Közlekedéstudományi Szemle, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Kovács László: A közlekedés 1953. évi tervezésének alapelvei
a keretszámoknak csak szűk körét hagyta jóvá, így a minisztériumi tervjavaslat azon mutatóit, amelyekre a Minisztertanács és az Országos Tervhivatal nem adott ki keretszámot, a minisztériumok az ötéves tervtörvény és a kiadott általános célkitűzések figyelembevételével önállóan alakítottak ki. Keretszám alatt azokat az előirányzatokat kell érteni, amelyek a népgazdaság fejlesztésének főbb irányait, a belső arányokat határozzák meg és kötelező jellegű kiindulási alapjait képezik a következő tervidőszaknak. A keretszám javaslatot az Országos Tervhivatal a minisztériumok javaslata nélkül készítette el, mégis egyes minisztériumi főosztályokat, nagyobb vállalatokat munkakapcsolatok formájában a keretszámtervezésbe bevont. Az Országos Tervhivatal már a keretszám tervezésénél is figyelembe vette az ötéves terv előirányzatait és figyelemmel volt a keretszámok kialakításánál arra, hogy az ötéves terv célkitűzései maradéktalanul teljesüljenek. Keretszám csak a minisztériumok főtevékenységére készült. A közlekedés területén a Közlekedésügyi Minisztérium, illetőleg a Közlekedésügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztálya részére a Minisztertanács keretszámként az elszállítandó áruk súlyát és az árutonnakilométer teljesítményt, továbbá a szállítandó utasok számát és az utaskilométerek mennyiségét adta meg. Meghatározta az egyes súlyponti anyagok 1953. évi felhasználásának mennyiségét, a munkaügyi terv fő mutatószámait, az önköltségi terv ráfordítási hányadát és az önköltségcsökkentés mértékét, továbbá a beruházásokat, „építés”, „gép” és „egyéb” bontásban. A tervezés időszakának lerövidítése, az egyes szervek kezdeményezőképességének fokozása és a kölcsönös bírálat fejlesztése érdekében a Szovjetunióban járt delegáció tapasztalatai alapján a Szovjetunió fejlett tervezési módszerének megfelelően, 1953. évben új tervezési módszerként rátértünk a párhuzamos tervező munka módszerére. A minisztériumok, illetőleg az egyéb tervező szervek és az Országos Tervhivatal párhuzamosan dolgoztak ugyanazon a terven anélkül, hogy minden esetben bevárták volna a tervkészítés alapjául szolgáló mutatók hivatalos jóváhagyását. Természetszerűleg a párhuzamos munka során a tervek megalapozottsága megkívánta, hogy a különböző tervező szervek menetközben állandó szoros kapcsolatban legyenek egymással és a szükséghez képest kölcsönösen tájékoztassák egymást a tervmunka állásáról és a szükséges adatokról. A tervmunkának két fázisa volt. Az első ütemben a keretszámok kidolgozását végezte az Országos Tervhivatal, a második ütemben a jóváhagyott keretszámok alapján a minisztériumok kidolgozták tervjavaslatukat és eljuttatták az Országos Tervhivatalhoz. Az Országos Tervhivatal ,a minisztériumi tervjavaslatokra figyelemmel önálló tervjavaslatot dolgozott ki, amelyet a Minisztertanács elé terjesztett. Ilyen módon 1953. évtől kezdődően megszűnt az a rendszer, hogy a minisztériumok az összes vállalatokat kötelező erővel bíró és minden részletre kiterjedő előre kiadott keretszámokra alapított tervjavaslat készítésére kötelezzék. A minisztériumok a tervjavaslatok kidolgozásánál bevonhatták a vállalatokat a tervezési munkába, azonban összefüggő tervjavaslatot csak egyes közlekedési ágakban, illetőleg a vállalatok egy részénél készíttettek. Összefüggő tervjavaslat kidolgozására azokat a vállalatokat szállították fel, amelyek alaptevékenységükben az egész közlekedési ág tevékenységére jellemzők. Természetesen helyszíni megbeszélésekkel, szűkebb adatszolgáltatások formájában be kellett vonni a vállalatokat a tervjavaslatok kidolgozási munkájába. Ily módon biztosították, hogy a dolgozóknak a tervvel kapcsolatos javaslatai már a minisztériumi tervjavaslat készítésénél meghallgatásra találjanak. A párhuzamos és önálló tervmunka módszere lehetőséget biztosított arra is, hogy a vállalatok is elkészíthessék saját tervjavaslataikat. Ez azért is szükséges, hogy azokban az esetekben, amikor a vállalatoknak a minisztériumi tervjavaslat elkészítéséhez adatot kell szolgáltatni, akkor ez az adatszolgáltatás ne kiragadott részletek alapján, hanem az összefüggő tervjavaslat figyelembevételével történjék. Ennek érdekében a minisztérium a vállalatok részére alapvető irányelveket adott ki. A minisztérium által előterjesztett tervjavaslat a mutatók széles körét öleli fel, ezeknek egy részét a Minisztertanács hagyja jóvá. A Minisztertanács által jóváhagyandó mutatók a népgazdaság fejlesztése szempontjából elsőrendű fontosságú feladatokat rögzítik. A mutatók további körét az Országos Tervhivatal elnöke hagyja jóvá, de a Minisztertanács előre meghatározta, hogy melyek azok, amelyekre vonatkozóan a jóváhagyási hatáskört az Országos Tervhivatal elnökére ruházza át. Végül a jóváhagyásra nem kerülő mutatók csupán a tervezési munkánál, mint számítási anyag kerülnek felhasználásra. A Minisztertanács a jóváhagyott terveket az Országos Tervhivatal közbenjöttével kiadja a minisztériumoknak és a megyei tanácsoknak. Ezután a minisztériumok a tervet lebontják főosztályokra, majd vállalatokra, illetőleg ahol szükséges, megyékre. Az ily módon lebontott tervszámok alapján készítik el a vállalatok az üzemi részletterveket, melyeket jóváhagyás végett a minisztériumnak, illetőleg a megyei tanácsoknak mutatnak be. A vállalati részletterv készítésébe a dolgozók széles tömegeit kellett bevonni. A Párt és a tömegszervezetek, valamint a vállalatvezetés felvilágosító munkájával mozgósítani kell az üzemi kollektívákat, hogy újításaikkal, javaslataikkal járuljanak hozzá a tervfeladatok végrehajtásának helyes megszervezéséhez és ezen keresztül biztosítsák a tervek teljesítésének és túlteljesítésének feltételeit. 3