Közlekedéstudományi Szemle, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Dr. Kádas Kálmán 1908-1985
XXXV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 191 1985. március 17-én elhunyt dr. Kádas Kálmán Állami Díjas ny. egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Közlekedéstudományi Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja. 1908-ban született, gimnáziumi érettségi után a József Műegyetemen gépészmérnöki (1931), majd közgazdasági mérnök (1932) diplomát kapott. A József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetemen 1936-ban közgazdasági doktori címet szerzett. Elsőként alkalmazta a hazai gyakorlatban a Cobb-Douglas féle, homogén lineáris termelési függvényeket, a gyáripar egyes ágazatainak elemző vizsgálatára, sőt ezen a téren a későbbi Nobeldíjas Jan Tinbergen holland professzorral egyidőben, Európában is az elsők között végzett eredményes kutatásokat. Tudományos munkásságának elismeréseként 1943-ban a Műegyetem Közgazdaságtudományi Kara a „Termelés egzakt gazdasági törvényei” c. tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálta. A habilitációt 1949-ben a Gépészmérnöki Kar magára kiterjesztette. 1961-ben a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1974-ben a műszaki tudományok doktora lett. 1962-ben a Drezdai Közlekedési Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Szakmai gyakorlati és tudományos tevékenységét már pályakezdésekor összekapcsolta az egyetemi oktató-nevelő munkával. 1933—36 között a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium mérnökrevizora volt, és másodállásban tanársegéd a József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem dr. Heller Farkas professzor vezette Nemzetgazdaságtan és Pénzügytan Tanszékén. 1935—42 között ugyanitt főállásban egyetemi adjunktus, majd 1942—50 között intézeti tanár volt, a Műszaki Egyetem átszervezéséig. 1940—50 között a KSH-ban ipargazdasági szakértőként is tevékenykedett, előbb külső szakértőként, majd pedig szakértői csoportvezetőként. 1951—61 között csoportvezető főmérnök, osztályvezető, majd főosztályvezetőhelyettes volt a KPM Terv- és Műszaki Főosztályán. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar mérnökképzés, különösen a közlekedési mérnökképzés területén. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen a Közlekedésmérnöki Kar megszervezésében, a Kar szakmai és tudományos arculatának kialakításában igen jelentős szerepe volt. Egész egyetemi munkásságának középpontjában a korszerű, komplex, műszaki és gazdasági szemléletű, a bonyolult folyamatrendszerek áttekintésére, tervezésére és irányítására alkalmas mérnökök képzése állott. Ötven évet meghaladó egyetemi oktatói tevékenysége során összesen 15 tantárgyat oktatott. Igen jelentős munkásságot fejtett ki a mérnöktovábbképzésben is. Nevéhez fűződik a felszabadulás után a Gazdasági Mérnökképzés megindítása a Műszaki Egyetemen. 1956—79-ig vezette a Közlekedésmérnöki Kar Gazdasági Mérnöki Szakát. Igen sok szakmai-politikai, illetve tudományos előadást tartott az európai szocialista országok egyetemein és tudományos intézményeinél, ezenkívül gyakran adott elő meghívottként a fejlett tőkés országok egyetemein és kongresszusain, Európában és Amerikában is. Kiterjedt külföldi előadói tevékenysége során megbecsülést szerzett a hazai közlekedéstudománynak és közgazdaságtudománynak. Öt tudományos könyv, továbbá 20 egyetemi jegyzet szerzője. 250 tudományos dolgozata jelent meg, ebből külföldön 35 tanulmánya. Publikációinak összterjedelme mintegy 6000 oldal. Nagy munkájának, a nívódíjjal kitüntetett, 1972-ben megjelent „Közlekedésgazdaságtan”-nak, harmadik részét kiadták olaszul is, mint a Római Egyetem tananyagát. Számos hazai, illetve nemzetközi tudományos társaságnak, valamint lapunkon kívül számos hazai és külföldi tudományos folyóirat szerkesztő bizottságának volt tagja. Kiemelkedő munkásságot fejtett ki, mint a Magyar Közgazdasági Társaság és a Közlekedéstudományi Egyesület alelnöke; vezető szerepet töltött be az Iparjogvédelmi Egyesületben és a Magyar Urbanisztikai Társaságban. Tudományos munkássága igen sok területre terjedt ki. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: „Szocialista munkáért” érdemérem 1953. és 1955., Jáky-díj II. fokozata 1959. Oktatásügy Kiváló Dolgozója 1964, Állami Díj II. fokozat 1970, Felszabadulási emlékérem, Közbiztonsági aranyérem, Építésügy Kiváló Dolgozója 1967, Munkaérdemrend ezüst (1966) és aranyfokozata (1979). Sokoldalú, nagy igénybevételt jelentő munkásságát a kiegyensúlyozottság, szorgalom, derűs nyugalom jellemezte. Segítőkész, „nyitott” ember volt. Halála rendkívüli veszteség a magyar mérnökképzés, a közlekedéstudomány és a közgazdaságtudomány számára. Szerkesztő Bizottságunk tevékeny, tagjának elvesztését gyászolva, szellemi örökségét vállalva őrizzük meg emlékét.