Közlekedés, 1971 (61. évfolyam, 1-24. szám)

1971-02-25 / 4. szám

% Munkájuktól emberi sorsok függnek A Hunyadi, az újpesti holt­ágban tavaszról álmodik tár­saival, a Rákóczival, Zebe­­génnyel, Tahival és a többivel együtt. A télre a MAHART ha­jójavító üzemébe hozzák mind­egyiket hosszabb-rövidebb ideig tartó kezelésre. De, még most sem hagyják pihenni, mert ahonnan nyá­ron szerelmespárok nézik el­merengve a dunai partokat a sétahajón, most pufajkás, ove­­rállos munkásbrigád kalapálá­sa „zavarja” a téli álmot. Minden évben kitüntetés Cseh János szakszervezeti bizottsági titkár kíséretében kerestük fel a Hunyadi sze­mélyszállító hajón dolgozó ,Dózsa György” brigádot, hogy téli munkájukról, életükről el­beszélgessünk. Már a találko­záskor láthatjuk: igyekeznek, sietnek, minden percet kihasz­nálva dolgoznak. Szoros a munka, nemcsak azért, mert jön a tavasz, de a vállalások kötelezik a brigádot, és ezt na­gyon komolyan veszik. — Már tíz éve, hogy megala­kult a brigád és azóta évről évre kapunk valami kitünte­tést: oklevelet, jelvényt, jutal­makat. Persze nagyon megdol­gozunk érte — meséli Túras Sándor brigádvezető. — De ilyen nehéz helyzetben még nem voltunk. Tizenöt tagot számlált évek során a brigád, aztán családi okok, katonaság, elköltözés és valljuk be, a túl­só part csábítása lemorzsolta a létszámot. Hla öten vagyunk, meg van három ipari tanulónk is. De, akik itt vagyunk, becsü­lettel helytállunk. — A túlsó partot emlegette. . — Nem panaszként mondtam, de az igazsághoz tartozik. Új­pestnek nagy az elszívó hatá­sa, és akkor, amikor a mi em­bereink fagyos hidegben 9,80- as órabérért dolgoznak, odaát­­ról jóval több pénzért hívják az embereket. Az üzemben nagyszerű törzsgárda tartja a frontot, ha nehézségekkel is, de megtesszük a kötelességünket. Azonban a vezetőinknek fel kell figyelni az aránytalansá­gokra, mert azt a száz embert, akik jelenleg is hiányoznak, pótolni kellene. A hiányzók pótlásáért — Hogyan pótolja a brigád a hiányzó embereket? — Öt ember természetesen nem tud tizenöt helyett dol­gozni. De jó munkaszervezés­sel, a munkaidő teljes kihasz­nálásával jó néhány ember he­lyett is dolgozunk. Az igazság­hoz tartozik, hogy az emberi munka megkönnyítésére daru­kat állítottak be, kisgépeket kaptunk segítségül és sok egyéb könnyítést, juttatást, amiket a kollektív szerződés is biztosít. Mint a pufajkát, a vé­dőitalt stb. Azok a mostoha kö­rülmények is enyhültek, ami­kor a kalapács szinte odafa­gyott a kezünkhöz. Megkeres­ték a módját és most fűtik a motorosokat, amelyeken dol­gozunk. Ha külső munkán va­gyunk és nagyon fázunk, be­leszaladhatunk kissé felmele­gedni. Szakszervezeti tisztségben — Ezt a helytállást bizonyá­ra méltányolja az üzem? — Előbb panaszkodtam, most hadd dicsekedjek. A brigádo­mat nagyon megbecsülik és amikor csak lehet, juttatáso­kat, pénzjutalmat kapunk. Én magam már többször voltam jutalomüdülésen és a brigá­dunk is járt már pihenéssel, tanulmányúttal, tapasztalatcse­rével összekötött hajótúrán. Mindezt a szakszervezettől kaptuk, amiért valóban hálá­sak vagyunk. — A szakszervezeti bizott­sággal tehát jó kapcsolat ala­kult ki? — A kapcsolat nem azon múlik, hogy ki mit vállal szak­­szervezeti feladatként, hanem, hogy érzi-e, átérzi-e annak je­lentőségét, hogy az ő jó-rossz munkájától emberi sorsok függnek, hogy egy embernek segíthetnek. Ezért vállaltam a vezető bizalmi tisztséget a la­katosműhelyben, ahol 45 em­ber dolgozik és ezért intézi va­lóban lelkiismerettel egyik bri­gádtagunk, Szíva György a munkahelyi bizottság szociális ügyeit. És ha a szakszervezeti munkáról beszélek, hadd te­gyem hozzá: nem lehet ezt a gazdasági munkától függetle­nül végezni. A vállalásokat, a versenyeket a szakszervezet szervezi. Amikor mi a Hunya­di munkálatait három nappal a határidő előtt befejeztük túl­órázás nélkül, vagy a Kőszeg motoros vezérlőpultján való­ban minőségi munkát nyúj­tunk, abban a szakszervezeti bizottságot képviseljük. Példa­­mutatással, emberi helytállás­sal. — Akkor is szervezett dol­­gozók vagyunk, amikor szak­mailag továbbképezzük ma­gunkat. Úgy érezzük, ez a bri­gádbecsülethez tartozik. A gyűléseken való részvétel is, a pontos tagdíjbefizetés is. És mindezt csak erősítik azok a ,,fehérasztal konferenciák”, amelyeken szintén együtt ve­szünk részt. Oktatás, továbbképzés A brigád minden tagja részt vesz valamilyen politikai ok­tatáson és szakmai továbbkép­zésen. Sziva György például — korábban már elnyerte a „Szakma ifjú’ mestere” címet — a gépipari technikum má­sodéves hallgatója. Az ipari tanulók is nagyszerű szakmun­kásokká válnak itt, mert a mesterek nagy szeretettel fog­lalkoznak velük. Kerekes Sán­dor most szabadult kiváló eredménnyel. — „Szeretek itt dolgozni, jól érzem magam a brigádban. De nemsokára be­vonulok, meg kell szakítanom a kapcsolatot.” Csikós József 1959-től dolgo­zik az üzemben. Arról beszélt, hogy nem „kenyere” a vándor­lás. Szereti ezt az üzemet, a munkatársakat. Nehéz olyan helyet otthagyni, amelyiket megszokja az ember. És ahol megbecsülik. De ... a fizeté­sen javítani kellene, a lehető­ségekhez mérten. A kedves utasok, kirándu­lók a nyáron szeretettel gon­dolhatnak a Dózsa brigádra, mert az ő áldozatos munkájuk is hozzájárul a kellemes hajó­­kiránduláshoz. Mosonyi László Túras Sándor brigádvezető: ..Tizenöt tagot számlált az évek során a brigád ... Ma öten vagyunk, meg vannak ipari tanulóink is..(Harmath István felv.) Nyolcmillió forintot fordítottak a munkakörülmények javítására A IV. ötéves terv számai elő­re sejtetik, hogy hazánkban erőteljesen halad az automo­­bilizációs folyamat. Az elkö­vetkező években ugrásszerű fejlődésre számíthatunk. E program fokozott feladatot ró a KPM Autóközlekedési Tan­intézet minden dolgozójára is. Nem csoda, hiszen az ország magánkocsi vezetőinek a kép­zése az ő kezükbe van letéve. Korszerű közlekedést oktatni, tanítani csakis korszerű esz­közökkel lehet. Ezért az inté­zet vezetősége a beruházások sorát valósítja meg. Az elmúlt két esztendőben például a munkahelyek kor­szerűsítésére mintegy nyolc­millió forintot fordítottak. A tangarázsban például a női ok­tatók számára öltöző­fürdőt létesítettek mintegy 60 000 fo­rintos ráfordítással. Az Ipoly utcai műhelyben hasonló költ­séggel klubhelyiséget alakítot­tak ki. A Szőnyi úton levő te­lepen negyven ember számára kultúrhelyiség, öltöző és iroda létesült. Itt a sok társadalmi munka mellett 300 000 forintot használtak fel. Közismert volt hosszú időn át, hogy a vizsgabizottság a Népligetben zárt helyiséget kért. Nos, az ügy rendeződött, mivel két darab fűthető lakó­kocsit állítottak be. A Pest me­­gyei iskola és a VIB-titkárság részére a Kálvária utcában ugyancsak­ korszerű munkakö­rülményeiket teremtenek. Az építkezés folyamatban van. A vidékiekről sem feledkez­tek meg a fejlesztés során. Debrecen például 200 000 fo­rintot kapott két tanterem ki­alakítására. Miskolcon a fej­lesztés másfél millió forintba került és ebből mintegy hat­százezret a központi alapból fedeztek. Szegeden közel más­fél millióért épületet vásárol­tak, és a korszerűsítés folya­matban van. A legnagyobb be­ruházást Eger és Pécs mond­hatja magáénak, mert egyen­ként két és fél milliót kap­tak a korszerű munkakörülmé­nyek megteremtésére. Nem marad ki a fejlesztésből Baja, Kaposvár, Salgótarján, Szekszárd, Tata, Veszprém és Siófok sem. Érdemes megemlíteni, hogy a dolgozók jelentős társadalmi munk­át végeztek a saját mun­kakörülményeik javítására. A fokozottabb követelmények el­látásához a létszám bővítésé­vel is számolnak az intézetnél. Az elmúlt évek során az okta­tás kocsiparkja is lényegesen megfiatalodott, és valóban a forgalomban lévő típusokkal tudják a jövő vezetőit kiképez­ni. Negyvenmillió forint az az összeg is, amellyel egy ugyan­csak régen vajúdó gondjuk nyer megoldást. Ez pedig a bu­dapesti központ elhelyezése. A IV. ötéves tervben tehát meg­épül a korszerű központi ház­ és a további modernizálásra újabb húszmillió forintot for­dítanak. Ezzel is elősegítik, hogy az országúti és városi közlekedésbe valóban jól kép­zett magán-gépkocsivezetők kerüljenek. KÖZLEKEDÉS 128 millió forint az utak fejlesztésére Komárom megye úthálóza­tának fejlesztésében a IV. öt­éves terv során a legnagyobb összeget — 128 millió forintot — az 1-es számú főút korsze­rűsítésére fordítják. A 10-es számú Budapest—Dorog—Al­másfüzitő útvonal felújítására ez évben 8 milliót költenek; az ötéves terv utolsó évében ad­ják át a forgalomnak az új ta­tabányai kisbéri utat, amely­nek munkálatait az idén meg­kezdik. 1971-ben három hidat is kor­szerűsítenek a mocsai bekötő úton, az őrisáp-bajóti úton és a nagysápi bekötő úton. Hu­szonötmillió forint beruházás­sal gépkocsiszerviz épül Komá­romban, 2 millió forintot for­dítanak a közlekedéshez kap­csolódó kereskedelmi egységek létrehozására, fejlesztésére. Még az idén elkészül az AUTÓKER-üzlet Dorogon, jö­vőre pedig átadják a tatabá­nyai és a táti új autóbusz-pá­lyaudvar­ bisztróját. A GÉPKOCSIVEZETŐ ÁLLANDÓAN KÍSÉRJE FIGYELEMMEL AZ ÚJ KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOKAT 1971. február 1-től a piros lámpajelzésnél TILOS A JOBBRA KANYARODÁS! A DOLGOZÓ NŐK ÉRDEKÉBEN AMIKOR AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 1970. feb­ruárjában megvitatta a nők politikai, gazdasági és szociális helyeztét, hosszú távra iránymutatást nyújtott arra vonatko­zóan, hogy milyen intézkedésekre, erőfeszítésekre van még szükség ahhoz, hogy a nők politikai, kulturális nevelése, ér­dekvédelmének ellátása társadalmunkban a fejlődés adta kö­vetelményeknek megfeleljen. A szakszervezetek szerepe e párthatározat végrehajtásában igen jelentős. Ezt a tényt figye­lembe véve a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszerve­zete Központi Vezetősége is fokozottabb felelősséggel tűzte na­pirendre a témát, a Központi Bizottság és a SZOT elnökségé­nek határozata alapján 1970. júliusában. Határozatot hozott a nők bérezését, szakmai képzését, politikai, kulturális fejlődé­sét, a munkakörülmények, családi helyzet, gyermeknevelés, va­lamint a vonatkozó törvények, rendeletek érvényesítését ille­tően. Kimondta, hogy „az eddiginél határozottabban követel­jék meg szakszervezeti szerveink a nők alkotmányunkban biz­tosított egyenjogúságának következetes érvényesítését, a gya­korlatban történő megvalósítását.” A határozat szellemének és útmutatásának megfelelően már az eltelt fél év alatt jelentős eredményekről adhatunk számot. Vegyünk sorra néhány példát. Tröszti és vállalati szakszervezeti szerveink a pártszerve­zetekkel és a gazdasági vezetéssel közösen felmérést végeztek, számba vették az egyedülálló és gyermeket nevelő édesanyá­kat, nagycsaládosokat. A felmérés eredménye mutatja, hogy szakmánk területén mintegy 2100 egyedülálló és gyermeket ne­velő édesanya dolgozik, és 1080 nagy családot tartanak szá­mon, ahol négy, illetve ennél több eltartott gyermek van. Már 1970. év végén sor került több vállalatnál nagyobb összegű se­gély, jutalom kiosztására, így a Budapesti Közlekedési Válla­latnál 93 családnak 145 000 forintot, a Teherautó javító Válla­latnál 35 dolgozónak 45 000, a Hungarocamion Vállalatnál 21 fő részére 35 000 forintot, a „METRO” Földalatti Vasút Válla­latnál 500 forinttól 2000 forintig terjedő pénzösszeget juttat­tak. Hasonló kezdeményezésekkel találkoztunk például a BM Gépkocsijavító Vállalatnál, a Volán 9. sz., 14. sz. vállalatoknál, ahol a karácsonyi csomagokhoz vásárlási utalványokat mellé­keltek, melyeket élelmiszerboltokban vagy gyermekruházati üzletekben válthattak be. Számtalan olyan intézkedés született, amely a bölcsődei, óvodai férőhelyek bővítését szolgálja. A „METRO”, a MALÉV, a Debreceni Közlekedési Vállalat a helyi tanácsokkal együtt­működve jelentős összeget fordít erre a célra. A BKV 120, a miskolci 3. sz. Volán Vállalat 100 férőhelyes óvodát létesít. A MAHART tervbe vette a jelenlegi 30 gyermeket befogadó óvoda bővítését. A Volán 9. sz. Vállalat 300 000 forintot fordít a IV. ötéves tervben bölcsődék és óvodák bővítésére. A NŐK BÉRRENDEZÉSE terén is tudunk kezdeti eredmé­nyekről beszélni. Az AFIT Építőipari és Szolgáltató Vállalatnál 29 alacsony keresetű nődolgozó fizetését rendezték. A BKV- nál szintén tervezik a férfiakkal azonos munkakörben dolgo­zó és alacsonyabb keresetű nők bérének rendezését Nagyon sok vita és ellentmondás alapját képezte a gyermek­­gondozási segélyt igénybe vevő nők anyagi helyzetének meg­oldása visszatérésük után. Azt az álláspontot kell képvisel­nünk és elfogadtatnunk, hogy az eredeti munkahelyére és munkakörébe visszatérő nő megkapja azt a fizetést, melyet hasonló feltételek mellett dolgozó társai elértek a három év alatt. E téren is tapasztaltunk már fejlődést. A Volán 3. sz., 9. sz., a Szegedi Közlekedési Vállalatnál, az „AURAS” Autóalkat­rész-gyárban intézkedési tervben rögzítették, hogy a gyermek­­gondozási segélyben részesülő nődolgozók bérét visszatérésük után 30 napon belül rendezni kell. Sőt ennél többet terveznek a BKV-nál, ahol kimondták, hogy „a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevők számára biztosítani kell a feltételt arra, hogy a bérben és lehetőségekben is utolérjék a többieket”. En­nek érdekében előkészítő, szakmai, továbbképző tanfolyamok indítását tartják szükségesnek. Keresik a megoldást a dolgozó nők munkaidő-csökkentésére, munkahelyi körülményeik javítására. Különösen az egyedül­álló és sokgyermekes családanyák éjszakai foglalkoztatását szeretnék megszüntetni a BKV-nál, a Volán-vállalatoknál, a MÁVAUT-forgalomnál. Több vállalat előirányozta a IV. öt­éves terv keretében az orvosi szakrendelők bővítését, a nehéz munkafeltételek mellett dolgozók munkakörülményeinek javí­tását. (BKV, Volán 3. sz., 19. sz. Vállalat.) ISMERETES, hogy 1971. első hónapjaiban folynak az öt évre szóló kollektív szerződéskötések. Szakszervezeti szerveink itt kívánják biztosítani a nők jogait érvényesítő rendelkezéseket. A Központi Vezetőség mellett működő nőbizottság, valamint a közgazdasági és munkaügyi osztály munkatársai a nagyobb létszámban nőket foglalkoztató vállalatoknál csoportos beszél­getéseken vitatták meg az elkészült kollektív szerződésterve­zeteket. Ennek azért van különös jelentősége, mert a kollek­tív szerződésekben lefektetett jogok és kötelességek megha­tározó szerepet játszanak a középtávú tervek elkészítésénél is. Itt szintén hangsúlyozottan kell szerepelni a nők gazdasági, politikai, szociális helyzetének és a gyakorlatban végrehajtan­dó intézkedéseknek. A fenti példák is azt igazolják, hogy a párt határozatának végrehajtását komolyan veszik szakszervezeti szerveink, vál­lalataink, igyekeznek a lehetőségeket kihasználni. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a meglevő problémák nem oldhatók meg máról holnapra, és még a IV. ötéves terv során sem lesz kormányunknak lehetősége arra, hogy minden jogos igényt ki­elégítsen. A személyes tapasztalatok azt igazolják, hogy a he­lyi erőforrások kihasználása e téren még sok lehetőséget rejt magában, és arra kell törekednünk, hogy ezek a munka során ne sikkadjanak el. A párt határozata kötelez, de két irányban köteles! A nők­nek is kötelezettséget kell vállalniuk az iránt a társadalom iránt, amely megváltoztatta helyzetüket, taníttatta és lehető­ségeket biztosított számukra az élet minden területén. SOKOLDALÚ, SZÉP HIVATÁS a női, anyai hivatás, mely társadalmunkban megbecsülésre talál. Most, amikor közeleg március 8-a, a nemzetközi nőnap, a szakmánkban dolgozó asz­­szonyok és leányok is azzal a tudattal tekinthetnek a jövő elé, hogy az elkövetkező években még szebb, gazdagabb tervek megvalósítását eredményezik közös erőfeszítéseink. VIGYÁZZ RÁM! A gyermek­balesetek megelő­zése érdekében hasznos kísér­letbe kezdett a Közúti Baleset­­elhárítási Tanács. A fővárosi és a vidéki rendőrkapitánysá­gok részére több ezer darab, élénksárga színű mellényt kül­dött szét, melyekből ellátták az ország különböző általános iskoláit. A mellényeken nagy, vörös betűkkel ez olvasható: VIGYÁZZ RÁM! A KBT vezetői remélik, hogy a gépkocsivezetők könnyebben észreveszik a feltűnő színű mellényt viselő iskolásokat, s minden bizonnyal óvatosabban haladnak majd el egy-egy gyermekcsoport mellett, sob­­ban ügyelve a balesetek meg­előzésére 1971. február S.

Next