Közlekedéstudományi Szemle, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Kiss Márton: Újítások, találmányok hasznosítása a közlekedésben
A közlekedéstudományi szemle szerzett tapasztalatok a kétséges részleteket illetően — a legtöbb esetben — megnyugtatják mind az elbírálásra illetékes vezetőt, egyszemélyi elbírálót, mind a javaslattevőt. A kísérletek során bizonyosodik be egy újítás életképessége vagy az, hogy az adott időszakban a javaslat szerinti elképzelés nem valósítható meg eredménnyel a gyakorlatban. Ebből is adódik, hogy az elfogadott javaslatoknak közel 7%-át nem hasznosítják. A javaslatok 60,3 %-a (484,8 ezer db) különböző okok miatt hasznosításra nem volt alkalmas. Az ilyen javaslatokat elutasítják. Az elutasítást részben a javaslattevők is előidézik akkor, amikor nem jelölve meg elképzelésük megoldásának módját, csupán ötletet vetnek fel. Az elutasított javaslatok között számos illuzórikus elképzelés is található. A tárca vállalatainál újítások, találmányok révén harmincöt év alatt 6779 millió Ft megtakarítást értek el, az újítóknak, feltalálóknak 463 millió Ft összegű díjat fizettek ki. Az egy hasznosított, bevezetett újításra jutó megtakarítás és díjazás összegének alakulását az 1. ábra szemlélteti. Amint látható, az egy újításra jutó megtakarítás alakulását általában követte az újítási díj növekedése is. Az egy újításra jutó megtakarítás 1949-ben 16 910 Ft, 1978-ban 38 987 Ft és 1983-ban 53 576 Ft volt. Ezen idő alatt az egy újításra jutó díjazás az 1949. évi 1301 Ft-ról 1978-ra 2584 Ft-ra, 1983-ra pedig 4802 Ft-ra emelkedett. Az újítási díj növekedési üteme általában követte a megtakarítás emelkedésének ütemét, kivéve 1969—74. és 1976. éveket. Hazánkban a „Kiváló újító”, „Kiváló feltaláló” kitüntetést 1959-ben vezették be. Azóta 1984-ig a tárca vállalatainál ilyen kitüntetésekben (1584 arany, 2207 ezüst, 4071 bronz fokozatú) 7862 újító, illetve feltaláló részesült. Száz hasznosított újításra 1959—1978. között átlagosan 3,8, az utolsó öt évben 4,4 db kitüntetés jutott. Több újítónak kiváló munkáért kitüntetést, állami díjat adományoztak. Az újítók, feltalálók társadalmi megbecsülését másból is meg lehet állapítani: több szakembert például újítása, találmánya indított el a felelősségteljesebb munkakör betöltésére. Az újítások megvalósítására fordított élő- és holtmunka igen rövid idő alatt megtérül a közlekedés területén. Egy korábbi felmérés szerint az újítás hasznosításával kapcsolatos költségek (pl. szakvéleményezés, ügyintézés, kísérletezés, újítási díj, propaganda stb.) együttes összege az újítási megtakarítások egynegyedét éri el. Az újítómozgalom részletesebb elemzését 1961- től mutatjuk be, mivel ettől kezdve állnak rendelkezésre valamennyi szakágazatnak az eredményei. 2. Szakágazatonkénti értékelés Az újítómozgalom fejlődése, számszerű eredményeinek alakulása az országos tendenciákhoz hasonlóan — a tárca területén sem volt egyenletes (2. és 3. ábra). Amint az ábrákból kitűnik, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének első éveiben (1968—1969) a benyújtott javaslatok mennyisége országosan mintegy harmadára (84,4 ezer db), a KM vállalatainál kb. négytizedére (9897 db) csökkent. Nagyjából hasonló arányú csökkenés következett be a hasznosított újítások esetében is. Ez részben összefügg azzal is, hogy 1968-tól kezdődően, az újítással szemben a követelmények nőttek, a népgazdaság intenzív fejlesztési törek-