Közlekedéstudományi Szemle, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1969 / 1. szám - Az országgyűlés elfogadta a közlekedéspolitikai koncepciót és a vasúti törvényt

Az Országgyűlés elfogadta közlekedéspolitikai koncepciót és a vasúti törvényt A magyar Országgyűlés — mint arról a sajtó, rádió és televízió annak idején részletesen beszá­molt — 1968. október 17—18-án tárgyalta és elfo­gadta a magyar közlekedéspolitika koncepcióját és az új vasúti törvényt. A közlekedéspolitikai koncepció elfogadásával lezárult az előkészítő munka többéves szakasza, amelynek során a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium messzemenően felhasználta és értéke­sítette a hazai közlekedéstudományok eredményeit, azokat a kutatásokat, amelyek a magyar közleke­dés fejlesztését szolgálták és amelyeknek rész­­eredményeiről a Közlekedéstudományi Szemle is rendszeresen tájékoztatta az olvasóit, számos, a tárgykörbe tartozó tanulmány közzétételével. A közlekedéspolitikai koncepció országgyűlési tárgyalása történelmi esemény volt a magyar köz­lekedés életében, amelynek jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy hasonló átfogó tervezetet utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt a magyar törvényhozás. Ezért úgy véljük, hogy lapunk olvasóinak jó tájé­koztatását szolgáljuk azzal, ha a következőkben teljes terjedelmében közöljük dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter parlamenti expozéját, továbbá röviden összefoglaljuk az ország­­gyűlési vita eredményeit. DR. CSANÁDI GYÖRGY KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTER EXPOZÉJA Tisztelt Országgyűlés! Mint népgazdaságunk közlekedési ágazatának képviselője, nem minden megilletődés nélkül állok most Önök elé, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében beterjesszem a magyar közleke­déspolitika fejlesztési koncepcióját és a vasúti tör­vény­j­avaslatot. Ez a két javaslat ugyanis — ha a­­. Országgyűlés elfogadja — új fejlődési szakaszt nyithat meg a ma­gyar közlekedés történetében, ugyanakkor — a közlekedésnek az egész társadalom, az egész nép­gazdaság szolgálatában betöltött szerepe miatt — a lakosság jóléte, országunk fejlődése és a szocia­lizmus további sikeres építése szempontjából is ki­emelkedő jelentőségű. Számunkra, a közlekedés dolgozói számára, nagy megtiszteltetés, és tevékenységünk gazdasági-poli­tikai súlyának elismerését érezzük abban, hogy a Magyar Népköztársaság törvényhozása időt szen­tel e kérdések megtárgyalásának. Fokozza ennek az ülésszaknak a jelentőségét az a tény, hogy noha a magyar törvényhozás és jogalkotás sokszor foglal­kozott a közlekedés problémáival, az egész ország fejlődését érintő, átfogó közlekedéspolitikai kon­cepciót utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt. Az en­nek alapján hozott 1848. évi XXX. törvénycikk akkor közlekedésügyünk fejlődésében hosszú ideig meghatározó szerepet játszott. Az azóta eltelt több mint egy évszázad folyamán nagyokat fordult a történelem kereke. Nemcsak a társadalmi forma, a nemzetközi erőviszonyok, az ország politikai és gazdasági környezete változott meg alapvetően, hanem a mi évszázadunkban ki­bontakozó újabb tudományos-technikai forradalom nyomán a közlekedés eszközei és módjai is lénye­gesen módosultak. Ha nem akarjuk azt, hogy a közlekedés — ahelyett, hogy előmozdítója, serken­tője lenne előrehaladásunknak — annak fékjévé váljék, akkor bátran mérlegre kell tennünk a múlt örökségét és olyan új közlekedéspolitikai koncep­ciót kell kialakítanunk, amely megfelel a mai, mo­dern élet követelményeinek és viszonylag hosszabb időre megszabja a fejlődés útját. Tisztelt Országgyűlés ! Jelenlegi közlekedési rendszerünk alapvető vo­násait lényegében a múlt század közepén kialakí­tott közlekedéspolitika határozta meg. Széchenyi István — annyi sok közlekedési alkotás fáradha­tatlan kezdeményezője, támogatója és megvalósí­tója — 120 évvel ezelőtt olyan koncepcióval lépett a nyilvánosság elé, amelyet bátran tekinthetünk — mai szóhasználattal élve — a korszak komplex távlati közlekedésfejlesztési programjának. Híres 1848. évi javaslata a vasúti, közúti és vízi közteke­ Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter

Next