Közlekedés, 1983 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

Az alvázkovács mondja „A mi életünk bizonyítja, van jövője a brigádmozgalomnak” Pintér József hetedmagával képviselte küldöttként az autója­vító ipar dolgozóit az országos brigádvezetői tanácskozáson. „ Úgy is lehet mondani, hogy az alágazat, az egész közlekedési szak­ma dolgozóit képviseltük. Mégis azt hiszem, leginkább magam és a bri­gádom gazdagodik az országos ta­pasztalatokkal — szerénykedik a szakmáját küllemével is kifejező al­vázkovács brigádvezető. Aki bár csak 4 éve az I. sz. Autójavító Vállalat 1-es üzemegysége Petőfi Sándor szo­cialista brigádjának a vezetője, még­is „könyv nélkül”, brigádnapló nél­kül is pontos tudója a 21 éve együtt dolgozó kollektíva életének. A nehéz fizikai munkát végző bri­gádtagok sok sikert tudnak maguk mögött. — Mi főleg a munkával vesz­­szük fel a versenyt a mozgalomban. Nem erős oldalunk a tanulás, a bizo­nyítványgyűjtés. Mégis háromszor szavaztak nekünk arany fokozatot, négyszer elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet, tavalyi munkánkkal teljesítettük a szakma kiválója cím elnyerésének követelményeit, de úgy látszik voltak tőlünk jobbak ... Szerettem volna mindezt elmon­dani az országos tanácskozáson, meg azt is, hogy a mi életünk gyakorlata bizonyítja, van jövője a brigádmoz­galomnak, s az fejlődik is. A mi üzemegységünkben 22 brigád van, újabbak, tudomásom szerint három, most szerveződnek. De annyi monda­nivalója volt a küldötteknek, hogy 83-an már nem kaphattunk szót, így most itthon számolhatok be arról, hogy a tanácskozáson mit hallottam. A szűkebb kollektíva, a brigád tá­jékoztatása már másnap megtörtént, s Pintér József készült az üzemegy­ség rendkívüli brigádvezetői értekez­letére, hogy nekik is elmondja, mi­lyen intézkedések várhatók a brigád­mozgalom fejlődésének elősegítésére. Nagyon egyetért azokkal, akik azt emelték ki felszólalásukban, hogy ne csak várjanak mindent a brigádok­tól, hanem a végzett munkát megkö­zelítő mértékben ismerjék el — er­kölcsileg, anyagilag. Az is jó lesz, ha oly módon meg­változtatják a szabályokat, hogy a brigádok munkahelyükön olyan mun­kákat vállalhassanak szabad idejük­ben, mint festés, mázolás, takarítás, melyekért most vállalkozóknak, gmk­­nak súlyos öszeget fizet a vállalat. — Jónak tartom azt is, amiről szintén egyik brigádvezető beszélt, hogy náluk nincs éves vállalás, ha­nem a mindenkori termelési, gazdál­kodási feladatokra vállalkoznak bri­gádmunkában. A mi tizenkét tagú brigádunk szívesen vállal, végez kö­zösségi munkát, tavaly például 1000 órát dolgoztunk. Sokat tanulhatott, jó irányítási módszereket vihetett haza, aki oda­figyelt a tanácskozásra — összegezte Pintér József az őt ért megtisztelte­tés tapasztalatait. — A rossz az volt, hogy egész nap ülni kellett, ami bi­zony az alvázkovács brigádvezetőnek nagy megpróbáltatás volt. P. S. Miniszteri rendelet az újításokra Törölték a munkaköri kötelesség fogalmát Július elsejével életbe lépett az újításokról szóló 10/1983. (V. 12.) számú MT rendelet, mely több lé­nyeges változást tartalmaz a koráb­bi, 38/1974. számú rendelethez ké­pest. Az új rendelet teljes terjedel­mében megjelent az Újítók Lapjá­ban, a fontosabb — az újítókat köz­vetlenül is érintő — változásokról az alábbiakban szeretnénk tájékoztatást adni. Az újítás fogalma A rendelet egyik alapvető megha­tározása az újítás fogalomkörét rög­zíti. Szó szerint idézve a rendelet 2. §-ának (1) bekezdését: „Újítás az a viszonylag új, műszaki, illetőleg szer­vezési megoldás, amely hasznos ered­ménnyel jár, és amelynek hasznosí­tása nem ütközik jogszabályba.” Változás, hogy a régi jogszabály csak a műszaki és munka- vagy üzemszervezési megoldásokat sorolta az újítás fogalomkörébe, az új sza­bály viszont mindenfajta szervezési megoldásnál lehetővé teszi az újí­tásként elfogadást. Az újítás hasznosságának fogalma is módosult, az új szabály szerint ugyanis akkor is hasznos az újítás, ha nem az adott gazdálkodó szerve­zetnél hasznosítják, hanem más szer­vezetnek történő átadásból szárma­zik haszon. Igen lényeges változás, hogy az újítás feltételei közül törölték a munkaköri kötelesség fogalmát, ami hosszú évek óta sok vitára adott okot, s elsősorban a műszaki értel­miségi réteg újító kedvére hatott hátrányosan. Munkaköri kötelesség fennállása esetén is újításként kell elbírálni és díjazni a javaslatot, azonban a díjazásnál ezt csökkentő tényezőként kell figyelembe venni. Kiemelést érdemel a 3. § (3) pont­jában megfogalmazott előírás, mely szerint „nem újítótárs az, aki a megoldás lényegét nem érintő segít­séget nyújtott az újítási javaslat ki­dolgozásához”. A szabályozásnak fontos, és az újítókat is közelről érintő része az anyagi elismerés kérdése. Az újítási díj minimális összegét az új rendel­kezés 300,— Ft-ról 500,— Ft-ra emelte. A pénzben mérhető hasznos ered­ménnyel járó újításoknál a díjkulcs alsó határát a régi rendelkezés 2%­­ban, beruházási újításoknál 1%-ban határozta meg. Ennél alacsonyabb díjkulcsot csak nagyfokú arányta­lanság esetén lehet alkalmazni. Az új rendelkezés — az újítás jel­legétől függetlenül — 2%-ban hatá­rozza meg a díjkulcs alsó határát, ennél alacsonyabb kulcsot csak ak­kor lehet alkalmazni, ha a megoldás kidolgozása az újítónak munkaköri kötelessége, és nem minősül kiemel­kedő alkotói teljesítménynek. Újdonság, hogy az új rendelkezés a minimális díjkulcs mellett azt is meghatározza, hogy a gazdálkodó szervezetnél történő hasznosítás ese­tén 5%-os díjkulcsból kell kiindulni, ami különböző — a jogszabályban felsorolt — növelő, illetve csökkentő tényezőkkel módosítható. Növelő té­nyező többek között, ha az újítás exportnövelő, vagy importcsökkentő hatású, csökkentő tényező, ha a meg­oldás kidolgozása a javaslattevőnek részben, vagy egészben munkaköri kötelessége. Ugyancsak újdonság, hogy a jog­szabály konkrétan rendelkezik az újító díjazásáról, az újítás átadása esetén. Eszerint az újítót az átadó gazdálkodó szervezetnél, az átadás­ból származó hasznos eredmény alapján kell díjazni, s ebben az eset­ben 25"/6-os díjkulcsból kell kiindul­ni, mely a fentiekben leírtak szerint növelhető, vagy csökkenthető, de nem lehet kevesebb 10%-nál. Az új rendelkezés szerint — meg­egyezően a korábbi jogszabálymódo­sítással — továbbra is lehetőség van közreműködői tevékenységre. A rendelet befejező részében rész­letesen meghatározza a gazdálkodó szervezetek vezetőinek, valamint az irányító szerveknek az újítómozga­lommal kapcsolatos feladatait.­­A rendelet 21. §-a előírja a gaz­dálkodó szervezetek részére az újí­tási szabályzat készítését, amelyben — a szakszervezettel egyetértésben — részletesen szabályozza az újítá­sok ügyintézésével, díjazásával, elbí­rálásával kapcsolatos kérdéseket. Várhatóan a közeljövőben megjele­nik az újítási szabályzatokkal kap­csolatos irányelv, mely — a rendelet előírásaiból kiindulva — további támpontokat ad a szabályzatok elké­szítéséhez. Bánhegyi Gyula FŐTAXI technológiai osztályvezető Évente ismétlődő ünnepség színhelye volt a Volán Oktatási Köz­pont nagyterme, ahol immár a 30. alkalommal nagyszámú vendég és a hallgatók hozzátartozói jelenlétében felavatták a Volán-szakma új tisztjeit, a személy-, teher- és műszaki tagozatot sikerrel befejezett és eredményes vizsgát tett dolgozókat, nőket, férfiakat. Az ünnepsé­gen jelen volt és a tiszti okleveleket átadta Cser­ István közlekedési miniszterhelyettes. Szakszervezetünk képviseletében dr. Papp Béla, a központi vezetőség titkára volt ott, s a Volán Tröszt több vezetője mellett eljöttek a hallgatókat küldő vállalatok vezetői is, és eleget tettek a meghívásnak a társszakmák oktatási intézményeinek veze­tői is. A tisztavató beszédet Vígh Jánosné, a VÖK igazgatója mondta, aki megemlékezett a jubileumról és felidézte, mennyit fejlődött, válto­zott a Volán-tisztképzés személyi és tárgyi feltétele az eltelt 30 év alatt. A forgalmi tisztképzéssel kezdődött, majd 1907-től műszaki tisz­teket is képeznek és összességében a mostani tanévzáróig mintegy 9 ezer ember készült fel felelősségteljes irányító, vezető munkakörére. Az 1982—83-as tanév eredményességét is elősegítette, hogy az okta­tói munkában oly módon is élvezték a tröszt segítő támogatását, hogy a gépjárműközlekedés legjobban felkészült szakembereit bevonhat­ták a hallgatók oktatásába, hangsúlyozta az igazgatónő. Aki végül szólt az új tisztekre váró feladatokról, kiemelve az irányításukkal dolgozók munkájának jó megszervezése szerepét, a munka eredmé­nyességében. A vizsgaeredmények azt igazolták, a 10 hónapos bentlakásos tiszt­képzőn részt vett 67, és a VÖK kihelyezett tagozataként működő, Sze­geden 4 féléven át tanuló 44 ember jól élt a lehetőségekkel. A 111 hallgató közül számosan kitűnőre, illetve jelesre vizsgáztak. Sokuk nevéhez hozzátették, mikor az oklevél átvételére szólították, hogy a műszaki tiszti vizsga mellett technikusi minősítő vizsgát is tettek és technikusi oklevelet is szereztek. Apró szépséghibája volt az idei tisztképzésnek, hogy ketten nem használták fel megfelelően a mun­kahelyi és a VÖK által nyújtott maximális lehetőséget. Őket augusz­tus végén pótvizsgára visszavárják. M­egőrizni a múltat, átmenteni értékeit a jelennek, s fel­mutatni szép ünnepeinken, ez az igazi hagyománytisztelet, az ősök megbecsülése. Augusztus hu­szadika az az ünnepnap állami ünnepeink közül, amely őrzi a múltat, gazdagítja a jelent, kitel­jesíti eszméinket. Gyönyörű, ha egyetlen naphoz annyiféle érzés és fogalom tapad. Hivatalosan az Alkotmány ünnepe ez a nap. Az állami lét legfontosabb alapja az alkotmány, ez szabja meg törvé­nyeinket, létünket, szocialista ren­dünket, ez igazgatja köznapjain­kat, immár 1949 óta. Az Alkot­mány képviseli és testesíti meg a rendet, a szocialista rendet, sza­bályozza életünket, ad törvényt, amely nélkül nem lehet élni. Al­kotmány ünnepe: augusztus hu­szadika. És mégis, mi minden cso­dálatosan szép fogalom tapad e naphoz. Első királyunk nevenapja, ün­nepnapja is ez a nap. És hogy István királyra emlékezünk ezen a napon, nem mond ellent a nap szellemének. Már miért is mon­dana? Hiszen olyan királyra em­lékezünk az elsőnek is mindjárt óriásban, aki elvezette a barbár­ságból népünket a rendezett, álla­mi létet élő népek közösségébe, rendet tett ott, ahol pogány esz­mék akadályozták a fentmaradást, vármegyéket alapított, megterem­tette az akkor oly modern álla­mot, vagyis megszabta a magyar­ság útját egy ezredévre. Hagyománytisztelet, az ősök megbecsülése sosem idegen né­pünktől. Szerettük azokat az elő­deinket, akik előbbre vitték a kö­zösség dolgát, akik védelmet tud­tak adni a hazának, akik olyan politikát teljesítettek be, amelyek a közösség hasznára voltak. És I. István király ilyen uralkodó és ilyen államfő volt. Vaskézzel, szi­gorral cselekedett, büntetett az ügy érdekében, hiszen mindig a jövőt nézte, a holnapért cseleke­dett. S menjünk még tovább. Augusztus huszadika másról is beszél: az új kenyér ünnepe ez a nap! Az új kenyéré, amely az éle­tét jelenti. A beteljesülés ünnepe ez a nap, hiszen ilyenkor már mindenütt magtárban a termés, már kisült az új kenyér, bizton­ságot ad népünknek egy hosszú esztendőre s elindulnak az ex­portra szánt terméssel a teli va­gonok, hogy kemény valutát hoz­zanak az országnak. Létünket, biztonságunkat, kenyerünket is ünnepeljük hát augusztus husza­dikán. S a megváltozott életet. Hiszen a mezőgazdaságunk — két-három évtizeddel ezelőtt — elképzelhetetlen magaslatokra lé­pett. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemei megteremtették az Európában és szerte a világon, a szocialista országokban is elisme­rést aratott hatalmas termésátla­gokat, még akkor is jó termést adtak idén földjeink, termeltek ál­lami gazdaságaink, termelőszövet­kezeteink, ha szeszélyes volt az idei nyár, korán jött a forróság, megkésve érkezett Medárd, de már magtárban a termés. És ne­künk, a közlekedés dolgozóinak évről évre jó és nagyszerű érzés tudni, hogy a mi munkánk is ben­ne van a betakarításban, hogy ott voltak teherautóink a szállítási láncban, hogy tették a dolgukat. M­i ez, ha nem a munkás-pa­raszt szövetség legszebb példája? És lám, ennek is augusztus húszadikán ünnepeljük a napját, még egy apropó e nap kiteljesedéséhez. Mert ez augusz­tus húszadika csodája. Mennyi ünnepelnivalója van népünknek. Mennyi köszönni valója van. A közösség pedig nem vár köszöne­tet. A közösség önmaga boldogu­lásáért küzd, harcol, keresi az újat, a kiteljesedést, a szebb élet útját. Gyönyörű ünnepünk augusztus huszadika. A nép önmagát ün­nepli ilyenkor, akár ha alkotmá­nyát, akár ha első királyát, akár ha az új kenyeret s akár ha a munkás-paraszt szövetséget ün­nepli, így őrizzük a múltat, dicsérjük a tegnapot, éljük a jelent, vagyis ünnepeljük augusztus gyönyörű ünnepét. A kollektív szerződések módosításainak tapasztalatairól A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK éves módosításainak előfeltétele az előző év gyakorlatának ellenőrzése. Ezt szolgálja — az egyéb tapasztala­tok mellett — a vállalatok beszámo­lója a kollektív szerződések végre­hajtásáról. Tapasztalataink szerint az 1982. évi végrehajtásról készült beszámolók többsége elemzően érté­kelte az egyes rendelkezések hatá­sát a vállalat gazdasági tevékenysé­gére és a dolgozó kollektívákra egy­aránt. Kevesebb volt az általános megállapítás, inkább azt mutatták be, hogy egy-egy rendelkezés a kol­lektív szerződésben hogyan segítette a kívánt cél elérését. A beszámolók többsége elemezte a foglalkoztatási szintek, a túlmunka alakulásának helyzetét, a fluktuáció mértékét, okait. A vállalati bérgazdálkodás és az „R” alap felhasználásának alapos elemzését tapasztaltuk a Volán-vál­lalatok többségénél. Megállapítható, hogy a vállalati beszámolók többsé­ge tartalmában fejlődött, áttekintést nyújtott a kollektív szerződés egészé­nek végrehajtásáról, gazdálkodást segítő hatásáról. Mindezek mellett egyes vállalati beszámolók — eseten­ként a gondok, problémák megkerü­lésével — átlag adatokkal voltak zsúfoltak. Nem emelték ki a súly­ponti kérdéseket, az átlag körüli szó­ródások és azok okai rejtve marad­tak. Kevés beszámoló adott tájékoz­tatást a munkaügyi viták végső, jog­erős döntéseiről. Az igazgatói beszá­molót a vállalatok többségénél a vszb állásfoglalásával tárgyalták. A beszámoló értékelésébe a vszb mind több vállalatnál bevonja a közgazda­­sági munkabizottságot. Ez esetekben tapasztaltunk kritikus elemeket is a vszb állásfoglalásában. Rendszerint e vállalatoknál tapasztalható az elő­terjesztések kritikus vitája is az egyes fórumokon. Az állásfoglalások egy része azonban nem orientálja a bizalmiakat, csupán általánosságokat tartalmaz, támogatásáról biztosítja a gazdasági vezetést akkor is, amikor a kritikus véleményezés lenne a he­lyénvaló­ javaslatot, ajánlást alig tartalmaz. SZAKSZERVEZETÜNK MUNKA­HELYI SZERVEINEK tevékenységé­ben a kollektív szerződések végre­hajtásának az ellenőrzése, valamint a módosításokban való közreműkö­désben fejlődés tapasztalható. A munkahelyi demokrácia közvetlen fórumainak működtetése és tapasz­talatainak hasznosítása még nem mindenütt alakult a szükségesnek megfelelően. Egyes vállalatoknál a beszámolók és módosítás-tervezetek tanulmányozására nem adnak kellő időt a dolgozóknak. Gyakran meg­felelő ismeretekkel nem rendelkező és érdemi válaszadásra nem képes gazdasági vezető és szakszervezeti tisztségviselő vesz részt a szakszer­vezeti csoportok értekezletein. A dolgozók észrevételeinek elbírálása formális. A vitatott kérdésekben nem mindig alakul ki realitásra épü­lő többségi vélemény. Több bizalmi­testületi ülésen tapasztaltuk, hogy a bizalmi csupán egyéni véleményét mondja el felszólalásában. A kollektív szerződések 1983. évi módosításai — a népgazdasági cé­lokhoz igazodóan — a korábbinál mérsékeltebb bérfejlesztést irányoz­tak elő. A szociálpolitika eszközei várhatóan lehetővé teszik az elért el­látási színvonal megtartását, az „R” alapokból történő kiegészítéssel. A kollektív szerződések idei módo­sításai — néhány témától eltekintve — mind formailag, mind tartalmilag megfeleltek a jogszabályi előírások­nak. Mindezek mellett tapasztaltuk, hogy több kollektív szerződés tartal­maz pontatlan, félreérthető, hiányos szövegezésű rendelkezéseket, eseten­ként jogszabálysértéssel is találkozni. Pontatlan, hiányos szövegezésű ren­delkezések, hogy több kollektív szer­ződésben az szerepel: a heti pihenő­napok összevontan is kiadhatók. Mennyi vonható össze, mi a kiadás határideje, erről már nem rendelke­zik, vagy a szabadnapok kiadásának szabályozásánál is az előző problé­mák fordulnak elő. Hiányos a foly­tonos munkarend munkaköri meg­határozása (vita a műszakpótlék fi­zetésnél). Rendezetlen a fordulószol­gálatos és váltóműszakos dolgozók szabadság kiadása. A JOGSZABÁLYSÉRTŐ SZABÁ­LYOZÁSOKBÓL NÉHÁNY PÉLDA: pótlék nélküli túlmunkadíjazás ki­­terjesztése a rakodógépkezelőkre és szállító munkásokra; a felmondási idő egészére felmentés a munkavég­zés alól a törzsgárdatagok nyugdí­jazásánál; a törzsgárdatagságért fel­emelt év végi részesedés fizetése; a kiérdemelt prémium kifizetésének törvénysértő feltételei stb. Az előb­bieken túl még gyakori a jogszabá­lyok ismétlése a kollektív szerződé­sekben. Központi vezetőségünk titkársága június 8-án megvitatta a kollektív szerződések múlt évi végrehajtását, és az idei módosítások tapasztalatait. A titkárság többek között felkérte a vállalatok gazdasági vezetőit a kol­lektív szerződések végrehajtásáról készült beszámolók tartalmi hiányos­ságainak megszüntetésére. Felhívta a vállalati szakszervezeti tisztségviselők figyelmét, hogy a kol­lektív szerződések módosításának előkészítésébe vonják be a megfe­lelő társadalmi munkabizottságot, valamint — ahol van — a jogsegély­­szolgálat vezetőjét. Feladatul tűzte ki a kollektív szerződések olyan irá­nyú módosítását, amely a vállalatok­nak rugalmas alkalmazkodást bizto­sít a gazdálkodás változó lehetősé­geihez. Hangsúlyozta, hogy a rendel­kezések módosításánál — a munka­erő hatékony foglalkoztatását szem előtt tartva — a vállalatok keressék a munkaidővel való gazdálkodás korszerű formáit. Dr. Mógor Zoltán KÖZLEKEDÉS 5

Next