Közlekedéstudományi Szemle, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 1. szám - Kovács László: A közlekedés 1953. évi tervezésének alapelvei

a keretszámoknak csak szűk körét hagyta jóvá, így a minisztériumi tervjavaslat azon mutatóit, amelyekre a Minisztertanács és az Országos Tervhivatal nem adott ki keretszámot, a minisz­tériumok az ötéves tervtörvény és a kiadott általános célkitűzések figyelembevételével ön­állóan alakítottak ki. Keretszám alatt azokat az előirányzatokat kell érteni, amelyek a népgazdaság fejlesztésének főbb irányait, a belső arányokat határozzák meg és kötelező jellegű kiindulási alapjait képezik a következő tervidőszaknak. A keretszám javas­latot az Országos Tervhivatal a minisztériumok javaslata nélkül készítette el, mégis egyes minisztériumi főosztályokat, nagyobb vállala­tokat munkakapcsolatok formájában a keret­számtervezésbe bevont. Az Országos Tervhivatal már a keretszám tervezésénél is figyelembe vette az ötéves terv előirányzatait és figyelemmel volt a keretszámok kialakításánál arra, hogy az ötéves terv célkitűzései maradéktalanul telje­süljenek. Keretszám csak a minisztériumok főtevékenységére készült. A közlekedés területén a Közlekedésügyi Minisztérium, illetőleg a Közlekedésügyi Minisz­térium I. Vasúti Főosztálya részére a Miniszter­­tanács keretszámként az elszállítandó áruk súlyát és az árutonnakilométer teljesítményt, továbbá a szállítandó utasok számát és az utas­­kilométerek mennyiségét adta meg. Megha­tározta az egyes súlyponti anyagok 1953. évi felhasználásának mennyiségét, a munkaügyi terv fő mutatószámait, az önköltségi terv ráfordítási hányadát és az önköltségcsökkentés mértékét, továbbá a beruházásokat, „építés”, „gép” és „egyéb” bontásban. A tervezés időszakának lerövidítése, az egyes szervek kezdeményezőképességének fokozása és a kölcsönös bírálat fejlesztése érdekében a Szov­jetunióban járt delegáció tapasztalatai alapján a Szovjetunió fejlett tervezési módszerének megfelelően, 1953. évben új tervezési módszer­ként rátértünk a párhuzamos tervező munka módszerére. A minisztériumok, illetőleg az egyéb tervező szervek és az Országos Tervhivatal párhuzamosan dolgoztak ugyanazon a terven anélkül, hogy minden esetben bevárták volna a tervkészítés alapjául szolgáló mutatók hiva­talos jóváhagyását. Természetszerűleg a párhu­zamos munka során a tervek megalapozottsága megkívánta, hogy a különböző tervező szervek menetközben állandó szoros kapcsolatban legye­nek egymással és a szükséghez képest kölcsö­nösen tájékoztassák egymást a tervmunka állá­sáról és a szükséges adatokról. A tervmunkának két fázisa volt. Az első ütemben a keretszámok kidolgozását végezte az Országos Tervhivatal, a második ütemben a jóváhagyott keretszámok alapján a minisztériu­mok kidolgozták tervjavaslatukat és eljuttatták az Országos Tervhivatalhoz. Az Országos Terv­hivatal ,a minisztériumi tervjavaslatokra figye­lemmel önálló tervjavaslatot dolgozott ki, ame­lyet a Minisztertanács elé terjesztett. Ilyen módon 1953. évtől kezdődően megszűnt az a rendszer, hogy a minisztériumok az összes vállalatokat kötelező erővel bíró és minden részletre kiterjedő előre kiadott keretszámokra alapított tervjavaslat készítésére kötelezzék. A minisztériumok a tervjavaslatok kidolgozá­sánál bevonhatták a vállalatokat a tervezési munkába, azonban összefüggő tervjavaslatot csak egyes közlekedési ágakban, illetőleg a vál­lalatok egy részénél készíttettek. Összefüggő terv­­javaslat kidolgozására azokat a vállalatokat szállították fel, amelyek alaptevékenységükben az egész közlekedési ág tevékenységére jellem­zők. Természetesen helyszíni megbeszélésekkel, szűkebb adatszolgáltatások formájában be kel­lett vonni a vállalatokat a tervjavaslatok kidolgozási munkájába. Ily módon biztosították, hogy a dolgozóknak a tervvel kapcsolatos javas­latai már a minisztériumi tervjavaslat készítésé­nél meghallgatásra találjanak. A párhuzamos és önálló tervmunka módszere lehetőséget biztosított arra is, hogy a vállalatok is elkészíthessék saját tervjavaslataikat. Ez azért is szükséges, hogy azokban az esetekben, amikor a vállalatoknak a minisztériumi terv­­javaslat elkészítéséhez adatot kell szolgáltatni, akkor ez az adatszolgáltatás ne kiragadott részletek alapján, hanem az összefüggő terv­­javaslat figyelembevételével történjék. Ennek érdekében a minisztérium a vállalatok részére alapvető irányelveket adott ki. A minisztérium által előterjesztett tervjavas­lat a mutatók széles körét öleli fel, ezeknek egy részét a Minisztertanács hagyja jóvá. A Minisz­tertanács által jóváhagyandó mutatók a nép­gazdaság fejlesztése szempontjából elsőrendű fontosságú feladatokat rögzítik. A mutatók további körét az Országos Tervhivatal elnöke hagyja jóvá, de a Minisztertanács előre meg­határozta, hogy melyek azok, amelyekre vonat­kozóan a jóváhagyási hatáskört az Országos Tervhivatal elnökére ruházza át. Végül a jóvá­hagyásra nem kerülő mutatók csupán a tervezési munkánál, mint számítási anyag kerülnek fel­­használásra. A Minisztertanács a jóváhagyott terveket az Országos Tervhivatal közbenjöttével kiadja a minisztériumoknak és a megyei tanácsoknak. Ezután a minisztériumok a tervet lebontják főosztályokra, majd vállalatokra, illetőleg ahol szükséges, megyékre. Az ily módon lebontott tervszámok alapján készítik el a vállalatok az üzemi részletterveket, melyeket jóváhagyás vé­gett a minisztériumnak, illetőleg a megyei tanácsoknak mutatnak be. A vállalati részletterv készítésébe a dolgozók széles tömegeit kellett bevonni. A Párt és a tö­megszervezetek, valamint a vállalatvezetés fel­­világosító munkájával mozgósítani kell az üzemi kollektívákat, hogy újításaikkal, javas­lataikkal járuljanak hozzá a tervfeladatok végre­hajtásának helyes megszervezéséhez és ezen ke­resztül biztosítsák a tervek teljesítésének és túlteljesítésének feltételeit. 3

Next