Közlekedéstudományi Szemle, 1977 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7. szám - Komjáti Zoltán - Pintér József: A főbb anyagféleségek felhasználásának értékelése egy Volán vállalatnál

XXVII. ÉVFOLYAM 1977. 7. SZÁM A főbb anyagféleségek felhasználásának értékelése egy volán vállalatnál* DR. KOMJÁTI ZOLTÁN — DR. PINTÉR JÓZSEF BEVEZETÉS A közúti közlekedési vállalatok összes költségé­nek jelentős hányadát teszi ki a teljesítménnyel arányos, ún. gurulóköltség. 1975-ös árszinten számolva a gurulóköltség aránya az összes költsé­gen belül az autóbusz-közlekedésben 1974-ben 56,1%-ot, 1975-ben 54,9%-ot tett ki, a teherautó­fuvarozásnál pedig 57,7%, illetve 56,5% volt, tehát meghaladja az összes költség felét. A gurulóköltségeken belül jelentős arányt kép­visel az üzemanyag, a motorolaj, a gumi, a fenn­tartási anyagok költsége, a fődarab-beépítés és a gépkocsi-felújítás. E költségek arányát az 1. táb­lázat szemlélteti. 1. táblázat Kiemelt költségek aránya a gurulóköltségen belül (1975. évi árszinten) A táblázatból látható, hogy a felsorolt költségek teszik ki a gurulóköltségek 68— 70%-át. A guruló­költségeken belül az üzemanyag, a motorolaj, a gumi és a fenntartási anyag jelentős súlyt kép­visel. Ezen anyagféleségek teszik ki az autóbusz­közlekedés gurulóköltségeinek 44,7, illetve 43,8%­­át, a teherautó-fuvarozásnál pedig 60,3, illetve 59,6%-át. Nem véletlen tehát, hogy a vállalati gazdálkodás a gurulóköltségek s ezen belül is a kiemelt négy anyagféleség költségeinek csökkentésére irányul, és arra törekszik, hogy vizsgálja és elemezze e költségek, illetve a költségek mögött meghúzódó naturális mennyiségek fajlagos felhasználásának alakulását és az alakulásra ható tényezőket. A vizsgált vállalat által rendelkezésünkre bocsá­tott adatbázis magában foglalta a gépkocsikra . A cikkben csak az üzemanyag, kenőanyag, gumi és a fenntartási anyagfelhasználás értékelésére térünk ki. A cikk alapjául a Pécsi Tudományegyetem Vállalatgazdaságtani Tanszéke és a Volán Tröszt között kötött szerződés alapján készült tanulmány szolgált. A tanulmány címe: Javaslat a takarékossági eredménytöbblet felosztására. A tanulmányt készítették: dr. Komjáti Zoltán tanszékvezető egyetemi do­cens, kandidátus, dr. Pintér József és dr. Veress József egyetemi adjunktusok vonatkozó legjellemzőbb mennyiségi és minőségi paramétereket. A figyelmet azonban elsősorban a kvalitatív ismérvekre irányítottuk, sőt ezeken belül is bizonyos szelektálást hajtottunk végre. A szemlék, futójavítások hatása a gurulóköltsé­gek alakulására nem vitatható, de a köztük levő kapcsolat csak sok áttételen keresztül valósul meg. A javítások munkaszervezése, a technológiai elő­írások és az előre nem látható, s ennélfogva nem is tervezhető véletlen jellegű hatások sokféle bizony­talansági elemet vethetnek fel a kapcsolatok meg­nyilvánulásában. Hasonló jellegű probléma merül fel a szükséges és tényleges javítások, szemlék egybevetése esetén is. Tény viszont, hogy a javítások mennyisége és ütemezése, a javításokhoz felhasznált munka­­ráfordítások hatása együttesen érvényesül a „tisz­ta” mennyiségi, és jól mérhető költségtényezők­ben az üzemanyag, motorolaj, gumi és fenntartási anyagfelhasználás költségadataiban. Vagyis az időközben elvégzett, pontosabban az időben és jól elvégzett munkák lehetőséget terem­tenek a költségmegtakarításra. * Az általunk legfontosabbnak megítélt ráfordítá­sok, az üzemanyag, a motorolaj, a gumi és fenntartási anyagfelhasználások szoros kapcso­latban vannak a megtett kilométerteljesítmény­­nyel, így elsősorban ezen anyagok 100 km-re jutó nagyságának értékelésével foglalkozunk. AZ ÜZEMANYAG-FELHASZNÁLÁS NAGYSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSE Az üzemanyag-felhasználás 100 km-re jutó mennyiségének ismerete fontos információkat nyújt az egyes gépkocsitípusok, gépkocsik és az egyes brigádok munkájának értékeléséhez. Ezt a mutatószámot a vizsgálatba bevont valamennyi gépjárműre meghatároztuk, s ez lehetőséget te­remtett az üzemanyag-felhasználás eltéréseit okozó tényezők meghatározására. A vizsgált sokaság a gépjárműtípus, a végzett munka jellege és körül­ményei stb. szerint igen heterogén, ezért az elem­zésnek csak homogénebb részegységekre vonat­koztatva lehet jelentősége. Bizonyos áttekintést kaphatunk ugyan a mutatószám gépkocsinkénti szóródásáról, de ez csak nagyvonalú megközelí­tésnek fogható fel. Az autóbuszoknál 100 km-re 32,23 liter üzemanyag-fogyasztás jut, s az egyes konkrét járművek fogyasztása ettől az átlagos értékből átlagosan 17,9%-kal tér el, ami még nem tekinthető túlzottan magasnak. A tehergépko­csiknál azonban az átlagos üzemanyag-fogyasztás 33,48 liter/100 km, a szórás pedig 40,2%. Itt az Megnevezés Autóbusz­közlekedés Teherautó­­fuvarozás 1974 1976 1974 1975 1. Üzemanyagköltség 19,6 18,9 32,8 33,6 2. Motorolaj költség 2,6 2,5 1,8 1,7 3. Gumiköltség 8,6 8,3 8,7 7,8 4. Fenntartási anyagköltség 14,0 14,1 17,0 16,5 6. 1—4. ÖSSZESEN 44,7 43,8 60,3 59,6 6. Fődarab-beépítés 7,0 6,8 8,7 7,7 7. Felújítási költség 18,8 17,4 1,5 1,5 8, 5—7. ÖSSZESEN 70,5 68,0 70,5 68,8 321

Next