Közlekedés, 1983 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Az alvázkovács mondja „A mi életünk bizonyítja, van jövője a brigádmozgalomnak” Pintér József hetedmagával képviselte küldöttként az autójavító ipar dolgozóit az országos brigádvezetői tanácskozáson. „ Úgy is lehet mondani, hogy az alágazat, az egész közlekedési szakma dolgozóit képviseltük. Mégis azt hiszem, leginkább magam és a brigádom gazdagodik az országos tapasztalatokkal — szerénykedik a szakmáját küllemével is kifejező alvázkovács brigádvezető. Aki bár csak 4 éve az I. sz. Autójavító Vállalat 1-es üzemegysége Petőfi Sándor szocialista brigádjának a vezetője, mégis „könyv nélkül”, brigádnapló nélkül is pontos tudója a 21 éve együtt dolgozó kollektíva életének. A nehéz fizikai munkát végző brigádtagok sok sikert tudnak maguk mögött. — Mi főleg a munkával veszszük fel a versenyt a mozgalomban. Nem erős oldalunk a tanulás, a bizonyítványgyűjtés. Mégis háromszor szavaztak nekünk arany fokozatot, négyszer elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet, tavalyi munkánkkal teljesítettük a szakma kiválója cím elnyerésének követelményeit, de úgy látszik voltak tőlünk jobbak ... Szerettem volna mindezt elmondani az országos tanácskozáson, meg azt is, hogy a mi életünk gyakorlata bizonyítja, van jövője a brigádmozgalomnak, s az fejlődik is. A mi üzemegységünkben 22 brigád van, újabbak, tudomásom szerint három, most szerveződnek. De annyi mondanivalója volt a küldötteknek, hogy 83-an már nem kaphattunk szót, így most itthon számolhatok be arról, hogy a tanácskozáson mit hallottam. A szűkebb kollektíva, a brigád tájékoztatása már másnap megtörtént, s Pintér József készült az üzemegység rendkívüli brigádvezetői értekezletére, hogy nekik is elmondja, milyen intézkedések várhatók a brigádmozgalom fejlődésének elősegítésére. Nagyon egyetért azokkal, akik azt emelték ki felszólalásukban, hogy ne csak várjanak mindent a brigádoktól, hanem a végzett munkát megközelítő mértékben ismerjék el — erkölcsileg, anyagilag. Az is jó lesz, ha oly módon megváltoztatják a szabályokat, hogy a brigádok munkahelyükön olyan munkákat vállalhassanak szabad idejükben, mint festés, mázolás, takarítás, melyekért most vállalkozóknak, gmknak súlyos öszeget fizet a vállalat. — Jónak tartom azt is, amiről szintén egyik brigádvezető beszélt, hogy náluk nincs éves vállalás, hanem a mindenkori termelési, gazdálkodási feladatokra vállalkoznak brigádmunkában. A mi tizenkét tagú brigádunk szívesen vállal, végez közösségi munkát, tavaly például 1000 órát dolgoztunk. Sokat tanulhatott, jó irányítási módszereket vihetett haza, aki odafigyelt a tanácskozásra — összegezte Pintér József az őt ért megtiszteltetés tapasztalatait. — A rossz az volt, hogy egész nap ülni kellett, ami bizony az alvázkovács brigádvezetőnek nagy megpróbáltatás volt. P. S. Miniszteri rendelet az újításokra Törölték a munkaköri kötelesség fogalmát Július elsejével életbe lépett az újításokról szóló 10/1983. (V. 12.) számú MT rendelet, mely több lényeges változást tartalmaz a korábbi, 38/1974. számú rendelethez képest. Az új rendelet teljes terjedelmében megjelent az Újítók Lapjában, a fontosabb — az újítókat közvetlenül is érintő — változásokról az alábbiakban szeretnénk tájékoztatást adni. Az újítás fogalma A rendelet egyik alapvető meghatározása az újítás fogalomkörét rögzíti. Szó szerint idézve a rendelet 2. §-ának (1) bekezdését: „Újítás az a viszonylag új, műszaki, illetőleg szervezési megoldás, amely hasznos eredménnyel jár, és amelynek hasznosítása nem ütközik jogszabályba.” Változás, hogy a régi jogszabály csak a műszaki és munka- vagy üzemszervezési megoldásokat sorolta az újítás fogalomkörébe, az új szabály viszont mindenfajta szervezési megoldásnál lehetővé teszi az újításként elfogadást. Az újítás hasznosságának fogalma is módosult, az új szabály szerint ugyanis akkor is hasznos az újítás, ha nem az adott gazdálkodó szervezetnél hasznosítják, hanem más szervezetnek történő átadásból származik haszon. Igen lényeges változás, hogy az újítás feltételei közül törölték a munkaköri kötelesség fogalmát, ami hosszú évek óta sok vitára adott okot, s elsősorban a műszaki értelmiségi réteg újító kedvére hatott hátrányosan. Munkaköri kötelesség fennállása esetén is újításként kell elbírálni és díjazni a javaslatot, azonban a díjazásnál ezt csökkentő tényezőként kell figyelembe venni. Kiemelést érdemel a 3. § (3) pontjában megfogalmazott előírás, mely szerint „nem újítótárs az, aki a megoldás lényegét nem érintő segítséget nyújtott az újítási javaslat kidolgozásához”. A szabályozásnak fontos, és az újítókat is közelről érintő része az anyagi elismerés kérdése. Az újítási díj minimális összegét az új rendelkezés 300,— Ft-ról 500,— Ft-ra emelte. A pénzben mérhető hasznos eredménnyel járó újításoknál a díjkulcs alsó határát a régi rendelkezés 2%ban, beruházási újításoknál 1%-ban határozta meg. Ennél alacsonyabb díjkulcsot csak nagyfokú aránytalanság esetén lehet alkalmazni. Az új rendelkezés — az újítás jellegétől függetlenül — 2%-ban határozza meg a díjkulcs alsó határát, ennél alacsonyabb kulcsot csak akkor lehet alkalmazni, ha a megoldás kidolgozása az újítónak munkaköri kötelessége, és nem minősül kiemelkedő alkotói teljesítménynek. Újdonság, hogy az új rendelkezés a minimális díjkulcs mellett azt is meghatározza, hogy a gazdálkodó szervezetnél történő hasznosítás esetén 5%-os díjkulcsból kell kiindulni, ami különböző — a jogszabályban felsorolt — növelő, illetve csökkentő tényezőkkel módosítható. Növelő tényező többek között, ha az újítás exportnövelő, vagy importcsökkentő hatású, csökkentő tényező, ha a megoldás kidolgozása a javaslattevőnek részben, vagy egészben munkaköri kötelessége. Ugyancsak újdonság, hogy a jogszabály konkrétan rendelkezik az újító díjazásáról, az újítás átadása esetén. Eszerint az újítót az átadó gazdálkodó szervezetnél, az átadásból származó hasznos eredmény alapján kell díjazni, s ebben az esetben 25"/6-os díjkulcsból kell kiindulni, mely a fentiekben leírtak szerint növelhető, vagy csökkenthető, de nem lehet kevesebb 10%-nál. Az új rendelkezés szerint — megegyezően a korábbi jogszabálymódosítással — továbbra is lehetőség van közreműködői tevékenységre. A rendelet befejező részében részletesen meghatározza a gazdálkodó szervezetek vezetőinek, valamint az irányító szerveknek az újítómozgalommal kapcsolatos feladatait.A rendelet 21. §-a előírja a gazdálkodó szervezetek részére az újítási szabályzat készítését, amelyben — a szakszervezettel egyetértésben — részletesen szabályozza az újítások ügyintézésével, díjazásával, elbírálásával kapcsolatos kérdéseket. Várhatóan a közeljövőben megjelenik az újítási szabályzatokkal kapcsolatos irányelv, mely — a rendelet előírásaiból kiindulva — további támpontokat ad a szabályzatok elkészítéséhez. Bánhegyi Gyula FŐTAXI technológiai osztályvezető Évente ismétlődő ünnepség színhelye volt a Volán Oktatási Központ nagyterme, ahol immár a 30. alkalommal nagyszámú vendég és a hallgatók hozzátartozói jelenlétében felavatták a Volán-szakma új tisztjeit, a személy-, teher- és műszaki tagozatot sikerrel befejezett és eredményes vizsgát tett dolgozókat, nőket, férfiakat. Az ünnepségen jelen volt és a tiszti okleveleket átadta Cser István közlekedési miniszterhelyettes. Szakszervezetünk képviseletében dr. Papp Béla, a központi vezetőség titkára volt ott, s a Volán Tröszt több vezetője mellett eljöttek a hallgatókat küldő vállalatok vezetői is, és eleget tettek a meghívásnak a társszakmák oktatási intézményeinek vezetői is. A tisztavató beszédet Vígh Jánosné, a VÖK igazgatója mondta, aki megemlékezett a jubileumról és felidézte, mennyit fejlődött, változott a Volán-tisztképzés személyi és tárgyi feltétele az eltelt 30 év alatt. A forgalmi tisztképzéssel kezdődött, majd 1907-től műszaki tiszteket is képeznek és összességében a mostani tanévzáróig mintegy 9 ezer ember készült fel felelősségteljes irányító, vezető munkakörére. Az 1982—83-as tanév eredményességét is elősegítette, hogy az oktatói munkában oly módon is élvezték a tröszt segítő támogatását, hogy a gépjárműközlekedés legjobban felkészült szakembereit bevonhatták a hallgatók oktatásába, hangsúlyozta az igazgatónő. Aki végül szólt az új tisztekre váró feladatokról, kiemelve az irányításukkal dolgozók munkájának jó megszervezése szerepét, a munka eredményességében. A vizsgaeredmények azt igazolták, a 10 hónapos bentlakásos tisztképzőn részt vett 67, és a VÖK kihelyezett tagozataként működő, Szegeden 4 féléven át tanuló 44 ember jól élt a lehetőségekkel. A 111 hallgató közül számosan kitűnőre, illetve jelesre vizsgáztak. Sokuk nevéhez hozzátették, mikor az oklevél átvételére szólították, hogy a műszaki tiszti vizsga mellett technikusi minősítő vizsgát is tettek és technikusi oklevelet is szereztek. Apró szépséghibája volt az idei tisztképzésnek, hogy ketten nem használták fel megfelelően a munkahelyi és a VÖK által nyújtott maximális lehetőséget. Őket augusztus végén pótvizsgára visszavárják. Megőrizni a múltat, átmenteni értékeit a jelennek, s felmutatni szép ünnepeinken, ez az igazi hagyománytisztelet, az ősök megbecsülése. Augusztus huszadika az az ünnepnap állami ünnepeink közül, amely őrzi a múltat, gazdagítja a jelent, kiteljesíti eszméinket. Gyönyörű, ha egyetlen naphoz annyiféle érzés és fogalom tapad. Hivatalosan az Alkotmány ünnepe ez a nap. Az állami lét legfontosabb alapja az alkotmány, ez szabja meg törvényeinket, létünket, szocialista rendünket, ez igazgatja köznapjainkat, immár 1949 óta. Az Alkotmány képviseli és testesíti meg a rendet, a szocialista rendet, szabályozza életünket, ad törvényt, amely nélkül nem lehet élni. Alkotmány ünnepe: augusztus huszadika. És mégis, mi minden csodálatosan szép fogalom tapad e naphoz. Első királyunk nevenapja, ünnepnapja is ez a nap. És hogy István királyra emlékezünk ezen a napon, nem mond ellent a nap szellemének. Már miért is mondana? Hiszen olyan királyra emlékezünk az elsőnek is mindjárt óriásban, aki elvezette a barbárságból népünket a rendezett, állami létet élő népek közösségébe, rendet tett ott, ahol pogány eszmék akadályozták a fentmaradást, vármegyéket alapított, megteremtette az akkor oly modern államot, vagyis megszabta a magyarság útját egy ezredévre. Hagyománytisztelet, az ősök megbecsülése sosem idegen népünktől. Szerettük azokat az elődeinket, akik előbbre vitték a közösség dolgát, akik védelmet tudtak adni a hazának, akik olyan politikát teljesítettek be, amelyek a közösség hasznára voltak. És I. István király ilyen uralkodó és ilyen államfő volt. Vaskézzel, szigorral cselekedett, büntetett az ügy érdekében, hiszen mindig a jövőt nézte, a holnapért cselekedett. S menjünk még tovább. Augusztus huszadika másról is beszél: az új kenyér ünnepe ez a nap! Az új kenyéré, amely az életét jelenti. A beteljesülés ünnepe ez a nap, hiszen ilyenkor már mindenütt magtárban a termés, már kisült az új kenyér, biztonságot ad népünknek egy hosszú esztendőre s elindulnak az exportra szánt terméssel a teli vagonok, hogy kemény valutát hozzanak az országnak. Létünket, biztonságunkat, kenyerünket is ünnepeljük hát augusztus huszadikán. S a megváltozott életet. Hiszen a mezőgazdaságunk — két-három évtizeddel ezelőtt — elképzelhetetlen magaslatokra lépett. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemei megteremtették az Európában és szerte a világon, a szocialista országokban is elismerést aratott hatalmas termésátlagokat, még akkor is jó termést adtak idén földjeink, termeltek állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, ha szeszélyes volt az idei nyár, korán jött a forróság, megkésve érkezett Medárd, de már magtárban a termés. És nekünk, a közlekedés dolgozóinak évről évre jó és nagyszerű érzés tudni, hogy a mi munkánk is benne van a betakarításban, hogy ott voltak teherautóink a szállítási láncban, hogy tették a dolgukat. Mi ez, ha nem a munkás-paraszt szövetség legszebb példája? És lám, ennek is augusztus húszadikán ünnepeljük a napját, még egy apropó e nap kiteljesedéséhez. Mert ez augusztus húszadika csodája. Mennyi ünnepelnivalója van népünknek. Mennyi köszönni valója van. A közösség pedig nem vár köszönetet. A közösség önmaga boldogulásáért küzd, harcol, keresi az újat, a kiteljesedést, a szebb élet útját. Gyönyörű ünnepünk augusztus huszadika. A nép önmagát ünnepli ilyenkor, akár ha alkotmányát, akár ha első királyát, akár ha az új kenyeret s akár ha a munkás-paraszt szövetséget ünnepli, így őrizzük a múltat, dicsérjük a tegnapot, éljük a jelent, vagyis ünnepeljük augusztus gyönyörű ünnepét. A kollektív szerződések módosításainak tapasztalatairól A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK éves módosításainak előfeltétele az előző év gyakorlatának ellenőrzése. Ezt szolgálja — az egyéb tapasztalatok mellett — a vállalatok beszámolója a kollektív szerződések végrehajtásáról. Tapasztalataink szerint az 1982. évi végrehajtásról készült beszámolók többsége elemzően értékelte az egyes rendelkezések hatását a vállalat gazdasági tevékenységére és a dolgozó kollektívákra egyaránt. Kevesebb volt az általános megállapítás, inkább azt mutatták be, hogy egy-egy rendelkezés a kollektív szerződésben hogyan segítette a kívánt cél elérését. A beszámolók többsége elemezte a foglalkoztatási szintek, a túlmunka alakulásának helyzetét, a fluktuáció mértékét, okait. A vállalati bérgazdálkodás és az „R” alap felhasználásának alapos elemzését tapasztaltuk a Volán-vállalatok többségénél. Megállapítható, hogy a vállalati beszámolók többsége tartalmában fejlődött, áttekintést nyújtott a kollektív szerződés egészének végrehajtásáról, gazdálkodást segítő hatásáról. Mindezek mellett egyes vállalati beszámolók — esetenként a gondok, problémák megkerülésével — átlag adatokkal voltak zsúfoltak. Nem emelték ki a súlyponti kérdéseket, az átlag körüli szóródások és azok okai rejtve maradtak. Kevés beszámoló adott tájékoztatást a munkaügyi viták végső, jogerős döntéseiről. Az igazgatói beszámolót a vállalatok többségénél a vszb állásfoglalásával tárgyalták. A beszámoló értékelésébe a vszb mind több vállalatnál bevonja a közgazdasági munkabizottságot. Ez esetekben tapasztaltunk kritikus elemeket is a vszb állásfoglalásában. Rendszerint e vállalatoknál tapasztalható az előterjesztések kritikus vitája is az egyes fórumokon. Az állásfoglalások egy része azonban nem orientálja a bizalmiakat, csupán általánosságokat tartalmaz, támogatásáról biztosítja a gazdasági vezetést akkor is, amikor a kritikus véleményezés lenne a helyénvaló javaslatot, ajánlást alig tartalmaz. SZAKSZERVEZETÜNK MUNKAHELYI SZERVEINEK tevékenységében a kollektív szerződések végrehajtásának az ellenőrzése, valamint a módosításokban való közreműködésben fejlődés tapasztalható. A munkahelyi demokrácia közvetlen fórumainak működtetése és tapasztalatainak hasznosítása még nem mindenütt alakult a szükségesnek megfelelően. Egyes vállalatoknál a beszámolók és módosítás-tervezetek tanulmányozására nem adnak kellő időt a dolgozóknak. Gyakran megfelelő ismeretekkel nem rendelkező és érdemi válaszadásra nem képes gazdasági vezető és szakszervezeti tisztségviselő vesz részt a szakszervezeti csoportok értekezletein. A dolgozók észrevételeinek elbírálása formális. A vitatott kérdésekben nem mindig alakul ki realitásra épülő többségi vélemény. Több bizalmitestületi ülésen tapasztaltuk, hogy a bizalmi csupán egyéni véleményét mondja el felszólalásában. A kollektív szerződések 1983. évi módosításai — a népgazdasági célokhoz igazodóan — a korábbinál mérsékeltebb bérfejlesztést irányoztak elő. A szociálpolitika eszközei várhatóan lehetővé teszik az elért ellátási színvonal megtartását, az „R” alapokból történő kiegészítéssel. A kollektív szerződések idei módosításai — néhány témától eltekintve — mind formailag, mind tartalmilag megfeleltek a jogszabályi előírásoknak. Mindezek mellett tapasztaltuk, hogy több kollektív szerződés tartalmaz pontatlan, félreérthető, hiányos szövegezésű rendelkezéseket, esetenként jogszabálysértéssel is találkozni. Pontatlan, hiányos szövegezésű rendelkezések, hogy több kollektív szerződésben az szerepel: a heti pihenőnapok összevontan is kiadhatók. Mennyi vonható össze, mi a kiadás határideje, erről már nem rendelkezik, vagy a szabadnapok kiadásának szabályozásánál is az előző problémák fordulnak elő. Hiányos a folytonos munkarend munkaköri meghatározása (vita a műszakpótlék fizetésnél). Rendezetlen a fordulószolgálatos és váltóműszakos dolgozók szabadság kiadása. A JOGSZABÁLYSÉRTŐ SZABÁLYOZÁSOKBÓL NÉHÁNY PÉLDA: pótlék nélküli túlmunkadíjazás kiterjesztése a rakodógépkezelőkre és szállító munkásokra; a felmondási idő egészére felmentés a munkavégzés alól a törzsgárdatagok nyugdíjazásánál; a törzsgárdatagságért felemelt év végi részesedés fizetése; a kiérdemelt prémium kifizetésének törvénysértő feltételei stb. Az előbbieken túl még gyakori a jogszabályok ismétlése a kollektív szerződésekben. Központi vezetőségünk titkársága június 8-án megvitatta a kollektív szerződések múlt évi végrehajtását, és az idei módosítások tapasztalatait. A titkárság többek között felkérte a vállalatok gazdasági vezetőit a kollektív szerződések végrehajtásáról készült beszámolók tartalmi hiányosságainak megszüntetésére. Felhívta a vállalati szakszervezeti tisztségviselők figyelmét, hogy a kollektív szerződések módosításának előkészítésébe vonják be a megfelelő társadalmi munkabizottságot, valamint — ahol van — a jogsegélyszolgálat vezetőjét. Feladatul tűzte ki a kollektív szerződések olyan irányú módosítását, amely a vállalatoknak rugalmas alkalmazkodást biztosít a gazdálkodás változó lehetőségeihez. Hangsúlyozta, hogy a rendelkezések módosításánál — a munkaerő hatékony foglalkoztatását szem előtt tartva — a vállalatok keressék a munkaidővel való gazdálkodás korszerű formáit. Dr. Mógor Zoltán KÖZLEKEDÉS 5