Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
A siker egyik záloga Az ünnep, a jól végzett munka, az elismerés miatti öröm tartósan befészkelte magát a 10-es Volánhoz. Nem csoda, több mint három évtized után olyan eseményre került sor a vállalatnál, amilyenre még nem volt példa: az április 21-i munkásgyűlésen átnyújtották a kollektívának az 1981-es rendkívüli eredményeikkel kiérdemelt Kiváló Vállalat kitüntetést, a tröszti szocialista munkaverseny legjobbját megillető zászlót és a munkavédelmi verseny első helyezettjének járó oklevelet. Az ünnepi hangulat ezekben a napokban a vállalati szakszervezeti bizottságot is birtokábavette, hiszen a függetlenített és társadalmi aktivisták tevékenysége is hozzájárult a sikerhez. Forráskúti Tibor, a bizottság titkára erről így nyilatkozik: — Tulajdonképpen az 1980. évi szakszervezeti választással kell kezdenem, amely szervezeti életünkben minőségi változást hozott. A bizalmi csoportok kialakulása, új, megfelelő módon történt szervezése megteremtette az alapját egy jobb, alaposabb szakszervezeti munkának. Az ezt követően szervezett házi tanfolyamokon, vitakörökön, fórumokon kinevelődött egy olyan társadalmi tisztségviselő gárda, amelynek tagjai felnőttek a feladatokhoz, megfelelően érzékelni tudják a vállalatunkkal, a dolgozóinkkal szembeni kívánalmakat. Ezek az emberek vallják, hogy a gazdasági tevékenységre kell összpontosítani és személyes példamutatással, agitációs, meggyőző munkával mozgósítani tudták társaikat a vállalati célkitűzések megvalósítására. Segített, hogy a két legnagyobb egységünknek, a teherforgalmi és a személyforgalmi üzemegységnek függetlenített titkára van, akiknek így csak a szakszervezeti feladatokra kell koncentrálniuk. Ugyanakkor hasznosnak bizonyult a gazdálkodási egységek titkárainak rendszeres kapcsolattartása és információcseréje, a maguk területén végzett dicséretre méltó munkája. A Volán 10. sz. Vállalat szakszervezeti bizottságának nagy érdeme, hogy a versenybizottságokon keresztül a brigádmozgalom igazi gazdájává vált. Mozgósítani tudta a vállalat 317 szocialista és munkabrigádját a népgazdasági követelmények, a vállalati elképzelések teljesítésére, rendszeresen figyelemmel követte, irányította a mozgalom alakulását. — A jövőben a mennyiség mellett nagyobb gondot fordítunk a brigádvállalások és teljesítések minőségére — hangsúlyozza a bizottság titkára. — Egy-egy szint, fokozat eléréséhez ezután kapcsolódnak majd a megfelelő kívánalmak. Ugyanakkor ösztönzésképpen bevezetjük, hogy az üzemegységeken belül a negyedéves értékelések során egy-egy kiemelkedőbb feladat elvégzéséért év közben is részesüljenek anyagi elismerésben a brigádok. A szakszervezeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésünkkel a vállalati kitüntetés alkalmával felkerestük dr. Kardos Jánost, a 10-es Volán igazgatóját is. — Eredményes munkánkat nagyban elősegítette a szakszervezeti tevékenység. Sikereink egyik záloga volt, hogy üzemi és vállalati szinten a szakszervezeti testületek hivatásuk magaslatára nőve, megfelelő partnerei voltak a gazdasági vezetésnek a célok, a feladatok megvitatásában és végrehajtásában. Izsák András Nem hátra, előre akarunk haladni Múlt évi munkája eredményeként ismét Kiváló Vállalat lett a Fővárosi Autótaxi Vállalat. A kitüntető cím elnyerése alkalmából rendezett ünnepség előtt megkérdeztük Nádor Lajos vszb-titkártól, mit tart a legnagyobbra a jó munka eredményeiből — természetesen a szakszervezet szemszögéből. Elmaradt tervmódosítás — A gazdasági munkában a tervezés demokratizmusa tovább fejlődött. A tervezz velünk, dolgozz velünk mozgalom évek óta bevált gyakorlat a vállalatnál. A dolgozók, a szocialista brigádok, munkacsoportok javaslatait a középtávú és éves tervek készítésénél is figyelembe veszik, s azok tükröződnek az szb, illetve a bizalmi testület elé kerülő tervben. Így történt ez az 1981-es tervkészítésnél is, melyhez közel négyszáz véleménykérő lapon észrevételek, javaslatok érkeztek a dolgozóktól. A gondosan kimunkált tervet mégis már az év elején módosítani kellett, kellett volna. A 33 százalékos benzináremelés nagymértékben növelte a vállalati költséget. Két választási lehetőségünk volt: a tarifaemelés és tervmódosítás, illetve a változatlan ár és terv. Ez utóbbival értett egyet a szakszervezet is és ezt támogatták a dolgozók is. Felmértük: a tarifaemelés csökkenő igénybevétellel járna, vállalatunk pedig nem hátra, hanem előre akart haladni 1981-ben is. A vállalati költségemelkedés ellensúlyozására a mozgalmi munka csatornáin keresztül kértük dolgozóinktól az éves terv 8—10 százalékos túlteljesítését, amit vállaltak és az év végi összegezésnél kitűnt, a tervezettnél többet, összesen 91,5 milliós eredménnyel teljesítettek is. Szakszervezeti bizottságunk kezdeményezésére az egyéb nehézségekkel is sikerrel megbirkóztunk. Az éves bérfejlesztésre utalok például. Az engedélyezett 4 százalékos bérszínvonal-fejlesztést adózással túllépte a vállalat, s az éves bérszínvonalat 5 százalékkal növeltük. A több munkával magasabb bérhez jutottak a dolgozók. Mivel járultak hozzá még számottevően a FŐTAXI kiemelkedő eredményéhez? — A tervek sikeres teljesítésének legfontosabb segítője volt a szocialista munkaverseny-mozgalom. A munkaversenyben élenjárnak a szocialista brigádok — a múlt évben 3700 dolgozónk volt brigádtag —, a terv mennyiségi és minőségi túlteljesítése mellett nagy gondot fordítanak a hármas követelmény: a szocialista módon tanulni és élni szüntelen fejlesztésére is. Brigádjaink munkája nagy jelentőségű a szocialista tudat kialakításában és a társadalmi munkaakciók szervezésében. A múlt évben 660 dolgozónk 3313 óra munkát végzett a Budapest Sportcsarnok építésénél, közülük számos brigád különböző elismerésben részesült. Sokat segítettek az újítók is, főleg a munkavédelmet szolgáló, továbbá az alkatrészellátási gondok áthidalását segítő újításokkal. A fejlődésre mondanak igent — Sikerült-e megőrizni a dolgozók munka- és szociális körülményeit, vagy ebben is történt fejlődés? — A fejlődésre mondhatok igent. Átadtuk rendeltetésének az 1-es üzemigazgatóság új bázisát. Elkészült az 1-es és a 2-es üzemigazgatóság orvosi rendelője. Új, megfelelő helyre költözött a forgalombiztonsági osztály, ahol a tervbe vett pszichológiai labor is helyet kap majd. A megüresedett helyen 1 millióért nyugdíjas klubot alakítottunk ki. Tovább javultak az üdülési lehetőségek, a vállalat négy és fél millióért vízparti üdülőt vásárolt Balatonszabadiban, s az üdülőt az idén „lakjuk be”. Egy gondolatot a lakástámogatás fejlődéséről is. Vállalatunk a múlt évben 25 munkáslakásra kapott bérlőkijelölési jogot. 71 dolgozó 6,6 millió lakásépítési támogatásban részesült. Először a múlt évben társadalmimunka-alapból 64 ember 1,4 millió kamatmentes kölcsönhöz jutott. Az élet- és munkakörülmények fejlődését jelzi az is, hogy a baleseti források megszüntetésére 11 milliót fordított a vállalat — sorolta befejezésül Nádor Lajos vszb-titkár. P. S. Önállóság, felelősség, bizalom Aki befordul a Dózsa György útról a Szabolcs utcába, gépek zajától, forgolódó autóbuszoktól, a pezsgő munka ezernyi látható és hallható jelétől kísérve jut el a Kiváló Vállalat címmel most kitüntetett 20-as Volán kapujáig. Az idén huszadszor lett kiváló a vállalat. Mivel járult hozzá e meglehetősen ritka sikersorozathoz a szakszervezet? — kérdezzük Horváth Antalt, a bizalmi testület titkárát. — Nehéz ezt így különválasztani — mondja —, de ha mégis válaszolni kell... Nos, meggyőződésünk, hogy jól dolgozni csak jó hangulatban lehet. Ezt tartottuk elsődleges feladatunknak: feloldani a munka során óhatatlanul keletkező feszültségeket, részt venni a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtésében. Ehhez az kell, hogy mindenki tudja adolgát, és érezze: bíznak benne! — Hogy néz ki ez a gyakorlatban? — kérdez vissza Horváth Antal. — Idejekorán elkészültünk a tavalyi tervvel, volt idő megismertetni, átgondoltatni és elfogadtatni az emberekkel. Minden bizalmi zsebében ott a terv, megbeszélték a tagsággal alaposan. A dolgozók tudják, mit kell tenniük, látják, hogyan illeszkedik az ő tevékenységük a nagy egészbe. Látják, megértik így a keményebb feladatok vállalásának szükségességét. Aztán megnőtt az üzemegységek, a főnökségek önállósága és felelőssége. Ha tetszik, rákényszerültek az önálló gondolkodásra, a rugalmas, élelmes üzletpolitikára. Ehhez a nagyobb önállósághoz idomítottuk a szakszervezeti szervek felépítését. A bizalmi testületek és a gazdasági vezetés között így megfelelő együttműködés alakulhatott ki. Ez segíti a gazdasági vezetést, hiszen van kontrollja, s van, aki támogatja a helyes elgondolásokat. A közösen hozott döntéseket könnyebb megvalósítani. Mi tudjuk, hogy a döntés jó, a dolgozók érdekeit szolgálja, a vállalat vezetése pedig biztos lehet benne, hogy a szakszervezeti testületek, a tisztségviselők a közös elhatározást megfelelően képviselik. — Mit jelent ez: megfelelően képviselik? — Mindenekelőtt a szemlélet formálását. Letettük például a tavalyi — bizony, feszített — tervet. S nem azt nézte senki — amire korábban jócskán volt példa —, hogy miért nem, hogyan nem lehet, hanem hogy miképpen lehetne megvalósítani! — A dolgozóktól mit kívánt ez a változó szemlélet? — Elsősorban fegyelmet. Sokkal fegyelmezettebben és pontosabban kellett végezzék a munkájukat. S ez így is volt — vesz elő kimutatásokat Horváth Antal. — Íme, hogy csökkentek a járatkimaradások, hogy apadt az utaspanaszok száma, sőt — mutat a táblázatra — a fegyelmezettebb munka rögtön meglátszik a balesetek számának csökkenésében is! Tehát pontosabb, alaposabb, fegyelmezettebb munka. Ez az egyik. S a másik: a munkához mért elismerés. A teljesítménykövetelmény-rendszer nálunk általános, még az alkalmazottak nagy része is így dolgozik. A követelményrendszer minőségi elemeket tartalmaz. Ks ahogy teljesítette — egyes ember, vagy főnökség, üzemegység — ahhoz mérten számíthat bérre, jutalomra, nyereségre. Gépkocsivezetőink száma csökkent. Az eredmények csak termelékenység növekedéssel voltak hozhatóak, így aztán mindenkinek többet és jobban kellett dolgoznia. A több és jobb munkáért többet is kell kapjon — ez az álláspontunk, ez a tisztességes, nem? — Csak a borítékba került több? — Mindenkinek fontos, mennyit vihet haza, de ez nem minden. A jó közérzethez mindenesetre kevés. Törődni kell az emberekkel, mert a pénz nem fejezi ki a megbecsülést, melyet kemény munkájukkal kiérdemeltek. Segíteni kell kipihenni fáradalmaikat. Tavaly például több mint 1600-an üdültek. A gépkocsivezetők tartózkodóit kulturáltabbá tettük, teát, kávét kaphat, aki akar. Igyekeztünk legalább minimális étkezési lehetőséget is biztosítani. A fordákat úgy állítottuk össze, hogy a hosszabban foglalkoztatott sofőrök négyóránként 20—25 percet pihenhessenek. Sorolhatnám, de a rövidség kedvéért csak egy számot mondok: munkavédelmi és szociális célokra 77 millió forintot költöttünk tavaly! Halad a monori és az érdi telep építése. Bár... az érdi 1976 óta épül. Az ott dolgozók nem értik, miért húzódik ilyen soká, miért kell még mindig rossz körülmények között dolgozniuk. — Mi lesz az idén? Lesz-e újabb kitüntetés? — Nem tudom ... Az idei év sajnos gyengébben indult, mint a tavalyi — mondja Horváth Antal. Aztán felderül az arca, úgy mondja: — Sebaj, majd ráverünk! Bernhardt Péter Megvan a huszadik .. Ahol a munkának becsülete van A KÖZLEKEDÉSI ÉS MŰSZAKI VÁLLALATOT 1957-ben nem azért hozták létre, hogy esztendőről esztendőre magasabb nyereséggel dolgozzon, sokkal inkább azért, hogy a gondjaira bízott nagyértékű műszaki eszközökkel — többségében gépjárművekkel — okosan, jól gazdálkodjon, megteremtse a biztonságos — és lehetőség szerint — balesetmentes közlekedés feltételeit. Az alapítástól kezdve jól dolgoztak, a figyelem mégsem irányult rájuk túlságosan. Valahogy megszokták őket, hogy vannak, jól, pontosan, megbízhatóan dolgoznak. E megszokás következménye, hogy az elismerések valahogy elmaradtak ... Az érdemtelen szürkeségből a múlt esztendőben léptek ki először: 1980. évi munkájuk alapján elismerő oklevelet vehettek át. Ebben az évben egy lépcsőfokkal feljebb emelkedtek: 1981-ben úgy dolgoztak, hogy érdemessé váltak a Kiváló Vállalat címre. Ilyenkor összehasonlító adatokat illik citálni annak bizonyítására, valóban ők az érdemesek — számos hasonló érdemes között — az ilyen magas kitüntetésre. Szakítva e hagyománnyal — vagy követendő gyakorlattal? — ezúttal a tények emberarcát keressük. A munkást, az általa végzett munkát, s a munka becsületét. A fiatal, megbízott szb-titkár, Fekete Pál igen készséges, csak a múltra vonatkozó kérdések okoznak neki némi gondot, mivel a múlt év szeptembere óta végzi ezt a munkát, amikor Fekete Mihály szb-titkár megkezdte tanulmányait a Politikai Főiskolán. Az irányító munka nem ismeretlen vagy idegen Fekete Pál számára sem: 1980 óta tagja a szakszervezeti bizottságnak. Autószerelőként választották az szb tagjává —a most megbízott, függetlenített szb-titkárként ténykedik. — Vállalatunk sajátossága, hogy fiatal munkás- és szerelőgárdája van — mutatja be a KMV-t Fekete Pál —, s a törzsgárda többsége saját nevelésű szakember. Számottevő nálunk az iparitanuló-képzés. Évekkel ezelőtt még válogathattunk a végzősök között, a legjobbakat igyekeztünk megtartani, ma már nem álljuk a versenyt az AFIT konkurenciájával szemben. A fiatal megszerzi a szakmát, bevonul katonának tőlünk, majd leszerel, visszajön, bedolgozza magát az itteni munkaritmusba, követelménybe — aztán a magasabb jövedelem, a lehetséges borravaló reményében elmegy máshová. Olyan helyre, ahol a nálunk szerzett magas szakmai tapasztalatból jól megélhet, még ha kevesebb munkát is végez. A GARÁZST ÉS A MŰHELYEKET JÁRVA sorra beigazolódik Fekete Pál előbbi prognózisa. Akik itt maradnak, azoknak előbbre való a szakma, a számtalan lehetőség, a sokszínű munka, s becsülni tudják a munkakörülményeket. Azt, hogy jó szerszámokkal, műszerekkel, diagnosztikai sorral tehetnek eleget feladatuknak. A Közlekedési és Műszaki Vállalat birodalmát járva az is feltűnik, hogy igencsak szűkre szabott helyen dolgozhatnak, bővítési, fejlesztési lehetőségre újabb tér nincs. A most folyó rekonstrukció is nehezítette a múlt évben dolgukat, s még az idén sem lesz gond nélküli itt az élet. A műhely bejárata előtt öltöző-fürdő épül. Azt mondják, május végére elkészül, s akkor 150 ember számára lesz ott kétszekrényes öltözési lehetőség. A mostani, már kissé elavult öltözőben csak a tmk-soknak és a fényezőknek volt két szekrényük ... A garázsban friss festésével is feltűnik az autómosó. Ez utóbbi néhány jelentős dologban különbözik olasz, Ceccato gyártmányú társától. Az első és legfontosabb, hogy Kiss Kálmán tmkvezető tervei és elképzelései alapján építették meg saját maguk (az elgondolást és a már kivitelezett példányt találmányként szeretnék bejegyeztetni és védeni), minden járulékos munkával együtt 800 ezer forint körüli öszszegből, vagyis félmillióval olcsóbban, mint amibe egy Hiteca kerül. Ami ugyancsak fontos: nem egy-egy, hanem két-két pár kefével dolgozik (ezek is hazai alapanyagból készültek), s négyszer termelékenyebb, mint az eddig használt berendezések. A többi mosónak általában hat percre van szüksége egy-egy autó tisztításához, a házilag készült berendezés 70 másodperc alatt eltávolítja a szennyeződést és öszszesen 90 másodperc kell ahhoz, hogy ne csak lemossa, hanem meg is szárítsa az autót. — Az ilyen berendezésnek igencsak örülnének az autósok — mondja Kiss Kálmán —, különösen ha a benzinkutak mellett, önkiszolgáló rendszerben működhetne. Pénzbedobással mozgásba hozható a berendezés. Bizonyára nem állnának olyan hosszú kocsisorok mosásra várva, mint ma. A VÁRAKOZÁS, A KÉSZENLÉT, a pihenés idejétolvasnivalóval, játékokkal ellátott szobában tölthetik a gépkocsivezetők. A sakk igen kedvelt: a mérkőző feleket valóságos kibic-gyűrű veszi körül. — Erről jut eszembe — mondja Fekete Pál, miközben a kijárat felé megyünk —, a múlt év őszén kihelyezett gimnáziumi osztály kezdett nálunk. Huszonnégy dolgozónk jeletkezett, egy év alatt két év anyagából vizsgázhatnak, s ha valaki a családtagját is hozza magával, annak csak örülünk... Sz. Zs. KÖZLEKEDÉS 3