagyobb mértékben támo­gassák a Szít munkáját, amely a munkásifjúság szocialista szervezé­sére és nevelésére irányul. A munkásosztály politikai egysé­gének megteremtése, a Szakszervezeti mozgalom fejlődése, az ország gaz­dasági szerkezetének és hatalmi vi­szonyainak megváltozása lehetővé és szükségessé tette, hogy a magyar Szakszervezetek történelmi jelentőségű lépést tegyenek előre és magasabb szervezeti formára térjenek át. A Kongresszus kimondja, hogy szájánál szervezeteket fokozato­san iparági szervezetekké kell fejleszteni, annak az elvnek alapján, hogy egy üzemnek min­den dolgozója egy szakszerve­zethez tartozzék. Az üzemekben, intézményekben és hivatalokban létre kell hozni a szak­­szervezetek helyi csoportjait. A szakszervezeti munka súly­pontjának a munkahelyen kell lennie. A létesítendő üzemi szakszervezeti helyi csoport vezető­éger­ve az üzemi bizottság lesz, amely irányítja a nagyüzemekben választandó műhely­­bizottságokat és rajtuk keresztül az egész üzem bizalmi testületét. Az üzemi bizottságok, a műhelybizottsá­gok tagjait, valamint az egyes műn. kiscsoportok bizalmiéit a szakszer­­vezet, demokrácia követelményeinek megfelelően a szakszervezet tagjai közvetlen, titkos szavazással választják meg. Az üzemi bizottság megválasztását a szakszervezet központi vezetősége, a műhelybizottságok és a bizalmiak megválasztását az üzemi bizottság hagyja jóvá. A megválasztott bizott­ságok és bizalmiak munkájukról vá­­las­ztóiknak rendszeresen beszámolni tartoznak. Az üzemi bizottság saját kebeléből választja titkárét és elnö­két. Az üzemi bizottság felelős veze­tője ,a titkár. A műhelybizottság saját kebeléből titkárt választ. Az üzemi bizottság tikára, vagy más tagja, ha függetlenítve van, a szakszervezet alkalmazottjává válik. A műhely­­bizottságok tagjai és a bizalmiak nem lehetnek függetlenített alkalma­­zottak, hanem részt kell ve­nniük a termelő munkában és az üzemi bi­zottságok tagjai közül is csak annyit szabad függetleníteni, amennyi az előírásnak megfelel. A magántőke kezén lévő üzemek­­ben és vállalatokban az üzemi bizott­ságok, átalakulva az üzemi szakszer­­vezeti csoport vezető szerveivé, to­­vább gyakorolják eddigi jogkörüket. Az iparági szakszervezetek meg­­teremtése során a kisiparban dolgo­zók szervezeti összefogásának fejlesz­tése érdekében a szükséges szervezeti átépítésről a Szakszervezeti Tanács­nak kell gondoskodnia. A szakszervezeti demokrácia alap­­elvei, a szakszervezeti mozgalom fejlődésének érdeke megkövetli, hogy az önkéntes tagságot kivétel nélkül mindenütt megvalósítsák és általá­­nossá tegyék. A szakszervezeti járu­­lék hivatalból való levonását a bér­ből, vagy fizetésből, ott, ahol ezt még nem szüntették meg, haladéktalanul meg kell szüntetni. A Kongresszus éberségre hív fel az imperialistákat szolgáló jobb­oldali szociáldemokraták, a munkás­­ság egységének megbontására irá­nyuló esetleges kísérleteivel szemben és felszólítja a dolgozókat, hogy a munkáso"e gygéget, mint szemük fényét, védelmezzék. A Kongresszus szükségesnek tartja Irányelvek kidolgozását a szakszervezetek szerepéről, munká­járól és feladatiról. Ezeknek az irányelveknek célja, hogy a szakszer­vezetek gyakorlati munkájuk szá­mára egységes elvi ala­pot nyerje­nek. A Kongresszus az irányelvek kidolgozásával a Szakszervezeti Ta­nácsot bízza meg. nx A magyar szakszervezetek az osz­tályharcos nemzetközi munkásmozga­­lom részét alkotják, eltéphetetlen szo­­lidarítás fűzi őket a tőkés ki­sá­k­­mányolás, a nemzeti, a gyarm­ai el­­nyomás, a­ reakció minden válfaja ellen küzdő dolgozó tömegekhez ,s szabads­ágszere­tő népekhez. A ma­gyar szakszervezetek a munkásinter­­nacionalizmus szellemében küzdenek a népek testvériségéért, szabadsá­gáért és függetlenségéért. Éppen ezért harcolnak az impe- ’ rialista háborús uszítók ellen, akik — élükön az amerikai imperialisták­­kal — a népek függetlenségére és szabadságára törnek, a világ demo­­kratikus és szocialista mozgalmát igyekeznek megsemmisíteni, a gyar­mati népek szabadságharcát akarják elfojtani, háborút készítenek elő a Szocialista Szovjetúnió és a szocializ­must építő népi demokráciák ellen. Az amerikai imperialisták és csatló­saik szerte a világon a legsötétebb reakciós és fasiszta erőket, a dolgozó nép legádázabb ellenségeit és hóhé­rait támogatják Németországban éppúgy, mint Franciaországban, Spa­nyolországban és Görögországban éppúgy, mint nálunk Magyaroszágon. Az amerikai imperialisták és csatlósaik háborús uszításával szemben a békét és a társadalmi haladást meg lehet védeni a munkásosztály nemzetközi össze­fogása, a szabadságszeret­ő népek tö­­mörülése, a világ demokratikus és szocialista erőinek egységfrontja út­ján. A Kongresszus 1.600.000 szerve­zett magyar dolgozó nevében teljes szolidaritásáról biztosítja " a következetes sztálini békepoli­tikát folytató Szovjetuniót és határozottan síkraszáll a ma­gyar népi demokrácia és a Szov­jetunió, valamint a többi népi demokratikus állam imperialista­­" ellenes, önvédelmi szövetség© mellett. Szolidaritásáról biztosítja az ame­rikai imperialisták és belföldi ügy­nökeik ellen hősiesen küzdő francia és olasz szervezett munkásságot, a hős görög, kínai, spanyol, indonéz és vietnami népet. A Kongresszus harcos üdvözletét küldi a Szakszervezeti Világszövet­­ségnek és megbélyegzi az angol szak­­szervezetek jobboldali vezetőit, akik az imperializmus érdekében igyekez­nek megbontani a nemzetközi szak­­szervezeti egységet. A Kongresszus megbélyegzi és el­ítéli a Jugoszláv Kommunista Párt áruló vezetőit, Titót és csoportját, akik szepibefordultak a népi demo­kráciákkal, a Szovjetunióval és el­árulva saját népük érdekeit, az impe­rialisták szolgálatába szegődtek. A magyar Szervezett munkásság válto­zatlanul szolidáris a hős jugoszláv dolgozó néppel és bízik benne, hogy végetvetve áruló vezetői bűnös tevé­kenységének, visszavezeti országát a demokratikus és szocialista népek­ békefrontjába. A béke védelmében a magyar Szakszervezetek szükségesnek tartják Magyarország véderejének kiépíté­sét, a magyar honvédség megerősíté­sét, támogatják a magyar köztársa­ság kormányzatát erre irányuló munkájában és felszólítják a ma­­gyar munkásosztályt, a dolgozó né­pet honvédségünk támogatására. A magyar szakszervezetek kije­lentik, hogy minden erejüket latba vetik a béke, a népi demo­krácia vívmányai, a szocialista építőmunka feltételeinek megvé­­delmezésére az imperialista há­borús uszítókkal és magyaror­szági ügynökeikkel szemben, hogy teljes erőivel támogatják a nagy szocialista Szovjetúnió ve­zetése alatt a békét, a társa­dalmi haladást, a nemzeti füg­getlenséget védelmező nemzet­közi szocialista frontot. HATÁROZATI JAVASLATA A Magyar Szakszervezetek XVII. Kongresszusának

Next